Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

232 Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. már, hanem a, tárgyalásban a költségvetési tételek komoly megbírálása és megvitatása szempontjából örveindietes változás történt, amint eninek a kormány a bizottsági tárgyalások során kifejezést is adóit. (Szöljösi Jenő: Ez, nem kérés,' ez a parlament szuverén joga!) Meggyőződésem, hogy nemcsak a becses formák megőrzése, hanem az értékes lényeg továbbőrzése is fontos, ez pedig kétségtelenül abban áll, hogy a költségvetés megszavázasában rejlő fontos* alkotmányos biztosítékot megőrizzük. Ha éh nem volnék kormánypárti képviselő s nem. sajnálnám az anyagot és időt, melyekkel ma ta karé!: oskodnunk kell. kedvem volna egy pengővel megváltoztatni a költségvetést, amelyet mindig kinyomtatva, tesznek elénk, csak azért, hogy ez a jogunt # továbbra is elevenen megmaradjon, mert kifejlődött az a gyakorlat, hogy tulajdonképpen mindig csak a. következő költségvetési év lehetőségeivel foglalkozunk,. De éppenj mert ma, így alakult ki ez a gyakorlat, szeretnem!, ha ennek i a komoly és lelkiismeretes munkának a kereteit tiágjabbrlai szabják (Z à a szé.sőbaloldalon. — Egy hang a széhőbalolddhow: Egy pengős szabadság.) Mélyen t. Képviselőház! Oláh György képviselőtársam ezúttal csak érintette a nemzetiségi kérdést, amelyről mindnyájan jól tudjuk, hogy nem pártkérdés, dia talán éppen azért, mert ő csak érintette ezt a kérdést, engedelmet kérjek hogy érről bővebben szóljak. (Eallhekt Hall juh!) Nekünk résen kell lennünk abban a

. tekintetben, hogy nemzetiségi politikájuk megerősítse azoknak álláspontját, akik évszázados történeti velünk együttélésben és ennek tapasztalatai alapján úgy latját, hogy a magyar haza keretei között kell élniök és ezek közölt a. keretek között jobb és szebb életet élhetnek, mint bárhol másutt. Meg 'kell erősítenünk azoknak leikét ezzel a nemzetiségi politikánkkal, akiknek leli'-ében az utolsó évtizedek folyamata talán a haza és a nemzet fogalmát szembeállíthatta. És amikor azt várom és kívánom, ho^y nemzetiségi politikáníV ebből a szempontból aktívabb és határozottabb legyen, akkor ezt kivétel nélkül minden velünk élő nemzetiség érdö' ében kérem, még a németség érdekében is, mert kétségtelenül annak jelei mutatkoznak, hogy bizonyos eltévelyedések s a magyarsás: történelmi kérdéseivel való bizonyos szembenállásod után az utolsó években mintha sokan ismét Visszatérnének azokba a medrekbe, amelyeket a történeti közös munka évszázadot óta számunkra kiásott. Kegyelettel kell itt megemlékeznem elhunyt képviselőtársunkról. Dungyerszki Bogdánról, akinek alalkját én sok szempontból mintaszerűnek ítélem. A kegyeleten túl arra tanít az ő példája, hogy ő meggyőződéses és hű férfiú tudott nnaradni az ő szerb haeryományaihoz. Amitor meghalt, vagyonát a Maticára hagyta', di© soha ellentétbe nem "került a hazához való hűséggel és amikor sorsa abba a helyzetbe hozta, hogy a magyar haza ellenségeivel kellett volna együttműködnie, nemi?« rezisztenciával vonult vissza és megvárta bölcsen azt az időt. amíg ismét elfoglalhatta köztünk alz őt megillető helyet. Ezt azért tartottam szükséprésnek elmondani és kiemelni, mert vannak még üres hely**^ ebben a képviselőházban. Mélyesi t. Ház! A nemzetiségi kérdésről Ravasz László írta éppen aa utóbbi időben, hogy úgylátsziik. mintha a nemzetiségi érzéken ységneik s vele együtt az ellentéteknek is inkább a. művelt, úgynevezett középosztá-ly volnia a hordozója. Ha aeon ban ez így áll, mint ahogyan én elfogadom ezt a tételt, akkor ebbő? az következik, hogy különös figyelemmel kell ennek «K osztálynak a lelkével és gondolkozásával foglalkoznunk. Ennélfogva tisztelettel emlékez etem ai miniszterelnök urat arra, hogy ő volt olyan jó az elmúlt évi költségvetési tárgyalás folyamán szívesen és megértéssel fogadni egy javaslatomat. Aßt. is tudom, hogy cinnek végrehajtásában részben elháríthata 4-an _ körülmények akadályozták, de ő eninek a javaslatnak sorsát figyelemmel és jóindulattal kísérte. Emlékeztettnem kell arra, hogy àz idők azóta ennek a javaslatnak az érdekében' fejlődtek tovább és én seerettném, ha, az' a munkát, amelyet hivatalos úton nem mindig tudunk a kellő terjedelemben és intenzitással végezni, a társadalmi és ludomá^ nyos egyesületeknek tervszerű, állandóbb és batároizottiabb bevonásával folytatnánk tovább úgy, amint azt eiz a javais-lat ki is jelölte: Arra kérem a miniszterelnök urat, legyen' szí vos az akadályok közül lebontani azokat, amelyeknek a lebon'ása módunkban áll és eat a munkát biztosítani, lehetővé tenni. T. Ház! Oláh György képviselőtársam jóformán egész besizédét a sajtó kérdésének, szenr te. Nökem az elmondottak, alatt estembe ju ott a: miniszterelnök úrnak egy a tavalyi vita sprán emlí:ett mondata, amelyben egészen egyszerűen és világosan elérni tár a, hogy a sajtópolitikában tulajdonképpen vptgy to'eráljuk az ellenvéleményt vagy pedig '»gleichschaltoljuk«. A miniszterelnök úr sízerintem igén helyesen arra az 'álláspontra helyezkedett, hogy az ellenvéleményt oleráljuk, sőt, ha érdemes, tanulunk is belőle. Lehetséges hogy e|ben a tekin étben talán tovább mentünk, mint amenVire a magyar üözv^eírtény a helyes mértéket a maga lE'lkiismerete szerint megéreizte. Azonban Oláh György képviselőtársamnak azt.kell. hogy mondjam, méltányol jta egy kicsit jobban azt., hogy ilyén körülmények közö,t. . amikor tehát az ellenvélemény elhangozhatik,. a kimondot* szónak tulaj jdonképpem sokkai . több a hitele, ae igaz szó elhangzásának pedig egészen más az akusztikája. Meg kell. hogy mondjam, hogy egyáltalában nem látom olyan sötétnek a magyar közvélemény hangulatát, egyáltalában ,n^m osztozom azokban az aggodalmak ban, amelyeke előttem szó-ló képviselőtársam elmondott. (Zaj 'i bal és a ssé sőbaloldalom) mégpedig? azért nem, mert tapasztaltam • azon. kerület közönségre kapcsán, amelye' elsősorban figyelek, a budai válasiztókerület közvéle menye kapcsán, hogy e közvélemény csak szilárdabb, egyenesebb és határozót

'abb lett mindazoknak a jelenségeknek láttára, amelyeket ő aggodalmasain megemlített. A .magyar közvélemény igenis elvárjai áizt, hogy a; magánerős és határoizott állásoontjá' bizt.nknak érezze, de nem olyan körülmények közepette, amelyek közepette maga is tudja, hosry az csalóka ábránd volna, mert az ellenvélemény el van nyomva. j Ab

hft a hibába se szabad beleesni, hogy a magyar közvéleményt egyes kávéházak és »záilodahallök véleményével tévesszük össze. Ez a véjlemény egészen más valami. Ezzel szemben a Zj ország közvéleménye igenis egészségeséi jó, véleményem és tapasztalatom szerint rátartibb,