Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-335

• Äz országgyűlés képviselőházának 335. ügyminiszter úr felállt és azt r mondotta, hogy ennek az évnek, mármint 1942-ne!k végével az áringadozások befejeződneki. Emlékszem arra, hogy már akkor is derültség fogadta a, pénz­ügyminiszter úr bejelentéséti. Hol vagyunk ettől ma, t. Ház? Hol vagyunk ettől, amikor újabb é& újahb árrögzítésefcet jelentetnek be és minden egyes újiafbb árrögzítés egy újaJbb áremelési lavinát jelent. Mi ennek a visszaha­tása? Ennek a visszahatása, az, hogy min­denki menekül a pénzétől, mert hiszen a kor­mány nyilatkozat okban egyáltalán nem ]ehet megbízni, és minthogy az emberek menekül­nek a pénzüktől, min dent megfizetnek az áruért, mert a papír a kezükben úgysem ér semmit sem. Ezt a hisztériát látjuk: és ennek magvait a kormány mia^a hintetne el (vjtéz Lipcsey Mártom: Ugyan kérelmi-), magatartá­sával adott erre okot. (vitéz Lipcsey Márton: Nagy megállapító !) Minthogy eiz így van, minthogy ez leta­gadhatatlan, úgy látom, hogy a nemzeti gaz­dálkodás rendjét eikőso'íban a kormáiniy za­varja és ezért a javaslatot nem fogadhatom el, mert nem tartom helyesnek, hogy azok a koir­mányhatóságok ítélkezzenek és azoktól a kor­mányhatóságoktól függjön a büntetőeljárás, megindítása, amelyek a zavart előidézték ési eilsofcoriban bűnösök. (Taps a széhobulotdaiom. — vitéz Lipcsey'Márton: Szóval lázadást szít!) Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászóinO (Nem!) Hal szólni senki sem kí­ván, a vitát bezárom. Az igaz9ágü|gymim|iis{2tetr úr kíván szólni!. Radoesay László igazságügyminiszter. T. Képviselőház! (Haitijük! Hat tjük!) Haala Kóbert t. képviselőtársaim az előbb azt kí­vánta, hogy vezekeljen a koamány. Én. nem tu­dom, vaint-e ok arra, hogy a kormány vezekel­jem, de ha van rá ok, akkor legyem szabad azt a megjegyzést tennem, hogy éni a kormányéit tegnap és ma meglehetősen sokat vezekeltem (Demdség és taps jobb fi tol és ai középen.), meghallgatvám azokat a felszólalásokat ame<­lyek azért, hogy elködösítsék a, kérdést, úgy állították 1 be ezt a, javaslatot, min* amelyről okos ember egyáltalában nem is beszélhet. Mielőtt az egyes felszólalásokra válaszol­nék, legyen szabad kettőt megjegyeznem. Az egyik az, hogy soha egy pillanatig nem gon­doltam arra, hogy ez a javaslat meg fogjiai oldani az úgynevezett feketepiac, a zűgforga^ lom problémáját, sőt ellenkezőleg, körülbelül két év óta valahányszor attakkoztak azzal, hogy a ziúgforgalom megakadályozására te­gyek végre már valamit és hozzak már bün­tető jogszabályokat, mindig " azt válaszoltam^ hogy a zúgforgalom problémáját nem egye­dül büntető jogszabályokkal lehet megoldani (Ügy van! ügy van! jobb felöl.), hadern ezt elsősorban termelési vonialon, árpolitikai vo­nalon, nemzetnevelési yonialocai lehet és kell megoldani (Ügy v.am! Ügy vom! Taps a jobb­oldalon) és osak kisegítőnek jöhet a büntető jogszabály. (Szöilősi Jenő: Mégis ez az első!!) Kisegítőnek akarom is ezt a jogszaibályt hozmi. A másik általános természetű megjegyzés arna vonatkozik, hogy egyes képviselőtársaim szerkezeti szempontból kifogásolták a javas­latot, mondván, hogy ehelyett a részletjavasl^t helyett hozni kellene egy olyatni egységes: ja­vaslatot, amelyben vallóban benne vam minden jogszabály; amely a gazdasági élet rendjét za­varó cselekmények büntetőjogi üldözésére al­kalmas, vagyis az árdrágítása» közellátási és hasonló természetű bűncselekmények egész ülése 1943 november 11-én, csütörtökön. 205 komplexusát foglaljuk össze egy kodexhie!, Erre helyettem résziben már — nagyon helye­sen — válaszoilt Megay Károly és Biró István t. képviselő társam. Felszólalásiuk 1 elején ugyanis rámutattak arra, hogiy ez egy hábo­rús javaslat, azt mondották mindketten, hogy ez pregnánsan háborús javaslat, ebből pedig öinikenjt következik, hogy ezt kodifikálni, egy nagy kódexbe belefoglalni nem volna célszerű. T. Ház! Köztudomású, hogy mindazok: a korlátozások, amelyek a gazdasági élet terén a háború kényszerű következményeként'életbe kellett léptetni, éppen csak; ennek a rendkívüli helyzetnek tartamára szánt jogszahályok és mihelyt ez a rendkívüli helyzet megszűnik és a gazdasági élet normális menete ismiét elkez­dődhetik, nem lesz rájuk szükség. Nyilvánvaló, hogy nem ai háború a nemzetek normális élete, hanemi a béke. Hosszú időre szóló kodifi­Ikációnakl tlermélszeitiesein nincsen értelme át­meneti állapotokra. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől). —- Mozgás b'aifelől.) A Ibékeviszonyokat lehet állandó természetű kodifikált jogszabá­lyokkal szabályozni, de & rendkívüli viszonyo­kat ßsak átmeneti jellegű, az adott helyzethez igazodó kisebb jogszabá'Iyoíkikial lehet, szabá­lyozni. Ennélfogva természetes, hogy ha javí­tanunk kell valamely már hatályos oiíyan tör­vényen, amely a kivételes állapottal kapcso­latos, akkor ezt nem úgy fogjuk megcsinálni, 1iogy az egész anyagot újból megismételve kódexbe foglaljuk, hanemi úgy és akkor javí­tunk a, szabályokon, ahogyan és amikor a szükséglet megkívánja. Ennek a javaslatnak a célja* amelyet lesz szerencsém ismertetni a ^felszólalásokra adandó válaszom során, az, hogy javítson a most ha­tályos joigsaaibályokionj. vMár hosszú idő ó|ta mindig azt hallom, hogy a< háboírú vámsze­dői!, a háflború hiénáit szigorúan büntetini keli. Tegnap m, ma is csaknem mán den fel­szólaló részéről egyhangúlag ezt a kívánságot hallottam. És amikor most jövök egy javas­lattal, amiely éppen ezt akarja elérni, hogy a háború vámszedőit, hiénáit szigorúbban büntessük, (Ügy van! jobbfeioV-) akkor' 13 fel­szólaló kép vise ő közül 10 vagy 11 azzal tá­mad rám, hogy ém ezzel a javaslattal nem a háború vámszedőit, hanem az ártatlan embe­reket kívánom büntetni, a: békés polgárokat, a tisztességes embereket akaróin börtönfbe juttatni. (Derü\'ség jobbfelőL) ;Mié(rt| mond­ják ezt? 1 Azért, mert vagy nem méltóztattak elolvasni a most általuk kifogásolt; javaslat 6. §-át teljes szövegében, vagy ha igen, akkor azért támasztják ezt az aggályt a 6. §-sal szem­ben:, hogy bizonyos közhangulatot teremtse­nek ez ellen a kormányintézkedés ellen, (vitíz Lipcsey Márton: Van benne valamlü — Elénk ellenmondások a szelsőbcűolűé.on. — Incze Anita-: Ez nem áll! Ezt kikérjük, magunknak! — Folytonos zaj a jobb- és a szélsőba oj dalon.) Elnöki: [Csendet kérejk, képviselő urak! (Incze Antal: Ez nem áll kérem!) Radoesay László igazságügy miniszter: En a javaslatiban kifejezetten azt mondom,, hogy büntetni kívánom a< vevők közül is azokat, akik a közellátás érdekeit súlyosan veszélyez­tetik a maguk vásárlásaival. (Nagy László: De ezt ne a miniszter úr döntse el!) Ezzel csak eggyel továbbfejlesztem a vevők büntetendő kategóriáit. A ma hatályos 1920 : XV. t% sze­rint tudvalevően azi a kategória, /büntetendő, amely nyereséges továjbbeladiás céljára vásá­rol. Most ezt még meg akarom toldani egy to­31*

Next

/
Thumbnails
Contents