Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november. 12-én, pénteken. 261 hölgy nem minden tartozik a Hadigondozó Hi­vatal alá. A hadlblavomultak kérdését fenntartotta. macának a honvédelmi minisztérium, ami gyakorlatilag 400 tisztnek 400 járásban való foglakoztatását jelenti. Nem. beszélek arról, nem vo'Ina-e sokkal üdvösiebb egyszer már végre szintetikusan megfogni egy gondolatot. Ha valakit behívnak katonának, akkor le.liet belőle hadirokklan't, vagy hősi halott, a család tagjaiból lehet hadiözvegy, vagy hadiárva. De továbbmeigvek. Idetartozik a légibombázások ál do zalainak kérdésié m Ez mind egy kom­plexum, esek mind á háború károsultjai. Mél­tóztassák elképzelni eat a kisember szempont­jából, akinek aíz ügye hol ide. hol oda tartozik, és akinek az. aktája innen oda vándorol, amíg ő esetleg kint haireol, addig a családja a hon­védelmi tárcához tartozik, ha pedig — Isten őrizz — hadirokkant lesz, akkor átkerül a mi­niszterelnökségre. Legyünk őszinték: ezt nem fogják győzni aktával. Ott van a minisízterelnökné őexcellenciája által fenntartott »Apaf a hadiárváknak!« moz­galom, amely o<z Országos Hadigondozó Szö­vetség keretébe tartozik Nem kifogásoljuk, sőt helyeseljük, hogy , a társadalmat is meg akarják .szervezni ennek a gondolatnak a je­gyébein. Isten őrizz, hogy mleigint a jegyzőkre lapátoljunk imindent. De most arról van szó, hogy nem apiá kell az árváknak, hanem csa­ládi lélgkör kell nekik. Ettől függetlenül orga­nizációs szempontból óhatatlan doilog, hogy ez a társaidaimi munfca, e<z' a társadalmi tevékeny­ség is alá ne legyen rendelveV annak a> szerv­nek, amelynek elsőrendű és egyetlen feladata a z ösßTOa háborús károsultakniaik, sérülteknek, a háború sújtottakniaík gondozása. CÜ^y iMnl a szélsöba oMélon.) T. Képviselőház! Egy másik témára térek rá, amelyben nem-is akarok taná?sokat adni. esialki pár elvi míg jegyzésit tenni. Itt is azzal kezdem, hogy Antal István jó iskolába járt, mert Gömbös Gynla alatt kezdte a propagan­datevékenységet. Ez ! nálunk legiailábbis ajánló­levél, de Magyarországon nem mindenütt', amint eset ő is tudja. (Derültség a szé J söba'­o^d'ion-) Engedje meg a miniszter úr, de ne­künk az a megfigyelésünk, hogy akkor nem volt miniszter, de nagyobb úr volt a propa­ganda terén, mint ma, amikor miniszter­(Nagy László: Ügy va.n!) Propagandát csi­nálni sajtó ás rádió nélkül s ezt a szolgálatoi így ellátni; etzi emberileg tisz! f a képtelenség. Tegye szívére , a kezét a miniszter úr és mondja meg nekünk azt, hogy a magyarr sajtó és a ma.gyar rádió — úgy, ahogy van — vájjon ele­get tesz-e egy igazán ma,gaso:endűen elgon­dolt és csak a magaisaSbb célokat szolgáló nem­zetvédelmi propaganda szempontjából? (Palló Imre: Rontja a magyar muzsika !) Tudom, hogy a miniszter úr nem ad rá vá­laszt, de bizonyos vagy oki benne, hogy a. mi­nfeztetE úrnak ez kell, hogy legyen az állás­pontjau Ez mutatja meg a megfigyelő részére azt, hogy a miniszter úr kötött marsrutával tevékenykedik. Lelepleaetm és megalapítom azt, hogy a miniszter úr kötött marsnutával rendel­kezik, mert neki tulajdonképpen a Kötelessége az, hogy a belülről, magától csinálódó hatal­mas, ellenséges belső hazai propagandát egyes­egyedül a beszélőszervével próbálja ellen­súlyozni. Ez a feladat a miniszterr úr kvalitásai­hoz is méltatlan, mert ő sokkal többre volna képes, s én szeretném) megkérni a propaganda­miniszter urait, vegye magára a miniszterelnök úrnak miai mondását, amely szerint az ellen­séges propagandát sokkal komolyabb eszközök­kel kell letörni, hiszen a miniszter úrnak van pozitív propagandája, amelyet ő általunk min­dig becsült módom iparkodik szolgálni. T. Ház? Én a cenzúráról meni beszélek, mert ez valahogy falna hányt borsóvá kezd várni, de egyet mégis- kell csinálni. Volna a: cenzúrának egy másik módja' is, amit mai csiinlál. Nem beszé­lek arról, hogy nekem egy szerény íráselkövet­ményem&t- tegnap a cenzúra újra átírta. Űj cí­met adtak neki; adjanak neki címet, Isten neki, de tessék ravaszabbnak lenni és tessék meg­nézni, mennyire bekövetkezett a Népszavánál az, amit erőire megmondtam a miniszterelnök úrnak egy interpellációmra adott tegnapi vá­lasza után,! Méltóztassék megnézni, hojgyau használták kii a sad át javukra? Kenetni a: minisz­ter urat, olvassa el a miniszterelnök úr választat­nak a Népszavában leadott szövegét. . (Antal István nemzetvédelmi ési propagandaminiszter: Elolvastam!) Ragyogó magas iskolája a sajtó fejlett technikájának az, hogyan lehet egy ilyen választ tökéletesen pozitív formában a szociál­demokrata párt javára fordítani. (Nagy László: Úgy van!) T. Ház! A sajtóközigazgatással kapcsolat­ban kívánok leszögezni egy tényt. Sokszor rek­lamáltunk két folyóiratot. Imrédy Béla kor­mánya alatt ugyanis megszüntettek 11 szoiciál­demo'hrata szaklapból kilencet. A megmarad­tia'khoz a következő kormányok még kettőt en­gedélyeztek és így lett négy lapjuk. Ez tehát azt jelenti, hogy itt tendencia mutatkozik arra, hogy. ilyen lapengedélyeket adjanak a szociál­demoknata szervezeteknek. Ez ellen — ne ve­gyék rossznéven — nem győzünk eléggé tilta­kozni. Végezetül engedje meig a miniszterelnölk! úr, hogy két mondatban foglalkozzam mai beszédé­vel is. Meg vagyok győződve róla, hogy a mi­niszterelnöki úr azért mondta el ezt a beszédét, hogy akik mia itt felszólalnak, azt, tudomásul vegyék. Tessék megengedni nekünk azt, hogy tehát elfogadjukl a miniszterelnök úrnak azt a megállapítását, hogy ő politikáját, tulajdonkép­pen az ezévi május 29-i beszédében rajzolta meg. T. Képviselőház és mélyen t. miniszterelnök úr, mi ezt úgy tekintsük tehát, mint agy új ol­dalt a magyar politikai ^vezetés folyószámlai­könyvébem. De méltóztassék nekünk akkor arra felelni, hol vannakt azok az oldalak, amelyeket nyitott a bemutató beszédei, vagy például az el­múlt év áprias 19-i beszéde? Még egy kérdést, miniszterelnök úr: vajjom ez az oldal meddig tart és vájjon ezek után nem szabad-e nekünk attól félnünk, hogy jön egy időpont, amikor at miniszterelnök úr megint minden további nél­kül egy újabb állásfoglalással áll elő és azt a legeslegújabb állásfoglalását fogja majd meg­jelölni a magyar koranány politikai irá­nyának»? T. Képviselőház! Mi népi, keresztény ^és szociális Magyarországért küzdünk és ezért vállalunk mindent küzdelmet és áldozatot. Mi tudjuk a háború fegyelmezési parancsát és senki nem mondhatja ránk, hogy esetleg nem ügyelünk, a magasabb nemzeti szempontokra a háború idején^ De méltóztassék nekünk azt a meggyőződést engedé yezni, hogy a ^ minisz­terelnök úr mai beszéde után azután iga­zán szívesein és nyugodtan vállaljuk annak a munlkatársnak a szerepét, aki innen helülről, az

Next

/
Thumbnails
Contents