Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
260 Az országgyűlés képviselőházának 336. k ed elein állami irányítás alatt áll. Aa anyaírót mindenesetre az állami tartja a kezében. Már most a gyakorlat úgy fest, hogy igém bölcs gondolatoktól vezéreltetve anyagközpontjaink általában úgy gondolkoznak, hogy a régi (kereskedőt kell támogatni, az új hadd hulljon el. (Ügy van! Ügy van! a szétsöbalo> dalom,.) Ezt meg is mondják nyíltan*. Van itt még, egyéb is, például a hitelakció a^ keresztény kereskedők és iparosok támogatására. Ezeknek célja megteremteni azt a bizonyos . magyar gazdasági középosztályt, amelyről még bátor leszek néhány szót szólni. Ugyanakkor azonban a máslik kéz minderről nem tud és azt mondja, hulljon el az új, mert a régi, szolid, bevezetett kereskedő és iparosi cégeket óhajtjuk támogatni" Ezt én egy konkrét területen konkréten tudóim; és hajlandó vagyok alkalmilag adatokkal is szolgálni. (Palló Imre: Méltóságos kereskedőik!). T. Képviselőház ! Ezzel kapcsolatban azután természetesen foglalkozni kell a költségvetés következő címével, az értelmiségi munkanélküüsé'g leküzdésére az 1939 :IV. tc-bem a végrehajtás költségeire beillesztett összeggel. Mi ezt úgy szeretnők nevezni, hogy tulajdonképen ebben a pontban oda van helyezve a kormány elé egy ragyogó történelmi feladat: a keresztény magyaç gazdasági középosztály kineveilése. Meg kell jegyeznem, hogy etojnek a tétele sem változott tavaly óta. Az előadó úrtól hallottunk egy indokolási kísérletet ennek alátámasztására, de azt nem lehet egészen elfogadni. Megmondjuk ősizilntén: ez az. intézmény sok zökkenővel fog működni. Pokoli feladata volt a kitűnő kormánybiztosnak, Kulcsár Istvánnak (Elfedés és taps a szélsëbaloídalon.) igazán pokoü erőkkel kellett megküzdenie, amikor egy-egy intézkedését végre akarta hajtani, de elmondjuk erről a helyről is: a törvényt teljesen értő és érző megközelíthetetlen magyar férfiú volt- (Ugy van! a szélsdbaloldoJwn.) Most azt tapasztaljuk, hogy hirtelen lehetetlenné teszik Kulcsár Istvánnak a magyar faj érdekei iránti érdeklődését és elküldik más posztra, a Balatoni Intéző Bizottsághoz. Nem tudom, van-e ebben valami reminiszcencia a bethlenizmus, halbio^ógiai ügye"ire és talán azért küldték Kulcsár Istvánt is a Balatonhoz, mert az a meggyőződésük, hogy ebben a kérdésben már nines tennivaló. Méltóztassanak megengedni, de ezt nem hisszük-el. Ha most azt nézzük, hogy mi történt azokkal az új gazdasási elemekkel, magyarokkal, akik zsidótörvényeink' folytán mégiscsak felpuhították egv kissé az addig teljesen, zárt zsidó arcvonalat, akkor itt két tipust találunk. Vegyük előre a jobbikat. Ezt a jobbikat, ezt a jobbik típusát az új magyar elemnek, kereskedőnek, iparosnak, úgy tekintjük, mint ' & SJ elszánt ejtőernyős katonát, aki belevetette maga a.z, ellenséges árokba és ott a maga felszerelésével — főképen erről a felszerelésről van itt szó — iparkodik tartani a frontot addig, míg a többi magyarok is bejutnak ebbe a kegyetlenül elzsidósodott gazdasági életbe s azután egyszer csak valóban megteremtődik az a bizonyos magyar gazdasági középosztály, amely ha megvolna, — méltóztasanak nekem elhinni, nemcsak a kormánynak, hanem minden a magyar sors iránt-érdeklődő férfiúnak is sokkal de sokkal könnyebb lehetne a szíve. Ezek a szegények ott harcolnak* valóságos mártírok, ülése 1943 november 12-én, pénteken. pionírok, akik ma sem kapták meg ezt a feltöltéstNe méltóztassanak nekem azt mondani, hogy a másik fele ezeknek az elemeiknek — akiket Mii o ta y István olyan ragyogóan Aladároknak nevezett — feltöltést jelent »a magyar gazdasági honfoglalás' szempontjából. (Piukovich József: Ellenkezőleg!) H,a az első típust tartjuk jónak, szerencsésnek, szükségesnek, a masodikat rossznak, akkoir vizsigáljuík • meg, mi a helyzet, A helyzet az, hogy ennek a z első típusnak, amely szükségesi és jé, uienizeitpolitikai feladat volna a támogatása. Beszéljünk őszintén: ezek ,a mai gazdasági konjunktúrában meg tartják mag-ukat. De vájjon ía , kormány bizony os-e abb ami, hogy mindent megtett az iránt, hogy ha majd egyszer a konjunktúra elmúlik é« keservesebb gazdasági időik jönnek, ezek az új existeneiák fenn is tudják magukat tartami? Meggyőződésünk, hogy nem. Éppenezért továbbra is szükség volna Kulcs-ár Istvánra, vagy bárki másra, aki kemény volna és értené is a dolgát, hogy utánanézzen a& Aladárodnak. Mert nem leihet sem magyair, sem kormánypárti, sem ellenzéki érdeik az, hogy egy karakterben szegény, hitvány lelkiségű élemet próbáljunk kitenyészteni a magyar gazdasági életben, amely már abban• a pillanatban hitvány, amikor Aladárnak megy. Ezek azok, akik . azt mondják : én mindig jobboldali voltam, én kívülről tudom a Szegedi gondolatot 1919 óta. Ezzel szemben a másik oldal felé ott tartják valóságos házőrző Bernátjukat és azt hiszik, hogy őket veszedelem nem érheti. Ha az új magyar kereskedelem! ebből az emberfajtából tenyésizjtődik ki. akkor én nem kérek ebből, mert ez semmivel sem jobb, mint a zsidó. ÍMeskó Zoltán: Kosszabb! — Palló Imre: Ezeik a méltóságos kereskedők!) Legyen szabad még néhány sziót szólinom a Vitézi Szék dotációjának kérdéséről. Itt szintén azt gondoljuk, hogy miután a asidóbirtokok átvételével a Vitézi Székre nagyobb feladatok' hárulnak, talán ,a dotációnak is nagyobbnak keMene lennie. (Káilay Miklós miniszterein ök: Hitel formájában kapják, de ez •vissza térül!) Most végezetül, de nem utoljára, legyen szaibad ezzel a tárcával kapcsolatban még egy témával, a hadigondozás kérdésévél foglalkoznom. Azzal kezdem: — mi Bonczos Miklóst kitűnő férfiúnak tartjuk és alkalmasnak tartjuk erre a feladatra (Ugy van! Ügy van! « szélsőbal oldalon.), tehát ne méltóztassék azt mondani, hogy mi erről az oldalról a kijelölt kormánybiztost támadjuk, mert nem támadjuk. De tisztán organizatórius szempontból nem vitás az, hogy a miniszterelnökségi tárca meglehetősen túlzsúfolt, Nem is hiszi e-1 senki sem azt, hogy a miniszterelnök ,a tárcája alá tartozó összes kérdések részleteivel foglalkozjhassék. De ezt nemi is kívánja tőle senki. Ha már azonban ennyire túlzsúfolt, akikor legyen szabad megkérdeznem: miért kellett még ezt a feladatot is a miniszterelnök úrnak magára vennie? Itt ugyanis kínálkozott voílma egy másik megoldást Ott van például Lukács miniszter úr minisztériuma. Ne méltóztassék a személyi aposztrofálásofcat bántónak találni, de mi úgy emlékszünk, hogy amikor a miniszter úr tárcáját lét esi tetteik, akikor éppen az volt a nyilvánosan ki jelentett szempont, hogy erre a tárcára vár a hadigondozási kérdések megoldása. De a honvédelmi minisztériumtél nem vették el ezt a feladatkört. Azt kevesen tudjuk itt a Háziban,
