Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

266 Az országgyűlés képviselőházának 336. niszter úr 1942 novemberéiben! Zen tán volt, az Eugén-sizállóban az 1500 emberből álló hatalmas tömeg, ameilyneik nagyrésze egyszerű emberek­bői állt, épp azoknál 1 a részeknél, amelyekről azt hittük, hogy magas a népnek, tapsolt a leg­hatalmasabban, oiyau hatalmas tapsorkánt vál­tott ki a miniszter kijelentése, hogy magunk voltunk elragadtatva, hogy a mi népünk sokkal magasabban, sokkal értelmesebben gondolko­zik, semhogy attól fcedjeini félni, hogy egy elmé­letinek látszó kifejezést, egy politikai fejtege­tést, bár mélyenszántó aft meg) me értsen. (Zcú a szé}lsőbalolda$on. — Rajniss Ferenc: Népgyűlés volt az ott netán?) Nem népgyűlés volt, hanem egy nemzetvédelmi előadás. (Derültség a szél­sőbal dalion. — Palló Imre: Szóval választ­mányi értekezdet! Ilyet is. csak! a Mép. tehet meg!) Igen impozáns volt és a lelkieket annyira felajzotta, hogy állandóan kérik és követelik, jöjjön a miniszter úr a Délvidékre, mert ott talaj van rá, hogy megértsék a nemzet nagy problémáit és nem értelmetlen tömeg előtt be­szél a protpagandaminiszter úr, hanem egy szen­vedésben kipróbált értelmes magyarság előtt, amely megérti, ha beszélnek neki. (vitéz Jaross Andor: Hol van értelmetleni tömeg Magyaror­szágon? — Zaj. — Ei'mök csenfátet. — Baky László: Azért nem kell félremagyarázna! Nem ezt mondta! Több konkrétumot kért a beszéd­ben! Nem erről volt szó! — Maréthy Károly: Nagyon védi a minisztert!) Erre is válaszolhar tok. (Zaj. — Elnök csenget. — vitéz Jaross An­dor: Majd a miniszter úr válaszol! Nem szorul rá a védelemre! — Palló Imre: Ne vágjon elébe a miniszter úrnak! —i Ásandó zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik! Vámos János:! A propagandaminiszter úr­nak nem lehet atz a feladata, hogy akár ai köz­ellátásügyi, akár más egyes reszoirtminiszterek tárcájába tartozó dolgokkal foglalkozzék. (E ­lenmondMah a szélső\baloldaion. — Tauf fért Gá­bor: A propagandának ez a feladata!) Hai akár az angol píropagandaminiszter, akár Göbbels, akar mások beszélnek, (vitéz Jaross Andor: Göbbelis nem jó példa!) azok sem ibeszélnek ci­pőről, hanem beszélnek lélekről, a lélek ere­jéről. (Taufferl Gábor: Arróll kellf beszélni, ami érdekli főiket!.—- Zaj.) Elnök: Kérem Tauf fer képviselő urait, ne méltóztassék közbeszólni, (gr. Festetics Domon­kos: Tauf fer mari beszélt!) Vámos János: Amikor a, múlt év 'tavaiszán Kállay Miklós miniszterelnök úr átvette a kor­mány vezetését és programniot adott, amely a középutat és józanságot jelölte meg a, nemzet számára, mint egyedül lehetséges utat, sokan a másik oldalon, elégedetlenkedtek keveslették és erőtlennek találták a kormány és a kor­mányzópárt részéről la, programm célkitűzéseit. Persze akkor m tetőpontján voltak a tengely­hatalmak kiatomai sikerei, győzelem győzelemre halmozódott akkoriban, minden kezdeményezést lekicsinyeltek, minden intézkedést félinitézke­désnek hirdettek aizok, akiik a nemzet minden., anyagi és katonai erejét kívánták a háborúba : beledobni , akik* a teljes, kockázat eredmé­nyességét tartották az ország részéről köteles­ségnek és fel|aidatniak az ország javára. (Nagy zaj és felkiált ások a szélsőbaloldahO-w: Kik azok? Kikről beszél? — vitéz Jaross Andor: Tessék megnevezni. — Lili János: Csak nyíltan mondja meg, mit akiar! — Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Szent Száva-rend! Mondja meg, mi vdn a Szent Szávarrenddel! — Folytonos zaj.) T, Ház! Érre a nemtelen vádra, erre a közbeszólásra következő a váliaszoiin. Engem, mint Jugoszláviában munkát végzett magyar ülése 1943 november îà-én, pénteken. közéleti embert megvádolnak azzal, mintha nem jó magyar lettem volna azért, mert iái szerb kormány nekem a Szent Száva-remdeiti adta. Felajánlom egy vegyes bizottság kiküldését és ha ez a bizottság engem! bármibe« elmarasz­tal annyiban, hogy nem a legtisztább ma­gyar eszközökkel dolgoztam, akkor lemondok mandátumomról, lemondok igazgatói nyugdí­jamról, lemondok mindenről. (ALundó zaj «• saelsobaloldftom. — Rajniss Ferenc: Csak; ne tar nítsom ki senkit! a hazjaf iasságról! — vitéz Jaross Andor: Több szerénységet! Szerénynek kell lenni!) Azt, amit ajánlottam, fenntartom feltétel nélkül, mert egyéni ós politikai belcsületem Van olyan fopto.s számomra, hogy kiállják érte, meg kell védenem. Tessék bizottságot kiküldeni, helytállók ós ha Qejmi tudok helytállani, akkor lemondok mindenről, de meggyanúsítani nem engedem magam. (Folytonos zaj a sdéisőbal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (vitéz Jaross Andor: Több szerénységet! — Palló Imre: Mindenesetre nem értjük, mi van ebbem a Szent Száy a-ügyben?) Vámos János: Csáki a becsületemet védeni. Ahhoz jogom van. Még a bogár is védi magát. Tudom, hogy miért támadnak, kelle­metlen vagyok nekik a kerületemben, azért csinálják ezt a hadjáratot. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Kinek kellemetlen?) Elnök: Palló képviselő,urat kérem, mianad­jun csendben. Vámos János: A kormány lazonhaw minden ilyen követeléssel szemben megmaradt a józan középút politikája mellett. Közben ai hadihely­zet változott, nemcsak Afrikából szorultak ki iá tengelycsapaitofc, nemcsak az ez év januári nagy veszteségek zúdultaki a németekre a keleti küzdelemben és így ránk is, hanem ia nyári és az őszi hadjáratok balsikere és az olasz kiugrás is közel hozta hozzánk ia háború közvetlen ve szélyét. Ennek természetes következménye az lett, hogy az általános derűlátás siofahelyütt,. a társadalom sok rétegében megszeppenéssé, itt­ott megdöbbenéssé változott, ugyaniakkor pedig az a másik oldal, amelyik a nagy győzelmek idején szerényen meghúzódott és; szavát alig merte hallatni, visszanyerte hangját; ez. az oldal ia megalkuvást, mindennek» a feladását suttogja, a nemzet erkölcsi erőit bomlasztja, a<z országnak 1918-hoz hasonló összeomlására spekulál: ai kor­mány és a mögötte álló párt azonban szilárdan és elszántan áll és; dolgozik tovább a középúton, amelyre programmja alapján helyezkedett. Àz utóbbi események hatása alatt az eddig meglehetősem nyugiailmi állapotban lévő nem­zetiségi kérdés is elevenebbé váltoiziott. A ï#fc­mány itt sem változtatott álláspontján, ugyanazt a higgadt és nyugodt álláspontot vallja és gyakorolja, mint a nagy katonai. sikerek idejéln; azt az elvet kivanvami küteje­zésre juttatni, hogy ia magyar kormány nem­zetiségi politikája nem lehet függvénye a va ­tozó katonai helyzetnek, a nemzet jó_ vagy bal­szerencséjének, mert a kilengéseket a magyar kormányhatalom: meg tudja fékezni, törvényes eszközökkel szilárdan kezében tudja tartani a hatalmat és, bár elég ok lenne arra, hogy bru­tálisam: letörjön mindent, bosszúra gondoljon, azonban a magyar nép és vele az évezredes hagyományokon, törvény- és egyenloségtiszte­leiteni kiképzett mjagyiair kormányzati művészet, magyar népi szellemi és közfelfogás bebizo­nyítja és be fogja bizonyítani, hogy a Duna-

Next

/
Thumbnails
Contents