Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

252 Az országgyűlés képviselőházának 33&. kiül, szerény véleményein szerint, nem lehet. Hangsúlyozom, nekem is, pártunknak is az a véleményei, hogy külön, propaganidaminisztériumra ninosi szükség, mert ezeket a feladatokat helyesebben és éppen a helyzetnél fogva jobban elvégezhetné .a miniszter elnökség keretében felállított osztály, mondjuk, egy államtitkár vezetésével, ineírt hiszem, nagyobb tekintéllyel foghatná össze, hogy; így mondjam, mindazokat a tényezőket, amelyeik imtás minisztériumok keretéhen/ "szintén a nemzetvédelmi propagandát bivatoittafc szolgálni. Ha azonban megvan ez a ininisztériuin, ha szükségesnek látja a kormányzat ennek a minisztériumnak a fenntart ásat, akkor én tökéletes nemzetvédelmi propagandát nein tudok elképzelni anélküli, hogy annak ai minisztériumnak a sajtó irányításánál, a rádió irányítására ési a film irányítására, sőt még bizonyos tekintetben az iskolánkívüli népművelésre is ne legyen befolyása. Úgy Játom, azért kénytelen' ai miniszter úr a. megléVő és úgy is meglehetősen nagyszámú napilap és hetilap mellett még külön a minisztérium.' hatáskörébe tartozó újságokat alapítani, mert nincs megfelelő befolyása, a sajtó irányítására, tehát mondom, ha van. akkor miért nincs? A mi véleményünk szerint jobb lenne a miniszterelnökség keiretébeini felállítani egy ilyen államtitkárságot és annak irányítása alá helyezni a nemzet védelmi propagandát. Azért eizi a véleményünk, mert hiszen a nemzetvédelmi propaganda minisztérium mint ilyen átmeneti minisztérium atz idők hozta és az idővel megszűnő minisztérium, mert ha állandó jellegű

1 lenne, azt kívánnék, hogy kiépíttessék ez a minisztérium. A sajtópolitika irányításáról jobboldalról, baloldalról egyíormún hangzottak; el <aj vélemények, A mii véleményünk ebben a tekint étben az, hogy a sajtópolitikában csak egyetlenegy szempont vezetheti az, illetékeseket: vigyázni arra, hogy egyetlen sor sie jelenhessék' meg, amely nem ai magyarság érdekeit szolgálja, (Szöliősi Jenő: Nagyon helyes.) hogy a sajtóban egymással szembenálló felek ne- ilyen vagy amolyan irányt képviseljenek, hanem az esetleges viták és harcok ellenére is, valamenynyien» a magyar célok szolgálataiban álljanak. A nemzetiségi kérdésben, amelyről egészen természetesen több felszólalás hangzott el itt is, úgy látom, hogy a magyar saj.ó — bármelyik részét veszem is annak — nagyon vigyáz, hogy ezt a kérdést úgy kezelje, hogy polémiára, aj külföldi sajtóban, a, körülöttünk lévő országokban ne adjon okot. Amikor a hivatalos magyar sajtópolitika is és az egyes lapok is ezt a bölns és helyes mérsékletet tanúsítják, akkor viszont aggodalommal, sőt megdöbbenéssel látom, hogy sem szlovák oldalon, sem román oldalon nem lenét tapasztalni ezt a türelmet, ezt a megértést. Ha idő lenne rá, érdemes lenne szlovák lapokból is, román lapokból is idézeteket felsorolni, amelyek valósággal lázítanak a bécsi döntések ellen, érdemes lenne cikkeket felolvasni, amelyek nem a belső közvéleménynek szólnak, hanem kifejezetten az a céljuk, hogy a magyar impérium alatt lévő szlovákságot, illetőleg románságot a helyzet ideiglenességére figyelmeztessék és kitartásra addig, amíg ezeknek a döntéseknek a hatálya megszűnik. Amikor a magyar sajtó és a magyar sajtópolitika nagyon helyesen ilyen álláspontot foglal el, kérem a miniszterelnök urat, hogy úgy ülésé Ï943 november Í2-én, pénteken. is, mint a külpolitika irányítója, kövessen el mindent, hogy odaát, a határokon túl Szlovákiában és Komániában is megszűnjék ez az izgatás, mert én bizonyos vagyok abban, hogy ha a szlovák vagy román nemzetiségű testvéreink egy részénél nyugtalanság tapasztalható, ez a nyugtalanság arra a sajtópropagandára, arra a komisz, tendenciózus sajtópolitikára vezethető vissza, amely egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy az orosz rém nem messze van nemcsak a magyar határoktól, de az ő határaiktól is. T. Ház! Egészen röviden és egyszerűen úgy lehetne összefoglalni az ezeréves magyar nemzetiségi politikát, amely nem változott, amely ma is élő politika: nemzetiségeinknek teljes egyenrangúságot biztosítunk, de annak fejében teljes hűséget is követelünk. (Meskó Zol- tán: Ügy van!) Elvárjuk tőlük, hogy ezt az országot necsak szálláshelynek tekintsék, hanem hazájukként szeressék és vállalják az áHamalkotó magyarsággal a teljes sorsközösséget. Az egészen természetes, hogy a húszéives Idegen megszállás és annak pedagógiája mindent elkövetett, hogy odakerült nemzetiségeink -fiata

]

ságát egészen magyarellenesre hangolja. Az is kétségtelen, hogy ezt a húsz esztendei propagandát és neyeltséget rövid idő alatt levetkőzni még a jószándékúaknak sem sikerül teljességgel. Ezek iránt tehát türelemre, megértésre, fokozatos haladásra, fokozatos átnevelésre van szükség. Amikor azonban türelmet hirdetünk a jószándékúak iránt, ugyanakkor követeljük a kormánytól, hogy a hazaárulókkal szemben irgalmatlan keménységgel járjon el. (Helyeslés.) T. Ház! A bécsi egyezményt a kormány megkötötte', tiszteletben tartja, az egész, nemzet is vele együtt iparkodik tiszteletben tartani, annak, ellenére, hogy azzal

1 nem ért teljesen egyet. Nagyon helytelenül tette azonban a kormány, hogy a bécsi egyezmény végrehajtása során nemcsak, hogy a Volksbund szervezeteit engedélyezte, hanem ugyanakkor a meglévő német nemzetiségi sajtót és szervezeteket egyszerűen hatalmi szóval betiltotta Akkor az volt a látszat, hogy minden német nemzetiségű magyar állampolgár a Volksbund tagja, lesz. Nem tudóim, mi történt, de tény az, hogy a német nemzetiségű magyar állampolgároknalk nagyon tekintélyes része vagy nem, lépett be a Volksbundba, mert annak szellemiségével és metódusaival nem értett egyet, vagy pedig kilépőben; van onnan. Én egyetlen szóval nem kifogásolom azt, hogy a Volksbund működik. Ha megvan ez az egyezmény, — bár helytelenítettük — működjék! továbbra is, tartsuk tiszteletben az egyezményt, de tisztelettel kérdem a miniszterelnök urat, lehet-e kényszeríteni német nemzetiségű magyar állampolgárokat arra, hogy egyik vagy másik szervezetnek tagjai legyenek? (Meskó Zoltán: Mint a Hubay-javaslatban!) Ha nem lehet kényszeríteni, akkor tisztelettel kérdem:, nincs-e a koirmánynak «módja, — módja bizonyára van — nem tartja~e helyesnek, nem tartja-e megvalósíthatónak azt, hogy azok a német nemzetiségű magyar

1 állampolgár testvéreink, akikl a Voíiksbunddail nem tudnak szimpatizálni, mert egy más, egy régi, kipróbált kapcsolatot tartanak szükségesnek a magyarsággal, szintén szervezetet alkothassanak r nemzetiségük fenntartására, német népi kultúrájuk fenntartására és hogy ezeknek sajtójuk legyen, amelyben a maguk gondolatait