Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-335

208 Az országgyűlés képviselőházának 335 peri ebben nincs egyetlen utalás sem. Az 1. §-nál éppen azt akartuk elkerülni, hogy utalások legyenek. Az 1. §• megmondja, hogy melyik törvény hatályon kívül helyezett sziakaszai helyébe ennek a javaslatnak mely szakaszai lépnek.' Ez, azt hiszem, sokkal világosabb, mint hogyha külön-külön minden szakasz elején mondjuk meg, hogy az, most melyiknek a helyébe lép. (Budinszky László: Az egészet kellett volna hatályon kívül helyezni!) Erre már válaszoltam, talán nem méltóztatott itt lenni. Kódexet kíván ,a képviselő úr. és én kifejtettem, hogy ez nem lehetséges.. (Budinszky László: Nem kódexet, dei egybe!) Méltóztatott kifogásolni a 200 pengő* értékhatárt is. En már az indokolásban is megmondottam és most is megismétlem, hogy nem vagyok hive az értékhatároknak, mert mindig bizonyosi merevséget jeilemtefri*5k', dfei értékhiar tárfelállítás elkerü'hetetlen a vagyoni természetű bűncselekményeknél, benne van a bünftetőtörvénykönyvünk rendszerében, — amint nagyon jói méltóztatik tudni — és benne van valamilyen, íormábani minden későbbi törvényünkben is, ahol bizonyos vagyoni kérdésekről lévén szó, szinte elkerülhetetlen. Hogy miért éppen. 200 pengő, farról Lehetne vitat-! kőzni, de kell, hogy valami kongruencia legyen a rendszerben; miután a lopásnál is enynyi, a sikkasztásnál is ennyi, szóval hasonló cselekményeknéil ennyi az értékhatár (Halmai János: Azt is fel kellene emelni!), egyelőre nem akarok háromféle hasonló értékhatárt felállítani és azért kérem a 200 pengős értékhatár elfogadását. Azt is méltóztatott miondani. hogy hiányozmak a javaslatból olyan általános jogi elvek, amelyek a bírónak lehetővé tennék az egyénesítést^ Ebbe a javaslatba tényleg nem valók ilyen általános jogi elvek, de ezek benne * vannak a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseiben, azok lehetővé teszik a bírónak az egyén esítést. Másirészről azonban éppen Nagy László t. képviselőtársam azt kifogásol ja ebben a javaslatban, hogy túlságosan nagy jogot adok a, bíróságnak az egyéne sí tésre. túlságosan nagy hatalmat adok a fcezébíe> (Nagy László: Az ügyészségnek!), vagy ha úgy tetszik, az ügyészségnek. (Fe'h'\áltámk\ a széhőbaloldalon: Az nagy különbség!) Nemi akartaim ezt iái témát érinteni, de minthogy fel méltóztatott vetni kénytelen vagyok rá reflektálni. [Halljuk! Halljuk! a jolbolda))on) A t. képviselő úr beszédében főleg , azért kifogásolta azt, hogy »a közellátás érdekeit súlyosan veszélyezteti« klauzula benne • maradjon ebben a javaslatban, mert azt mondja, hogy ez óriási hataltoiat ad a kormánynak arra, hogy bizonyos üldözéseket kövessen el; akinek azi arca nem tetszik, azt egyszerűen odaállítja az, ügyész a bíróság elé azon a címen, hogy sérti és veszélyezteti a közellátás érdelkieiit, akié pedig tetszik, azt nem fogja odaállítani. ÍSzÖUősi Jenő: A hajlandóság megvan erre! — Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt mondó* ta. a t, kép viselő úr, és ebben — bocsánatot kérek — miegint insziuuácló van. Nem hiszem, hogy akár a,nemzet belső életében is valami nagyon építő volna az ilyen inszinuációk hangoztatása... (Ügy van! Úgy van! a jobboMalon. — Nagy László: Nem ezi! a tények! — Szöllősi Jenő: A gyakorlat az! — Zajos eifern ondások a jobböldaion. — Elnök csendek) Azt határozottan viisszalatasítoan, hogy ilyen gyakorlat volna. (Helyeslés a jobb' ülése 1943 november 11-én, csütörtökön. oldalon. — Szöllősi Jenő: Nem ai bíróságnál!) Az ügyészségnél sem. (Nagy László: A Sívóügyben megtörtént. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Radoesay László: A kormány pedig a legkevésbbé sem vádolható azzal, hogy az ilyen általános jeli egű felhatalmazásokat politikai üldözés céljaira használná fel. (Élêrifà h&yesléft és taps a jobboldalon.) Nem hiszem, hogy jő szolgálatot tenne a nemzetnek akár a belpolitikai életben, akár kifelé, ha a képviselőházban a képviselők részéről ilyen gyanúsítások hangzanak el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. ~~ Budinszky László: A bírói fegyelmi ügyeik is ezt bizonyítják! Egyes bírák ellenj fegyelmi ügyek, mint Enyedi vizsgálóbíró esetében!) Bí-ó István t. képviselőtársam — amint már mondottam — nagyon helyesen magyarázta, meg, hogy miért nem lehet kódexet alkotni. Kifogásolta azonban azt, hogy sok a mérlegelési lehetőség. Kéri, hogy pontosabban Írassék körül, hogy mi a\ közszükségleti cikk és mit jelent a közellátás érdekeinek súlyos veszélyeztetése. Hogy mi a közszüksésrleíti cikk. azt pontosabban körülírni alig lehet, a ioggyakotrlat azonban _ kifejlesztette ennek értelmezését, hiszen olyan hosszú, immár 23 éve® jogeryakor latunk van éhben a tekintetben, hogy már teljesen tiszta kérdés az. mi a köziszüktsésrletí cikk, kivéve egyet, amit éimen öa a javaslat kíván megállapítani az 5. §-ban és erre maTtl rá foerok térni. A többi azonban mind teljesem tiszta. Hogy mit jelent a közellátás érdekeinek súlyos veszélyeztetése, azt — bocsánatot kérek — nem lelhet mereven körülírni, azt érezni kell. Nem mündig ugyanaz az eset: két különböző időpontban vap-y két külön

hmô a'V^'oTn mai ugyanaz a cselekmény különbözőképpen bírálható el, teljesen jogosan és logikusan Lehet, hop-v például a közellátás érdekeit a múlt esztendőben sértette volna egy vágón bújának bizonyos áron való eladása, vagv a közforgalom elől való visszatartása, a közfogyasztás elől való elvonása. Az idén -- mintán a ió Isten» valamivel jobb termést adott — talán annak az egy vágón búzának az elvonása még nem veszélyeztetné a közellátás érdekeit. Csak példaképpen hoztam ezt fel, ilyen eset rengeteg lehet és ezt nyugodtan, rá lehet bízni a bíróságra. (Inántsy-Pap Elemér: A joggyakorlatra!! — Egy %ana a baNtözépen. Nincs kixáció!) Kétségtelen, hogy nem lehet taxálni. Kérte a r

kér/visel'ő úr a kötelező vagyonelkobzás kimondását a 3. "5» (11 bekezdésének 3. pontijára, vagyis az üzérkedésbe is. Elvileg ieraza volna, ez is nagyon súlyos eset; lehet, hoigy adott esetben súlyosabb, mint a visszaeső* esete és mégis kénytelen vagyok kérni, méltóztassék csak erre az eery esetre elfogadni a kötelező vagyonelkobzás kimondását. vap"vis a bűntetti visszaesés esetére, amelyet előbb már érintettem, mert nem találom elégnek, hogy a kihirdetett törvény fisyelmpz+esöA a,z embereket ama, hogy ilyen sül vois' következmény ils lehet, hanem külön fi gye lm ejtetnie kell a bírónak őt arra. hogy a leírVozelebM alkalommal, ha elköveti uervanezt a bűncselekményt, vagy ehhe?; hasonlót, ebbe a kategóriába elsőt, el fogják kobozni a vagyonát Ez pedig logikailag csak a visszaesőnél leheti, inert különben nincs alkaloim arra, hogy