Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-335
210 Az országgyűlés képviselőházának 335. seknek — különösen a hatóság által megszabott legmagasabb ár túllépésének — nagy része jelentéktelennek látszik, mert az adott esetben csekély árkülönbözeten fordul meg az ügy. Ez és a tájékozatlan elárusítók kíméletének szempontja indíthatta arra a bíróságok némelyikét, hogy túlsűrűn alkalmazza a büntetőtörvénykönyvnek a rendkívüli enyhítés címén fogházbüntetés helyett pénzbüntetés kiszabását megengedő 92. § át. Bármennyire megfelelhetett ez, az ítélkezési gyakorlat az egyeis ügyek egyéni körülményeinek, arra a jogos aggodalommá adott okot, hogy a felbátorodó megbüntetettek a k'feösszegü pénzbüntetéseket költségeikhez hozzás'7ámítva., még nagyobb megátalkoidottsággal fogják folytatni kis kockázattal és nagy jövedelemmel iáró tevéken ységüket. (Felkiáltások 'm szélteőbalo 1 dalon: Ez így van!) A javaslat ez okból a visszar esés minősítő hatályát a szabadságvesztéssei büntetett előző eselefamény esetén felöl kiterjeszti arra az esetre is-, ha a visszaesőt előző cselekményéért csupán pénzbüntetéssel büntették.« Tehát ennek a megokolásául hivatkoz-, tani! arra. hogy egyes bíróságok a 92. §- alkalmazásiai folytán sokszor pénzbüntetéseket szabtak ki. Ezt természetesen' most, sem kívánnom korlátozni, ezt senki sem kívánhatja, de viszont akko>r nem lehet rolssz. néven venni, hogy a pémzbüntetéses elítélteket, ha azok visszaesnek, szigorúbban büntetjük. Én csak ezt mondottam, ebből 1 azonban Rassay képviselőtársam már azt is a fejemhez vágta, hogy él akarom venni a bíróságtól a 92. §. alkalmazásának lehetőségét s hogy megfosztom a bíróságot — mint mondotta — a 92. §-tól és megkötöm a kezét. Mélyen ti Házi! 1?n nem tudom, hoztam-e már olyan javaslatot, amellyel a bíróságtól valamit elvenni akartam volna vagy a bíróság kezét meg akartam volna kötni. Távol áll tőlem a szándék is. de ebben a fa vas latban nincs is egyetlenegy olyan mondat sem, amely Apót adott volna arra a feltevésre, hogy ezt akarnám. Mert itt nem erről van szó. hogy elveszem a lehetőségét annak, hogy a bíróság a 92. §. ^alkalmazásával ezentúl is, ha az egyéni eset úery alakul, vétségaré nyilvánítson egy bűncselekményt ég módja van arra is, hogy nénzbüntetést szabjon ki. amennyiben a 92. §. erre módot ad. Mondom, eat a lehetőséget nem veszem el. Arról van szó. hogy ha azonban pénzbüntetésre volt büntetve, a következő alkalommal a; visszaesés esettében.! bűntettet követ el az illető. Ez az egyik. Ez azonban a gyakorlatban sem jelentheti azt, hogy most már kevesebb lesz a pénzbüntetéses eset olyankor termés/e lesen, amikor visszaesésről van szó. Erről beszéllek, mert a, gyakorlatban úí?y volt eddií? is. hoey ha a bíró ee-yszer már elítélt valakit árdráerítási visszaélés miatt. va<rv ee-yéb. a közellátás érdekébe ütköző bűncselekmény miatt vétségért és az! a 92. §. alkalmazásával pénzbüntetéisse! sújtotta;, a következő alkalommal, az eseteknek lesralább 99%-ában. már bizonyosan fogházat szabott ki. Ha én most a már pénzbüntetéssel büntetett vétséget is minősítő hatásúnak aklarom statuálni a visszaesés esetében és bűntetté nyilváníttatom, akkoir is módja van R bíróságnak a, ' 92. §. alkalmazásával az eeryéni körülményekhez képest börtön helyett fosrházat kiszabni, tehát az, eredmény ug-yanaz lesz. a különbség: csaik az, hogy módot adtam a bírónak arra, hogy szigo* ülése 1943 november 11-én, csütörtökön. rúbban büntesse a visszaesőt, mint eddig lehetett - Ebben tehát Rassay Károly igen t, képvisel őtársamiaak, noha kitűnő jogász, abszolúte nem volt igaza, jogászilag sem. A. másik dolog, amit kifogásolt és aanit nagyon élesen, alított be, hogy teljesen érthetetlent az, —- azt mondja — hogy a 2. §. (2) bekezdésében azt is büntetni akarom, hogy valaki a jogszabályokba! ütköző módon haszon elérésére törekedett és ezeket összeszámlálni ^ kívánom, vagyis »törekedSs;« által is eléírni 'Mvánt vagyoni hasznokat összeszámlálni kívánom abból a szempontból, vájjon meghaladják-e ezek együtt a 200 pengős értékhatárt, tehát, hogy az eset bűntetté minősül-e, igen vagy nèm. ; Ez úgy. ahogyan Ő beállította, valahogy furcsának tűnt volna fel, mert így 1 ez a javaslat a szándékot akarná büntetni. Én felolvasom ezt a, paszsíziust. (Olvassa): »Illetéktelen a jelen törvény alkalmazásában az a. nyereség, amelyet valaki n : maga, vagy más részére tudatosan jogszabályba ütköző módon ért el. vagy törekedett elérni; több ilyen cselekménnyel elért vagy célbavett nyereségek összegeit össze kell sziámi tani.« Tehát azt mondja: célhat vett nyereségek. f Ez nyilvánvalóan nem a,zt jelenti, hogy a szándékot kell büntetni, ez csak annyit jelent, hogy f vagy kísérleti stádiumban maradhatott az az árdrágítási, visszaélési cselekmény, amelyet azonban büntetni kell. ha pedig büntetni kell. akkor az értékek összejárniálásánál is: alapul kiell venni azt. amit a kísérleti stádiumban maradt cselekménnyel elérni kívánt. De nem i« kell. hogy kísérleti stádiumban maradjon, befejezett cselek; menyeknél is. előfordulhat, hogv csak elérni kívánta a célt, de nem érte el vallójában. Miért? Mert a törvényjavaslat szerint befejezett cselekmény már az is, ha nagyobb árat követel. Tehát még nem kapott semmit sem. de a oselelkményt mégis elkövette éspedig befejezetten követte el. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt J« hozzászámítom az összeghez, ha, a 200 pengős határt ki akarom hozni. Vagyis itt nem a szándék büntetéséről vam szó. hanem ez teljesen analóg avval, amit a büntetőt&rvénykönyv 335. %-a is tartalmaz, mondván, hogy ha töiblV. alkalommal küllön'böző looásokat követ el ngyana^ n személy, ezeknek a lopott dolgoknak értékét össze kell adni éspedig úgy. mondja ez a szakasz, hogy össze kell adni a. lopás* társvát képező, vagv a, megkísérelt lopás tárgyát kénéin dolgok értékét. Teihát kifeiezettem a kísérletről van szó. ÍNagv László: Egészen mást: mond az indokolás.) Teljesen azonos. (Mozgás a szélsőbaíó*dalon.) , Még valamit állított éspedig igen határozottan állított Rassay képviselőtársam. A ?t mondotta, hölgy az lehetetlen, azt ő n-erp tudia elfop-adni. — ngyanúgy. mint Nagy László és Budinszkv László képviselőtársam is — hogy itt »a közellátás érdekeit súlyosan veiszélyez^ tető« feltételtől tétessék függővé az. ^ hogy a vevő elköveti-e a cselekményt, igen vagy nem, mert szerinte csak minősítő lehet az a tény, hosrv az illető súlyosan veszélyeztette-a a közellátás érdekeit, igen vagy nem. Tudniillik, t. képviselőtársam olvasta az 1920:XV. te.-et. ahol valóban minősítő, de úgylátszik, nem olvasta el az 1941:X. tc.-et, ahol es nem minősítíő körülményként, hanem tényálladéki elemként •• szerepel. Nagyon jól tudja ezt Laky őexcellenciája, akivel 1 együtt szövegeztük annakidején azt a törvényjavaslatot. Rassay képviselő úr azt mondotta, — és éppen erre akarod válaszolni — hogy jogi abszurdum,