Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. 259 mjeg és az a mi keserves, tapasztal altunk szerint túl van már tetőpontján. Ebből^ a szempontból óih&íjilaniék ai miniszterelnökség költségvetésének néhány tételévei -oglalkozni, minthogy a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet niagy politikai

1 beszédet mondani és nagy politikai szempont okból rávilágítani arrai a töméntelen kérdésire, aimit manapság a költségvetési vita átfog. Azokat a tételeiket _ próbálom megvizsgálni egy erős., népi, szociális, < faj védelmi pokiakai követelményei szie!mpo<ntljából, amelyek ebben a költségvetésbem hivatva volnának ezt a gomdolaiot szolgálni. Az egyikl ilyiemi cím a külföldön élő magyarok goindozásáról intézkedik. (Meskó Zoltán: Még nyiiivántiaa'tás sincs, hogy hányan vannak kint!) Ez a cím a külföldi magyarék alatt az e'lseakított területen és a, távoli külföldöm élő magyarságot egyarámti érti. Ez tulajdomképpem a dologi kiadások egyetlen tétele, amely az elmúlt évekhez képest jelentősen emelke detit. de fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy ugyanebbe; a címbe tartozik bele a hazai kisebbségek gondozása is. Ezt az utóbbi kérdést nem óhajtom érinteni, mert a Eeintzel képviselőtársamnak adott rövid! reflexióban ismeirtettem már álláspontunkat ebben a tekintetben. Most mesint visszatérek arra, úgy tudóim, ez az, !a tétel, amelyhez^ tartozik a szórváinv kérdés és az egyke kérdése is. Sok bajunk közö'i't egyik, aiz, hogy Magyarország tele van szórványszakértőkkel és egyke szakértőkikel. (Meskó Zoltán: És falukutatókkal!) Sajnos, az a helyzet, hogy bárhol forduljon meg az, ember, mindenütt azt tapasztalja, hogy a ma.gyarsáiginak ezekhez a legsúlyosabb és legbo•nyo'lul'tahb kérdéseihez léptem nyomon hozzá szólnak az emberek és — etzt, mint szórványom született ember

1 mondom — őszinte félelemre nem mindig elkosan és nem mindig hasznothozóan. Azt azonban le kívánom sízögezini, hogy a magyarság biológiai harcbaim áll, akár tetszik nekünk, akár nem. (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!) Ebben a harcban benn© vagyuk és ha a magyarság helyzetét ebből a szemszögből vizsgáljuk, semmi okunk sincs arra, hogy túlságosam jól érezzük magunkai; ebben a kellemesem fűtött teremben. Én tudatosan inon-, dorn ezt így. semmi okunk sincs rá, mert szaporodási indexünk a, bennünket övező szláv népekéhez képest — sajnos — már hosszú idő óta rosszul áll. Szeretném, ha azokkal a kérdésekkel, amelyek ennek az indexnek a, megjavításával kapcsolatosak, — hoigy gyakorlatitag fejezzem ki magam, — azokká] a kérdésekkel, acme-'yek az egész magyarság élettani megújulása alapjainak lerakására vonatkoznak, néha komoyan és valóban hozzá méltó módon, foglalkoznék a magyar kormányzat is. Csak egyet emelek ki t. Képviselőház, az egyke kérdését. Lelkes papok és lelkes, igen sokszor hozzá nem értő írók, azután patentiro'zott nemzetpoütizálók napról-napra veszik elől ezt a problémát s ezze'j szembein sajnos, azt, kell ^ tapasztatnunk, hogy a m, kir, kormányok részéről e kérdés iránt valami érthetetlen okból a közvélemény nem képes a megfele'ő érdeklődést felkelteni. Ha valami elemi csapás következik be, rögtön kiküldenek oda egy kormánybiztost és az sikerrel megoldja a problémákat. Tessék elhinni nekem, az egyke elemi csapás és talán a legsúlyosabb elemi csapás. (Egy hang a széls&ba'.aldakm: Tragédia! Nem.- ' zeth:^ál!) Ép nem vagyok hajlandó a statisztikusokkal' egyetérteni abban, hogy várjunk 10—20 vagy akár 100 évig és akkor visszamenőleg fogjuk -majd meglátni, hogy hogyan is álltunk ebben a kérdésben. Nem. Nekünk, akik itt vagyunk, kötelességünk az első tünetekre felfigyelni és reagálni, bár a.zi egyke kérdésében már nem is igen lehet szói arról, hogy ez új kérdés volna. Most még egy-két mondatot a távoli külföldöm élő magyarság kérdéséről. Ém hét esztendeig éltein távoli külföldön, mint magamra hagyatott magyar, úgy ahogy a többi. Meg kell. mondj ami bizony nem mindig éreztük az anyaország felénk nyújtott védő kezét. Na- J gyom finomam fejezem ki magam, sőt nemi is akarok a kérdésről többet mondani, pedig előfordult olyan eset, hogy mint külföldieknek, exisztemciánkat kellett megvédenünk — nem egyénileg, haniem, tömegben — az ottani állambatalom túlkapásaival szemben s ezt a védelmet akkor sem! éreztük- Tudom, hogy moist háborúban: vagyunk és tudom azt is, hogy éppem a távoli külföldön élő magyarságot meglehetősen illuzórius' gondolat innen segíteni, de nem tudom megállni, hogy ne gondol jak azokra a barátaimra, akik oly szívósan ragaszkodnak magyarságukhoz és hazájuktól semmit sem kérnek és npam várnak, akiket otthagytam^ a távoli külföldön» Nagyon helyes és szükséges volna, ha az illetékesek arra is szentelnémeik majd talán,egy gondolatot, egy kevés időt, mi lesz ezeknek az embereknek a sorsával a háború után? A következő tétel volna gondolatsoromban a Nemzeti- öciállósítási Alap kérdése. Mi szívesen bei sin érjük erről az oldalról is, hogy az intézmény jó. Jó volt az intézménynek a gondolata, tehát az, hogy kell egy ilyem 'Intézmény. Mi azonban erről a helyről számtalanszor elmondtuk, hogy szeretnénk ennek a gondolatnak a megvalósításában niagyobbvonalúSiágoit látni, hogy. ilyem • magyartalanul fejezzem ki magam. Örömmel hallottam az előadó úr közlését, amely szerint eininek az intézménynek a dotációja nemcsak abból áll. amit a költségvetés feltüntet, — bár azt is meg kéli mondanom, hogy ezt a tételt a tavalyihoz képest nem emeiltük,; ez pontosan: ugyanannyi maradt — hanem ehhez még valami ötmillió pengő jön a budapesti bankoktól és még egy. ki nem számítható összeg, amely havonta folyik vissza. Ez valamelyest megnyugtató képet ad, de itt inkább az egész gondolat kezeléséről, szeretnék egy pár szót szólni. Amikor ezt az intézményt megvalósították, helyesnek tartottam azt az elgondolást, hogy megtanítjuk egy kicsit úszni azt a fiatal kezdőt, azután beledobjuk a hideg vízbe, hoigy ott maga tanulja meg az úszás, finomságait Már ez is veszedelmes gondolat volt, mert a magyar gazdasági életnek ez, a hidegvizies medencéje tele volt — mem cápákkal, hanem — profi úszóbajnokokkal. Itt a ^sidosagra gondolok, (Meskó Zoltán: Skorpiók!) akikkel szem- . ben felventni a versenyt azzal a kezdetleges úsznitudiással, amellyel a kezdő keresztény kereskedők és iparosok nekivágtak, má,r magában is nagy dolog volt. B& mégis csak antiszemita kormányzatok következtek és _mi — bevalljuk őszintén — aizt vártuk, hogy a kormányzatok tesznek valamit ezeknek a szabadúszó kmak az úszás tudoimányába való utólagos bevezetésére. Ma a helyzet más. Először is' váljak be őszintén, többé-kevésbbé az egész keres-