Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. Az ország kül- és belpolitikaiját irányítom és viselem a felelősséget, de a belső rendért és nyugalomért mindenki felelős és mindenkinek viselnie kell a felelősséget (Ügy van! Ügy van!), elsősortban nekünk, akik üt vagyunk, ennek a parlamentnek (Ügy van! Ügy\ vfin! jobbfelőh — Felkiáltások jobbfelől: Vá r lu\!ővk!) és e szent ügyben elsősorban az ország: törvényhozóihoz fordulok. Azt kérem, hogy mindnyájan minden szavunkban, nydlatfaozatunkban, ami itt elhangzik, mielőtt a szót Tüimondanók, mielőtt a gondolat ©Ihamgzanék,, önmagunk felett üljünk törvényt és mindig egyet és csak: egyet mérlegeljünk, hogy használ-e, nem árt-e ügyünknek, amit kimondunk, amit leírunk, (ffelajes^és a baioldalon.) Nem kerék kíméletet sem magamnak, sem pártomnak, kizárólag az ország ügyének kérem ezt. (Taps a .jobboldalon.) Máris vannak tapasztalataink, hogy a meggondolatlan állásfoglalás minő elítélendő, és ellenünk! felhasználható következmény ékkel járhat. Gyermek játszik csak a tűzzel és! különösen vigyázzunk, amikor vihar tombol körülöttünk. (Ügy van! Ügy vam a jobb- és a széhdbaíoldaüon,) Készséges örömmel sízögezem azonban le ési meg vagyok róla győződve, hogy az országgyűlést ez a tiszta szellem hatja át, e mellett kitart, belső erőnlknek, "külső súlyunknak pillérje és az isi marad, Tudom, hogy ai belsiő rendnek, nyugalomnak más tényezői isi vannak, mint a becsülete® sz.ándélk. hazafiság é« felhasználható rendészeti eszközök. Materiális tényezők isi kétségbevonhatatlan szerepet játszanak 1 , bár ezeket isem 'túlbecsülni, sem lebecsülni nemi szabad. A közellátás, a megélhetési leheltőségek, a szociális kiegyensúlyozottság! — ide soroztom, a kirívói és kihívó ellenltétek megszüntetését is — az alapveltő kérdések a materiális lét vonaláruHogy a helyzetről néhány síziót mondjak, ennivalónk van és lesz elég. Nem sok, bőségről szó sem lehet, dé kellő beszolgáltatássial, beoisiztással és szétosztással' baj nem történhetik. Mindnyájan tudjuk, hogy az élelimieizlési áruk egyrésze a feketepiacorni van Más! cikkeknek egyes kategóriái a szabad piacon horribilis áraikat értek el. De le kell szögeznem, hogy ennek a leigsajnálatoisabb és legnyugtalanítóbb tünetnek a mennyiségi méirUtege, a feketepiac áruinak abszolút volumenje a leigálisani f orgalomba-. hozott áruval szembeni, hála Istennek, elenyés,z)őe;n csekély. (Mozgás a széhâbaloïdalon.) Ez azonban nem mentség arra, hogy ezt a, kérdést ne vegyük, a legkomolyabban és imteg ne tegyünk, meg ne kíséreljünk a feketepiac ellen mindem intézkedést. A drága is ágnak, a zugkeresikedelmnek legsúlyosabb kihatása, nem its materiális vonaloni keresendő, hanem pszichológiai és szociális vo_ nialon. (Ügy van! a középen.) Annyi hízott liba ós 300 pengős bakancs úgy sincs a zugforgalomban, hogy mindenkinek jusson, a családok ezredrészének sem* jutna belőle, de a: Ikereseti viszonyok háborús eltolódása, a kiegyenlítettség felbomlása azt eredményezi, hogy .az egyiknek a legszükségesebbre sincs, a másiknak pedig mindenre telik, az egyiknek a. legális ár is alig megfizethető, a másiknak semmi sem drága. Tudjuk, hogy ez olyan háborús tünet, amely mindig jelentkezik, de a küzdelmet ezzel széniben felvenni éppúgy háborús kötelesség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalion,) Elsősocrbam a leg jobban sújtottak segíteéülése 1943 november 12-én, pénteken. ,227 gére kell sietnünk. Ezek a fixfiz etésűek, akik közé sorozom az állami, a közületi és a kis magántisztviselőkön kívül (Ügy* van! Ügy van!) a kötött bérű munkásokat és éppen úgy azokat a mezőgazdaságiakat is, akiknél ibaj van, elsősorban a gazdasági cselédeiket. (Ügy van! Ügy van!) A ! közgazdasági miniszter úr pénzügyminiszteri expozéjában szólott ezekről a kérdésekről. Helyesen hangsúlyozta különösen azt, hogy pénzügyi helyzetünk, sokkal jobb, semmint hogy abban a jelzett kilengésekre indokolást találhatnánk. A bizottságokban is behatóan foglalkoztak a. (kérdésekkel a képviselő urak, a plenáris tárgyalásnál ismét szó lehet mindenről. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, sem a szakminiszter uraik felvilágosításainak elébevágni, csak szükségesnek látom mai felszólalásomban leszögezni: az élelmiszerekkel való ellátásban baj nem lesz, tüzelővel is megleszünk, ha elég szűlkösen is, lábbeliellátásunkat azonban már csak a legjobban rászorultaknál kell elhatárolnunk. Ruhanemű tekintetében;, őszintén meig kell mondanom, sajnos, készletünk nyersanyagban minimális. Azt, ami van. a legmegfelelőbbéin oda juttatni csak ez az, ami módunkban áll és egyben kötelességünk De mindenki vegye' tudomásul, hogy a háborúnak — amelyre nem készültünk — ötödik évében vagyunk és mégis megvagyunk (Ügy van! jobbfclőL). talán sokkal jobban, mint számos országában ennek a világnak. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgazdasági termelés hiba nélkül folyik, az ipari munkát a .nyersanyaghelyzet, a polgári lakosság igényeit a katonaság elsőnek soroló ellátása determinálja* Ez a helyzet nem olyan, hogy gondtalanoiki lehessünk, de csüggedésre nincs ok. Ebből okot défetizmus'hoz senki^ 'ne kovácsoljon magának se, más részére mégkevésbbé. A defetizmus a lelkek betegsége, az idegek összeomlása, elferdülés, amely szembenáll minden magasa'bbrendűséggel. A defetizmus hordozója a, legalacsonyabb rendű embertípus, bacillushordozó, közveszélyes; nincs keresnivalója egy egészséges nemizet társadalmában. (Ügy vn! jobbfelől.) Saját érdekéiben, jövője érdekében mindenki kerülje, hírhordozójia ne legyen, 'közösítse ki, vagy adja át a hatóságnalk. Ez ellen a belső összeomlás, ellen egyénben, mindennapi életben, nemzetünk minden rétegében küzdeni a legnagyobb honpolgári kötelesség. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a liözépen.) Mart nincs rá o'k;, nincs ok. addig, amíg mi magunk hiszünk önmagunkban, fajtánk, nemzetünk elhivatottságában, ataíg bízunk saját * erőnkben és azért dolgozunki, hogy még erősebbek legyünk. CElénüh helyedés és taps a jobboldalon és a középen.) Szörnyűségei mellett a háború nagy értéket jelenthet egy nemzet életében. Ha az álomból felébredünk, meglátjuiki a bajokat, megteszszük az intézkedéseket és ahol ezt a háború miatt ma. nem lehet, ott előkészítjük azokat A háború minden szociális forradalom csírája. A háború alatt lappang, utána tör <ki. A tüneteiket felismerni, az orvoslást és a megoldásokat a. kellő időpontra, előkészíteni, ez &w egyedüli helyes és lehetséges út, amit járhatunk. (Ügy vam! jobb felől.) A háború a gyengéket nemcsak a harctéren söpri el, hanem az
