Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Áz országgyűlés képviselőházának 336. politikán túlmenően a nemzetiségi kérdés, a népei? természetes szaporaságán, gazdasági megalapozót te ágáru ési nemzeti szellemben történő megszervezettségén fordul meg és ezért a® egyetlen időszerű, de egybemi időfeletti magyar nemzetiségi poliitika az, amely a magyarság mennyiségi és minőségi megerősítését tűzi ki célul. (Átfalános helyeslés, — Rajniss Ferenc: Mi történik ezèn a téren?) Ezeik a szerény nézetek Erdély közeli és távoli múltjának s mai viszonyainak tanulmányozásából emelkednek egyetemes nemzeti célkitűzéssé, miért a magyar nemzetiségi politikának mindig Erdély volt a próbaköve. Magyarország nem élhet Erdély nélkül és Erdély nem élhet Magyarország nélkül, mondották a reformkorban. Mi itt a magyar parlamentben a 22 évig elnémult erdélyi harangokat kongatjuk. Sokan szívesen hallgatják, de másoknak már elég volt Erdélyből, ami mögött elkülönülést, szeparatizmust, a közös magyar céloktól való eltávolodást vélnek

1 felfedezni. Ideje tehát szembenézni az erdélyiséggel és ellenzőivel. Amikor mi- erdélyi szellemről beszélünk, akkor nem egy országrésznek az egésszel szembenálló különvéleményét értjük alatta, sem pedig egy kétévtizedes megszállás alatt kialakult politikai magatartást Az erdélyiség határai sokkal messzebbre nyúlnak térben és időben. Történelmi időket élünk, mondja mindenki t. Ház, de fceve&en. gondolkoznak ennek megfelelően történelmi távlait okban (Egy han&: Ez igaz!) Az erdélyiség gyökerei is visszanyúlnak a XV. és XVI. századba, amikor Erdélyben a három nemzet és négy vallás-szövetségében kialakult az a szilárd közjogi szerkezet, amely másfél évszázadon, át alkalmas volt a magyar államiság -fenntartására. Felidézik György barát, Báthori István, Bethlen Gábor, idősebb Kákóczi György zseniális külpolitikáját, akik közül egyik sem volt erdélyi származású, de európai tényezővé tetteik a kis tündér országot, mely nem volt egyéb, mint egy leszűkített, de minden nemzeti értéket összesűrítő minőségi Magyarország. (Ügy van! Űgy vuft!) Sohaseín önmagáért, hanem mindig az egyetemes magyar nemzeti célokért harcolt a fejedelmek Erdélyországa. Bocskai végrendeletében hagyta meg, hogy a külön Erdély hivatása megszűnik, mihelyt az ország a török iga alól felszabadul. A miagyar országgyűlés 1844-ig harcolt a magyar államnyelv beyezetéséétrt, de a háromnyelvű Erdélyben már a fejedelmi korban magyar nyelven intézték az ország ügyeit. A virágzó és nyugatos magyar szellemi élet mellett itt alakul ki a románság irodalmi nyelve, a szászok közjogi különállása pedig a nemzeti kisebbségvédelemre mulat korai példát. Az erdélyi és magyar szellemet a gnberniuim' sem tudja elaltatni és a teher alatt kinő és megvalósul a történelmi Erdély utolsó két ajándéka a magyar hazának: az unió és a reform. Amikor mi erdélyi szellleimről beszélünk, ezalaltt sohasem a magyarr szellem ellentétét, hanem annak egyik változatát értjük. (Helyeslés.) Bzi á szellem sohasem jelentett valami szükkörű lokálpatriotizmust, hanem, magyar világnézetlet európai színvonalon. (Űgy v n! Űgy van!) Neimi végződött a Királyhágónál, hanem szétáradt az egész országban és erdélyivé^ avatja mindazokat, akik Erdéllyel és annak szellemével sorsukat véglegesen összekötö'tték. Vájjon nines-e szüksége az országnak erre a szellemiségre ma, amikor ismét időKÊPVISELÔHAZI NAPLÓ XVII. ülése 1Ô43 november Í2-én, pénteken. 239 I szerűvé vált Wesselényi Miklós, a »polgári! halott« száz évvel ezelőtti szózata a) magyar és szláv nemzetiség ügyében: »Veszély fenyeget óh hon! Veszély olyan, milyen még sohasem! Hazára, nemzetem, léted vagy nemléted kérdése forog fenn; — ébredj és tegyél — vagy veszni fogsz!« A veszély Wesselényi diagnózisa szerint kívülről és belülről egyaránt fenyeget. Kívülről a szláv népek orosz vezetés alatt készülnek végigsöpörni Közép-Európán, belül ia szociális és nemzetiségi kérdés megoldatlansága készíti elő az ellenség számára a talajt. Kifelé iá magyar erő száz évvel ezelőtt sem volt elég nagy a veszély elhárítására s befelé akkor is, ma is felelősek vagyunk mindnyájan kisebb vagy nagyobb mértékben azért, hogy mindent elkövettünk-e az állam: és társadalom ellenálló erejének fokozására. (Ügy v n! Űgy van! középen.) Szemünk előtt ismét a mennyiség és minőség küzdelme zajlik le. Ellenfeleink érvelése így szól: a magyarság gyenge szaporulatánál, csekély!, népi erőinél, feudális gazdasági be>rendezk édesénél, elavul ti társadalmi formáinál, heterogén faji összetételénél fogva feloszlásra ítélt jelenség, amelynek az életerőt csalki vezető rétegének féktelen impeirialfemusa adja meg. Ezzel szemben a, magyarság szomszédai fiatal és életerős népek, akik,

1 szaporaiságufeban messze túltesznek a magyarokon és már önmagában véve ez is elégséges volna, a dxmavölgyi kérdéstben a távolabbi jövőben való megoldásához, ha a szomszéd népek demokra^ tikus gazdasági és társadalmi struktúrája és együttműködési hajlama már most nem tenné őket a magyaroknál sokkal alkalmasabbakká &z új Európában, a duna völgyi vezető szerep hordozására. A magyarságot sohasem nagy száma, hanem erényei, tartották meg. (Űgy van! Űgy v,m!) Széchenyi akadémiai beszédében fajtánk fennmaradását nem csekély számunktól félti, nanem attól, hogy »fajtánk anyagi mint szellemi léte oly felette könnyű«. (Szöllősi Jenő: A csekély szám is!) A múlt háború idejében 30 millió magyarról beszéltek, ma 20-ról, de gondol-e valaki arra, hogy! ha fel is fokozzuk a magyarság szaporulatát, ami kétségtelenül helyes és kívánatos, még mindig törpéi kisebbséget fogunk képezni, a körülöttünk élő szlávokfeal, germánokai, latinokkal és azok nagy fajtestvéireivel szemben;. A számbeli túlsúlyt csak a jobb minős éggel lehet egyensúlyban tartani. Magyarország vagy minőségi állam lesz, vagy megszűnik államnak lenni! Amilyen mértékben szaporábbak a szomszéd népek, olyan! mértékben kell a magyarságot kultúrájában elmélyíteni, amennyivel jobban terjeiszkiedneíki, annál belterjesebbé 'kell tenni a iö-idet és< az ipart a magyar ember számára és amennyivel többen vannak ők, annál szociálisabb berendezkedést kell megvalósítani Magyarországon. (Élénik helyeslés és taps.) A magyar reform nem egyik vagy másik osztályt térfoglalásának problémája, hanem a magyarság széles rétegei számára a jobb meg élhieités. szaporodhatási lehetőség és a vezető rétegbe való beáramlás kérdése (Helyeslés.) és mint ilyen népi a magyar állami és társadalmi élet belső megújulásának i folyamata. De ugyanakkor a magyar reform a legjobb nem-; 36