Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

-4Ö Az országgyűlés képviselőházának 336 zetiségi és külpolitika is. Csak egy ilyen Magyarország teremtheti meg azt az új szociális életformát, mely a nemzetiségekre ugyanazt ia vonzó erőt gyakorolhatja, mint a magyar nemességhezi való tartozás 48 előtt. És az új Euróában, amely* minden bizonnyial a szociális gondolat valamilyen, formájának je* gyében fog megszületni, csak az & Magyar ország . juthat múltjához méltó szerephez, melynek társadalmi összetétele dteonokraitikusalblb. államvezeté&e szilárdabb, nemzetiségi politikája emberségesebb, közélete tisztább, műveltsége mélyebb és magasabb, hadere töretlenebb valamennyi szomszédjánál. (Helyeslés.) Nem véletlen, hogy a nemzetiségi kérdés a magyar refo-rinikorban üti fel & fejét és refoirm-államférfiainjki közül a legnagyobbak egyhelu nemzetiségi politikusok. A reform átalakítja a társadalom szerkezetét ési felbo'ríthatja ai nemzetiségek közötti egyensúlyt úgy, amint az 48-bam történt. Ezért keli egységes és átfogó nemzetiségi politikával ellensúlyozni azokat a magyarságra nézve hátrányos következményeket!, amelyek a reform megváló gubásaiból származhatnak* Az egységes, átfogó, magyar nemzetiségi politika; mögé azonífoan osztatlan társadalomnak és céltudatos! államigazgatásinak Ikell felsorakoznia. (Ügy van! a bcdttôzépenO A magyar tiáreadalom a nemzetiségi kérdés megítélésié szempontjából még mindig ïiem nőtte ki egészen a! trianoni kereteket. (Albrecht Dezső: Ezi is igaz!) Akkotr a nemzet a megszállás alatti élő magyarság, felszabadítására gondolt és igazságért kiáltott. A testvér iránti aggodalom erősebib volt az együttlaikó népekkel való törődésnél, akükirol az utódállamok amúgyis eléggé gondoskodtak. A revízió mellett alig hallatszott azoknak a hangja, akik a szétesett oirszágot és az iidőközben nemzeti öntudatuk legmagasabb fokára hágott népeket politikai) realitásoknak megfelelőien egy új Hungária: szintéziséibe próibálták volna össizef ogni. , Teleki Pál életcéljának tűzte kii a nemzetnek a nemzetiségi feladatok megoldására való ránevelését. Ennek ellenére a közfelfogás szívesebbem hódol a, »mindent vissza« egyszerű jelsziaivánakj, anélkül, hogy az ebből folyó »mindenkit vissza« parancsát is elfogadná és ennekl logikus következményeit is levonná. Mert nem lehet az egyik oldalion a.z ország kiegészülését kívánni, a másik oldalon pedig a nemzetiségi kérdési felett a »majd elintézzük« fölényes és semmitmondó jelszavával napirendire térni. (Szöllősi Jenő: Pedig ez a inai nelyzet!) Aki Magyarors'zágoiti a nemzetiségek nélkül akarja, az szükségszerűen a kismagyar álláspontra helye zkedilk, mert színmagyar ország a politika kegyetlen realitásai között csak olyan szűk területem képzelhető el. ami lemondást; jelent termésizietadta határainkról. r történeten!, multunkról és dunavölgyi hivatásunkról. (ÜOy van! Ügy v\aw!) Ezzel szemben a nagymagyar felfogás számol az együttólő népekkel, látóköre a Kárpátoktól az Aldunáig terjed & tudja, hogy a fegyverek elhallgatása után a népek közéipenrópai térségében tartós béke csak olyan nemzet körül kristályoisodhatiki ki, mely a maga egyéni és önző érdekein túlmenően a nemzetiségek együttműködésére alkalmas magasabb rendű államkonoepcióval rendelkezik. (Helyeslés és tsaíps.) ülése Î943 november 12-én, pénteken. A magyar politikai vezetés már Trianon után azonnal döntött a nagymagyar álláspont mellett, amikor nem nyugodott bele ai megcsonkított ország leszűkített életlehetőségeibe, hanem vállalta az azért a szerepért való küzdelmet, amelynek betöltésére a magyarság egyedül érzi magát hivatottnak a^ Duna völgyében. Ennek a hivatásnak a nehézségei csak akkor kezdtek! szeinbeötleni, amikor az ország nemzetiségi területekkel! növekedett meg'. A visszatért területek! magyarságának kötelessége m nemzetet a nagymagyar gondolat és a nemzetiségi elv elválaszthatatlanságára figyelmeztetni, (Ügy van! Ügy van! a odlközépen.) és eloszlatni azokat aa illúziókat, amelyek szerint Nagy-Magyarországot a kismagyar felfogás szűk horizontján megvalósítani é& vezetni lehetséges. (Rajniss Ferenc: Jó kis törzsökös politika!) Teleki Pál is, aki magát szintén erdélyinek vallotta, azt mondotta egyik beszédében: »Az Európa sorsát intézők előtt is azzal! érveitemi: Kérem, nekem az erdélyi emberre szükségem van» mert az erdélyi ember két okból különösen alkalmas arra, hogy többnyelvű ország vezetésében résztvegyen... Ez az ország volt az, ahol először uralkodott teljes, korlátlan, vallásszabadság ... Mi tudjuk, hogyan kell bánnunk egymással és a nemzetiségekkel... Ési még többet tanultak most aiz, alatt a húsz esztendő alatt, amelyet végigszenvedtek.« Teleki Pál szellemében valljuk ma is, hogy Magyarországot magyarul kell vezetni, (Ügu van! Ügy van!) úgy, amint azt az Árpád-házi krályoki tették és ha Magyarország Trianon után a szentistváni birodalom magymagyar útjára lépett, akkoir a különböző vallású és különböző életfelfogású emberek egységbe foglalásának, feladatát is vállalnunk kell. {Ügy van! Ügy van! — Albrecht Dezső: Nem könnyű!) Az egységes közszellem mellett a soknyelvű ország vezetéséhez céltudatos államigazgatásra van szükség. Az öt évvel ezelőtt megindult országggyarapoídások óta közigazgatásunk nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzetiségi vidékeken: működő tisztviselői karunk megtanulja a lakosság anyanyelvét, a külső igazgatásba igyekeztek bevonni helyi ismereteikkel rendelkező magyarokat, sőt nemzetiségi hivatalnokokat is. A központi igazgatás azonban nagyobbára még mindig a trianoni kior személyzetével, apparátusával és gyakran a trianoni kor szempontjai szerint i& működik. Különösen szembeötlő azoknak a szerveknek és kitűnő szakembereknek a túlterheltsége, akik az egyes minisztériumokban, a nemzetiségek ügyeivel foglalkoznak s még inkább! szembeötlő as a körülmény, hogy a központi igazgatásiban; sehol sem látjuk ott annak a majdnem kétmilliónyi felszabadult magyarságnaki a képviselőit, akik a kisebbségi sors keserű poharát egészen kt itták s a nemzetiségi problémák tekintetében gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkeznek. Ez azonban inem személyi kérdés, mert a lényeg atz, hogy trianoni államigazgatásunknak a megnagyobbodott ország szükségleteihez mérten át kell alaku'ihia. Minden egyes kormányrendelet vagy hatósági intézkedés kiadása előtt gondosan le kell mérni, hogy miként hat aiz ki a visszatért területek magyarságára, a nemzetiségekre, azok egymáshoz való viszonyára és nem utolsó sorban a még mindig megszállás aüatt élő magyar okra. Az ország területével együtt az ország gondjai is megnagyobbodtak