Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
^3á Azországgyűlés képviselőházának 336. kezemben ezek a röp cédulák, valamennyi el van látva sarlóval és kalapáccsal. Az, egyiken az van^ hogy »Békét, kenyeret és tüzelőt!«, a másikon pedig: »Elég volt &» Hitler-kosztból!«, a harmadikon;: »Hozzálk haza b-onvédeánket!« És eaa sarló és kalapács megjelenik ma már a budapesti perifériák gyárainiajk a falain s egész tömegéit látjuk ezeknetk oilyiain helyeken is, amelyeikről ma beszélnünk itt a nyilvánosság előtt nem is lehet. Hallottak a propagandaminisztíer úr polemizáló hangját, hallottuk, a miniszter ár jószándékú kijelentését, hogy már lakat alaat vannak & békepárti röpcéchilák terjesztő személyei, de kérdezem a miniszter uralt, miért nem kísérte az ő felszólalását és tiltakozását a vezércikkek felháborodásának; özöne és a rendőri riportázsok cikksorozata^ mint aiiogyan ez történni szokott mindig, haí a jobbol : dalon vajami hibát vélnek felfedezni? (Palló Imre: N% miért? 1 ) így, áll a helyzet- Contra factum nota valet argumentum. Kétségtelen, hogy! ezekkel a tényekkel szemben, nehéz valamit felhozni, azonban szinte úgy áll a helyzet, hogy öntudatlanul vagy szándékosan, de elébemegyünk az; amúgy is közeledő angolszász és szovjet intencióknak és elősegítjiüki ezeket a törekvéseket. Lehet, hogy a kormány niem szándékosan csinálja ezt, lehet, hogy a kormány egyensúlypolitikájába valami hiba csúszott bele esi lehet, hogy a baloldali előretörés menyasszonya kissé szebb lett, mint ahogy ők előre elképzelték, mégis azt mondjuk, hogyi valami fura dolog az, egyik oldalon ,at kormány kéri tőlünk a nemzeti propaganda számára a milliókat és mi ezeket szívesen megszavazzuk, a 1 másik oldalon pedig kinyitják az ellenproganda, számára a kapukat és ezzel az ellenpropagandával semlegesítik és teszik tökéletlenné azt a propagandát, amelyet a miniszter úr igen nagy jóakarattal, nagy szándékkal és igaz magyar szívvel; igyekszik kifejteni. (Egy hang a szMsőbaodaloni: De ketyßs ere<ménn\yel!) Csoidálatos dolloig, hogy ugyanakkor, atmiikor Katyniban ás Vinnicában felfedezték és kiásták a tarkón lőtt lengyel tisztek tömegsírjait, Magyarországon elindulhat egy baloldali orientáció és ezt hivataílos hely ©ix nem állítják meg. A plutokraták napilapja a Pravdából hoz szemelvényeket, természetesen minden kommentár nélkfül. Egy grófnői folyóiratunk a szovjetnevelést kedvesnek feltüntető illusztrációkkal ismerteti, azután a Népszava a kommunista Szabó Ervin személyével napokon és hónapokon keresztül foglalkozik feldicsérő eim T. Házi! Még egy, dolgot vagyok) bátor felemlíteni- Kezemben van a Népszava szerdai staámiai. Ebben; azt olvasom, hogy a szociáldemokratapárt parlamenti vezetője elment Erdélybe a kisebbségi kérdést megoldani, romániolk is voltaik ott és azzal dicsekszik, hogy az épültet nagyterme niem, bizonyult elégnek, a melléktermékbe szorult résztvevőknek; pedig hangszórókat kellett beállítani Azt mondja a parlamenti vezető, hogy »ha Magyarország jövőjéről gonDdolköd'unk,, az északi államolki és Svájc példája lebeg a sízemünk előtt«. Azt kérdezem* vaáijon 1918-ban Jásziek niem ezzel & párttal együtt kísérletezték-e ki a legtökéletesebb sikerre^ ezt a svájci példát? Lehetséges ilyen kijelentést minden további nélkül átengednie a cenzúrának? (Zaj a seéléőbatóldahm.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! ülése Í943 november ÎÈ-èn, pénteken. Maróthy Károly: T. Ház! Világok dlőlnek össze ési nekünk a mi államunk gerendáaatát csak a nemzeti szocialista igazságokkal lehet megtámasztani. A világ összerázkódik az események! hatása alatt és ebben' ,a, nagy kaleidosz^ kopiban mind-mind változnak az idomok, a színek, új határok tömörü%ek, a régiek pedig szétfolynak. A világháború következményeit lemérni nem tudjuk, de azt igenis tudjuk; hogy a megrázkódtatást csak azok az államok bírnak ki. amely államok) a niemzettagoki millióira tudnak támaszkodni. A mi hitünk, változatlan a tekintetben, hogy zsidómentes, boise vikimentes és angolszászmentes új Európa születik. H,ai ez nem következnék be, akkor is egészen bizonyos, hogy egy új, töretlen erejű, népi Magyarországnak mindens körülmények között feltétlenül meg kell születnie. Mivel erre niem látom a kormányt felkészülve, ezért nem fogadom; el a költségvetést, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baldCdalon. — Szénokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra követkeizik a vezérszónok ok közű? Porubszky Géza jegyző: Mik© Imire! Elnök: Mikó Imre képviselő urat illeti a szó. Mikó Imre: T. ház! A miniszterelnök úrnak azülés kezidetén elhangzott elvi jelentőségű beszéde a napirenden Szereplő minisztrelnökségi tánca költségvetésének vitáját egy kisebbfajta apropriáeiós vita, szín vonalára emelte. Ha tartjuk is magunkat ahhoz hogy a költségvetés egyes tárcáinak tárgyalásánál a szakszerűségre törekszünk, a,/miniszterelnökségi tárca költségvetéséhez nemi lehet a nélkül hozzászólni, hogy általános kormányzati kérdéseiket ne érintenénk. Valamennyi tárca politikai gesztiójának szálai a miniszterelnökségen futnak össze és annak költségvetésén keresztül a kormányzás minden ágára kiterjedő bírálatot lehet mondatni és »zuggesztiókat gyakorolni. Ha van tárca, mely a politikumtól át van itatva,, akkor a miniszterelnökségi tárca költség vetése kétségtelenül m Amikor tehát pártom nevébeni felszólalok, nem részlet k érdesek et kívánok b oncolga tni, amit a bizottságban már elvégeztünk s aminek egyrészét Maróthy Károly t. képviselőtársaimtól ismét hallhattuk, (Maróthy Károly: Ezt nem (hallhatjuk elég sokszor!) a/ nagy összefüggésekre szeretnék rámutatni, amelyekkel a megszállási alatt élt-emberek, de különösen az erdélyi ember a magyar politikai élet eseményeit szemléli. A miniszterelnökségi tárca költségvetésének tavalyi vitája alkalmával bátor voltam a magyar nemzetiségi politikára vonatkozólag néhány alapelveit leszögezni és ezek akkor a Ház osztatlan helyeslésével találkoztak. Ezek közül az első a,z, hogy a nemzetiségi politika nem pártkérdés, hanem egyetemes magyar nemzeti ügy (Helyeslés,) és ezért le kell venni ezt a kérdést a pártok közötti licitálás és a politikai harcok napirendjéről. (Szöllősi Jenő: Eg természetes!) Másodszor arra mutattam rá, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása Magyarország számára a lét vagy nemlét kérdése, mert ha a történelmi magyar géniusz sikeresem tud megbirkózni ezzel a problémával, akkor szívesebben bízzák reánk a Kárpátmedence mind több nemzetiségének sorsát, ha nem, a saját hazánkban is kicsúszik lábunk alól a talaj. Harmadszor igyekeztem bebizonyítani, hogy a nemzetiségekkel szemben alkalmazott igazságos, de erélyes nemzetiségi
