Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-327
12 Az országgyűlés képviselőházának 327, zetközi egyezmény csak, az öregségi és rokkantsági ágazatra terjedt ki, az előttünk fekvő egyezmény pedig baleseti, illetőleg betegségi biztosítást-is jelent, óriási különbség, h.a. egy hazáját bármilyen cím alatt elhagyni kényszerült munkavállaló nemcsak az öregségi biztosításban részesül, hanem ipari foglalkozások kapcsán esetleg balesetet szenvedett, vagy pedig általában betegségéivei kapcsolatosan ugyanazon elbírálásban részesül a viszonosság alapján megkötött szerződés ér termében, mint ha saját hazájában volna és ott dolgozna! Ezt azért kell külön, hangsúlyoznom, mert hiszen —- amint az előbb említettéin — egyes európai államok, mint Lengyelország, Spanyolország, Hollandia az 1935-öt követő esztendőkben csak részleges értekeimben, és csak az öregségi biztosításra vonatkozólag kötötték meg a nemzetközi egyezmény szellemébein: a kölcsönös szerződéseket. Meg kell említeni ezenkívül azt is, hogy ez a szerződés mindennemű eddigi nehézséget meglehetős megértessen és könnyedségge-1 old meg. Nem utolsó dolog az, hogy egyes államok eddig deviza szempontjából mereven elzárkóztak a kölcsönös járulékfizjeitések kiegyenlítése előli; nemkülönben az ; is, hogy megszüntették az eddigi állapotnak azt a talán legbántóbb jellegzetességét, hogy ha valaki néhány esztendőt töltött el külföldön és isméit változtatta .munkahelyét vagy mondjuk hazajött, minden addig tőle levont járulék tulajdonképpen egy ingyem fizetett valami volt, mert hiszen azt a munkavállaló eddig a teljes inertekben, elvesztette. Ha most az előbb mondottak szellemében magának & szerződésnek, ismétlem, legfontosabb részével, a betegségi és a balesetbiztosítási neszével kívánnék foglallkozni, akkor a következőket keilene megemlítenem. A munkaadóra nézve a kölcsönös viszonossági szerződést kötő államokban, tehát az 1942 : 1. te. által Németországban és a cseh-morva protektorátusban, a mostani törvényjavaslat hatálya által pedig Szlovákiában, minden egyes munkaadó köteles a viszonossági szerződések a-'apján hozzákerült idegen állampolgárokat betegségi, illetőleg baleseti biztosításra bejelenteni. Mélyen t. Ház! Akik ismerik még a társadalombiztosítási ;in.tiézmény általánosításával kapcsolatos egykori vitaanyagot és visszaemlékeznek az elvi kérdések tárgyalására, nagyon jól tudják, hogy éppen a 'munkavállalóknak saját érdekükben való biztosítása gyakran brachiális (erőszakos), milyen kötelező intézkedéseket kívánt, annál is inkább, meríti hiszen a biztosítottak jelentékeny része —. emlékezzünk az 1928-at megelőző időikre, — nem feltétlenül kívánta magát biztosíttatni. A fenntí bejelentési kötelezettség megelőző, tehát olyan jellegű intézkedés, amely ebben az esetben. nemzetközi viszonylatban, illetőleg a vegünk szerződést kötő államokkal tökéletesen olyan elbirálásban részesíti közkötelezettség szem pontjából a munkavállalót, mintha idehaza volna. Ugyanazokra a szolgáltatásokra jogosult a munikaválíaló odakinn, mintha^ az illető állam állampolgára lenne. A biztosítási alany, az ilyen módon elismert 'munkavállalói viszonnyal kapcsolatban tehát mintegy új »biztosít ági-állaim polgárrá« válik, a biztosítási jog minden reávonatkozó következményével. Végül ' hosszú betegség «petén is olyan lehetőségekéit nvujt ez a becikíkelyezendő szerződé«. Ptmelyek valóban szociálisnak nevezhetők és külön is k'iemielendiők. Ha például VaCar ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. kinek a betegsége hosszúra nyúlik, azt is. megteheti, vagy esetleg éppen, az ottani kezelőorvosa fogja ajánlani, hogy hazai levegőre jöjjön haza, mert ez esetleg a testi egészségi okokon kívül lélektani vagy idegi szempontíból is elősegíti a gyógyulást. A munklatváJW'aió ezt Í3 megteheti ai ikiölcsiöiniös szerződési alapján, amely rendkívül nagyjelentőségű szociális vívmány, mert hiszen eddig, mint említettem, teljes anyagi veszteséggel kellett hazajönnie ebben az esetben a<z illetőnek és minthogy nem volt; meg munkavállalói folytonosságának az elitsTnerése, idehaaai semmiféle biztosítói egészségi közgondoskiodásban nem részesítették. Külön részlete ennek a gondoskodásnak és szociális, tartalmú az a rendelkezés is. aanely az áldott állapotban lévő anyákírói szól, mert e tekintetben még messzebb megy szociális gondoskodás szempontjából, aizt mondhatnám, egészen az okos »karitáció« mértékéig, — (mert az áldott állapotban lévő nőkl — akiknek nem kell feltétlenül munkavaMail óknak lenniük, hanem, aizok családitagjai is lehetnek) — már a segélyezés megnyíláslát megelőző időben is kérhetik ibüztosítási szempontból hazabocsátásukat. Ha tekintetfbe vesszük még azt, hogy ai régi, genfi nemzetközi egyezménnyel szemben at külföldre szakadt mumkiaivállialókmak magukkal vitt családtagjai is tökéletesen olyan elbírálásban részesülnek, mint at külföldi; álllanrpolgáirokl hozzátartozói, vagy fordítva: az ittmiariadt családtagok ugyanolyan elbírálásban részesülnek aizala.tt alz, idő alatt,, míg a munkiatvállaló cis&iládfő külföldön, tartózkodik 1 , mintha a családapa idehaza volna biztosított, ezek azok a különösen kiemelkedő tartlalmi többletek, amelyek azt igazolják, hogy a há^ ború ellenére kölosönöisi megegyezés alapján olyan kérdések iis rendezhetőki és olyan tartalommal rendezhetők, amelyeket, ismétlem, a mostani világháborút megelőző békeidőknek társ.adalompolitáka!i és »filantróp« ielle^ű, Genfből diritgált szelleme a gyakorlatba altul tetni nem tudott. Mélyen t Ház! Van azonban a, szerződésnek még más hatásai is. Az egyik kifejezettem nemzetvédelmi jellegű, a másik pedig terme»léspolitikaii jelleigű. Mimit hallottuk. Európában, különöseim nyugaton, a. volt, szemtistváni határokon túl kerültünk! olya m hely zeihe, hogy munkásaink, szakmunkásaink kivándorolni kényszerültek, vagy pedig maguk is kivándoroltak, hogy többlettudást szerezzenek. A.régi időben, ha bizonyos jóntafc látszó anyagi jövedelemhez jutottak, kérdésessé váltl a már öregebb korba került és kiszakadt homfitáraadnktnál — különösen az ipari munkásokról és bányászokról szólok. — hogy hazajöjj ének j e vagy sem. Ezzel az egyezménnyel nemcsak ai munkában levőket, hanemi a munkából kiöreeredett és. itthoni jogosa nyugalomra Váró honfi társunkat támogatjuk és erősítjük ezáltal, mert a viszonossági szerződést! kötött államok területén élő honfi'társmnk ezentúl ^ pontosan ú«-y jöhetnek haza öregségük eltöltésére szülőföldjükre, mintha, itt töWöttiék volna el munkáséletüket. Nem százezreket érint ugyan ez a rendelkezés, de ha arra gondolunk, hogv ezrek és tízezrek vannak Európlában, akik akár kényszerű kivándorlás útján kerültek ki. akár máskénpen sodorta ki őket az élet, akik honvágyból szerettek volna hazajönni és nem tudtak hazajönni, most pedig ennek minden anyagi akadálya, öregségi biztosítottsági
