Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

22 ó Âz országgyűlés képviselőházának 336. ós módot adjak arra. hogy a képviselő urak nemosiaik az egyes szakkérdésekben, hanem az általános politikiai irányelvekiben is — ismerve a kormány álláspontját — magatartásukat, későbbi felszólalásunkat ennek ismeretéiben; határozzák meg. Elsőnek leszögezem, hogy egész kül- és belpolitikai, fejezzük ki egyszóval, inemzetpolitijkai álláspontom, f elfogásom) és irányom a május 29-én elmondott beszédemben nyert kifejezést. Az akkor leiszögezetteket tairtom ma is szem előtlt és az abban, lefektetett alapelvek képezik a magam és kormányom irányelveit. Hangsúlyozni kívánom, hogy nines változási elsősorban külpolitikánkban. A külpolitikai kérdésekről a kulugyminiszter úr a közelmúltban részletes tájékoztatást adott a két Ház külügyi bizottságaiban. A magam részéről ezérifc csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy változatlanul követjük hagyományos, a nemzet érdekeinek és becsületének; egyedül megfelelő külpolitikánlkat és változatlanul reméljük, hogy a jelenleg folyó harc fegyvereink és eszményeink győzelmével fog végződni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Taps.) A mi sorsunk, bármennyire is kis játékszernek látszunk a viliág nagyhattalmiasiságaimiaik küzdelmében, porszemnek annak méretei között, hiszem és vallom, niagyrésziben saját magunktól függ. (Ügy van! Úgy van! á jobboldalon és a középen.) Ezért küzdök, ezért gyötrődöm és nem engedem magamat kényelmes, leegyszerűsített, de a nemzet létét vagy nemlétét aninál inkább Siziem: elől tévesztő és veszélyeztető elhatározásokba beleisodorai. (Éljenzés és taps a jobboldalod, a középen és balfa\ől.) Nem mozdulok semerre az, egyedül biztos, becsületes, sziklaialapról, a kizárólagos mar gyár gondolat, oél és jövő vonaláról. (Éljenzés és taps a jobboldalom,, a középen és ba<felől.) Hogy ezen maradhassunk, három dolog szükséges. Felismerése annak, hogy hovatovább az Európában» megütközött hároimi világhatalom küzdelmének gyújtópontjába kerülhetünk. A német, az orosz»,az angolszász világ katonai ereje körülöttünk vonult fél. A nagy harc minden oldalról közeledik hozzánk, de ellenségeink lelki és szellemi befolyása isi éppúgy kihathat reánk, kikezdheti idegeinket, hiszen az idegháború ma már közkeletű fogalommá lett és könnyen/ befolyásolhatja, a könnyen befolyásollinatókiat (Ügy van! Ügy von! jobb felől és a középen.) Nem gondolhatunk arra, hogy ezekkel a kolosszális fegyveres erőkkel mi önmagunk erejéből felvegyük a harcot, de annál fomtosabb, hogy az ellenséges propaganda,, az idegek befolyásolása meg ne bontsa egységünket,, ne befolyásolja tisztánlátásunkat, visszavonást sorainkba; n,e hozzon. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és< taps a jobboldalon*, a középen és balfelől.) Politikánk feladata: kétségbevonhatatlan tényekikeil számolni, az országot minden vonaitkiozásibaini előkészíteni. A második megállapítás, amelyet le kell szűrnünk a mai helyzetben, hogy katonai felkészültségünket minden rendelkezésünkre álló erő bevetésével a legmagasabbra kell fokoznunk, (Helyeslés.) mindent erre a célr.a áldoznunk és előteremtenünk kötelességünk. (Ügy van! Ügy vom! T«,ps a jobboldalon, a középen és balfelől.) Kijelentem, hogy semminemű támadó gondolattal. nem foglalkozunk, de határainkat — és ezt vegye mindenki tudomásul — meg fogjuk védeni, ettől nem tágítunk, (Ügy van! Ügy van! Taps.) ez nem képezheti politiûlêse Î943 november ÍÉ-en, pénteken. kai konszideráeió tárgyát, még csak nem is kantornál kapacitás kérdése, ezi nemzeti kötelesség, ez a nemzet lenni; vagy nemi lenni kérdése. (Ügy van! Ügy van! Taps.) OMalan hősködés a provokálás, könnyelműség lenne erőinkkel nem a. legmesszebbmenőleg takarékoskodni (Ügy van! Ugy van!), de gyiáva, hitvány hazar áruló, aki határainkat, országunkat éa szabadságunkat nem védi (Ügy van! Ügy van!) és akárcsak mérlegeli is ebben az esetben az erőviszonyokat, ia lehetőségekét!. (Ügy vaní Ügy van! Taps.) Senki se gondolja, hogy ezt a fel- , adatot bárki is helyettünk elvégzi (Igaz! Ügy van! jobbfelől.), ez a mi köteliesiségünk és nem is lehet imtásé. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen.) Ez az a két nagy tény» amelyet tisztán, kell látnia a nemzetnek, amire fel kell 'készülnünk és amelynek keretében sorsunk, el fog dőlni. A harmadik, ami a lehetőséget egyáltalán megadja, hogy ez a döntés kedvező' lehessen: a saját belsői renidünjk (Ügy van! Ügy vanJ jobbfelől és középen.), annak fenntartása, és minden körülmények közötti biztosítása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Az előbb mondott két nagy tétel eldönitése nem iteljeisetn tőlünk függ. Az elsőbe, a nagyhatalinalki mérkőzésébe katonailag úgyszólván semmi, politikailag pedig alig lehetséges a beleszólásunk, de ez a kevés is semmivé válik, magyar létünk és sorsunk elleniünk és nélkülünk dől el, ha a harmadikban, a rendibein nem adjuk meg nemzetünknefe, a magyar jövőnek) azt a lehetőségét, hogy a kibontakozáskor politikai, katonai, gazdasági, társadalmi és lelki erőinlk teljében álljon Közép-Európa zűrzavaros problémái között és érvényesítse a maga szavát és akarrátát. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelől és középen.) Ha a nagyhatalmak gigantikus; küzdelme elsodorna bennünket, vagy olyan túlerő támadna meg, amelyet még a magyar hősiesség sem tudna tkivédeni és megtörni, lehet mentségünk a világ és önmagunk előtt, de ha az általam harmadiknak nevezett tényező, belső rendünk bomlik fel és ezzel súlyosbítjuk helyzetünket és kilátásainkat, ha ez dönti el ellenünk somsunkat, ha életünket mii magunk adjuk fel, úgy nincs mentség számunkra, úgy nincs irgalom ennek

1 a generációnak a magyar történelem ítélőszéke előtt (Ügy vanl Úgy vem! • Tups.) Még az a mentség sem, hogy nem tuid

1hattuk, mi les®, nem tudhattuk, hogy ilyesmi bekiövetkezhetik, mert a> 1918-as példa, az egyenetlenség, a gyávaság, a hitványság uralomrajutásának példája (Ügy vln! Ügy van!) már egyszen megmutatta, hogy amit sohasem hittünk, az is lehetséges. (Ügy v n! Ügy vem! Tu?ps.) Ennek megtörténnie nem szabad! Ami erőt és elhatározást az Úristen nekem adott, azt ezzel szemben fogom állítani (Éljenzés a jobboldalon és a középen ), de hogy ez tényles: sikerüljön, ahhoz az egész nemzet, az ország minden hű fiánalk segítségét köreim, (Élénih helyeslés, éljenzés és taps u, jobboldalon és a középen.) Ez mindnyájunk feladata, kötelessége, ebből mindenki kiveheti és kell m hogy 'kii vegye a maga részét, gyakran már csak azért is. mert a nemzeti élet számos és bonyolult szektorálba sem az irányításnak, sem a beavatkozásnak akár felvilágosító, akár hatalmi eszközei nem juthatnak el mindig a kieUŐ időben. £_. .__... _ _ •