Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-335
o 2Öé Âz országgyűlés képviselőházának 335. vábbi kategóriával, amelyet pontosan körülírok, azzal a kategóriával, amely a maga vásárlásaival súlyosan veszélyezteti a közellátás érdekeit- (Felkiáltások jobb felől: Közérdek! — Nagy László: Ki bírálja el? — Egy hang a középen: A magyar bíróság!) Kérdezem, t. Ház, érdemel-e büntetést az, aíki a, mágia, vásárlásaival a közellátás érdekeit súlyosan veszélyezteti, igen vagy nemi (Felkiáltások: Igen! — Egy hang a> jobboldawm: Ez vitán felül áíU — Nagy László: Tessék tényeket hozni, akkor lehet büntetni! A tényállás nem ez!) Majd válaszolok mindem felszólalt képviselő úrnak; (Zaj a széwbaiőldalon és a\ középen.) Elnök: Csendet kérek! Radocsay Lász ó igazságügyminiszter: Nem szándékozom ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál hosszú beszédet mondani. Meg vagyok T'ól.a; győződve, hogy ennek a javaslatnak a .szükségességét a közvéleniény elismerd éis kívánja ezt a javaslatot. (Helyeslést és ùt\ps jőbbfetői es a középen.) Ezek után, amikéit áltaiánossláigban bocsátottam elő, legyen szabad az egyes felszólalóknak' a vitaf sorám elhainjgzott beszédeire a felszólalásk sorrendjében egyenként válaszolnom. Nagy László, àgem t. képviselőtársam is kifogásolta, hogy mem kódexet csináltam. Erre általánosságban! az előbb már válaszoltam és •azt hiszem, ezt közelebbről fejtegetnem neim kell. Arra sem akarok külön válaszolni, hogy szerinte eiz, a javaslat nem oldja, meg a termelés, és a köaeillátiás problémáit. Erre az előbb szintén válaszoltam. Feltett azonban! egy kérdést» amelyre most válaszolnom kell. Szóról -szóra azt kérdezte: miképpen élt a ko"rmány azokkal az eszközökkel 1 , amelyeiket az 1941:X. te. megengedett neki? Elnézést kérek most, mert amikor a képviselő úr ezt a kérdést feltette, csodálkozásomnak szokásom ellenére valahogyan közbeszólás formájában, adtam kifejezést és ez bántotta a képviselő arat. Nagyon sajnálom ezt, mert tényleg nem akairtam 'megbántani _ ^ őt azzail a megjegyzésemmel, hogy ea zseniális kérdés. Erre a kérdésre most válaszolok. Vaájoni hogyan élhet a koranány egy büntető jogszabállyal másként, mint úgy, hogy valahányszor a hatóságnak tudomásaira jut egy olyan eset, amely abba a büntető jogszabályba ütközik, a,z eljárást • mqgindittatja és lefolytatja? (Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl: Természetes!) Vagyis valahányszor tudomást szerez az ügyész arról, hogy az 1941 :X. tc.-be ürköző bűncselekmény követtetett el-, megindítja az eljárást, biróság elé viszi az ügyet és a bíróság ítélkezik. Ez a válaszom, így él és nem is élhet másként a kormány azokkal eszközökkel, amelyeket neki -aa 1941 :X. tlc, megadott. (Nagy László: Volt 'visiszaireittentŐ! haltása'?) Mint .mindem büntetestiek, kétségtelenül önnek is van visszarettentő hatása is. (Nagy László: A tapasztalat mást mutat! — Pintér Béla: É> s a gyakorlat is!) A képviselő úr azonkívül azt mondta, hogy már 1 az 1941 :X. tc.-ben mqg lehetett volniai valósítani mindazt, amit ez a javaslat r akar. Nos, ha akkor meg lehetett volna valósítani és ezt akkor helyeseilltei volna; t. képviselőtársam, méltóztassék ebből levonni a konzekvenciát és méltóztassék most megszavazni ezt a javaslatot, (Zaj a szélsőbfdoMalon. — Az elnök Csenget.) An mondta egyebeik között a t. képviselő ütése 194a november ll-en, csütörtökön. úr, hogy azért rossz ez a javaslat, mert még mindig fenntart ja, a közszükségleti cikk fogalmát. Ezt a fogalmat, minit ennek a javaslatnak büntetőjogi téniyálladékáJt szerinte el kell ejteni és helyébe oda kell állítani a jogosulatlan nyerészkedést. Ha ezekből a közellátás érdekeit veszélyeztető és árdrágítási visszaélésekre vonatkozó jogszabályokból éledtjük a közszükségleti cikk fogalmát., akkor eljutunk odáig, hogy büntetni kell azt is, aki a luxuscikkekért többet kér, minjt amennyit közfelfogás íszerint ezért a cikkért kérni lehet. (He)lyeMésí a széls&baloïd\aiom. — Nagy László: Világos!) Már pedig erre semmi szükség nincs,. (EilennvokdâsoJù a széhőbdtoMcdon.) Legalább aizon a vonalon, ahol a nemzeti közösség -érdekeit nleim érinti, mairadjon meg a kínálat és keiesle/t során kialakuló szabad ár. (Boitár István: Az a helytelen, hogy van szabad ár! — Elnök cs-enget — HaMjuk! Halljuk! jobbfelől) Azutám rám olvasott a képviselő úr két tételt saját beszédemből, amelyet az 1940 : XVIII. te. tárgyalása során tartottam és ezekkel rám akarja bizonyítani, hogy inkioinzekvens vagyok, mert már amikor az 1940 : XVIII. te. javaslatát tárgyaltuk, akkor — azt hiszem. — Budinszky képviselő úr azt a javas 1 ' a tot tette, lugy ne álljunk meg az ötévi fegyháznál, hanem menjünk fel iá tízévi fegyházig és én akkor ezt elleneztem. Elleneztem a.zért, mert az, volt a meggyőződésem, hogy az ötévi fegyházbüntetés elég súiyos, különös tekintettel arra, bogy fakultatíve már akkor is megvolt a mellékbüntetések egész sorozata, többek között egészen a vagyonelkobzásig mehető vagyoni elégtétel kiszabásai En azt mondtam» elegendőnek látszik az ötévi fegyház, nem tartom szükségesnek, hogy tíz évre menjünk fel. Van közöt ünk olyan képviselő úr, például éppen a tegnap .felszólalt Rassay Károly képviselőtársunk is, aki még ötévi fegyházat is i&okall és azt mondja, hogy tökéletesen elég volna ötévi börtön. Ezen lehet vitatkozni, én azonban mégs^mi esiílem inlklomzekveneiábai, amikor azt javasolom, hogy bizonyos kiemelt esetre — egyetlen egy esetre — a tízévi fegyházat alkalmazzuk, nevezetesen arra az esetre, amikor a már egyébként is igen súlyos bűntetti vissza eséshez,, vagy 20.000 pengőt, meghaladó értékhatárhoz vagypedig az üzérkedés folytán amúgy is már fegyházas bűntetté minősülő esetekhez még az járul hozzá, hogy ezenfelül olyan mennyiségben, vagy olyan módon, vagy olyan időben követtetett el u bűncselekmény, hogy súlyosan veszélyezteti a közellátási rendjét is. Ebben a kivételes esetben tehát tízévi fegyház legyen. Nem tudom, hogy ez mennyiben ellentétes az előbb elfoglalt álláspontommal. Ez csak logikus továbbfejlesztése az, előbbi álláspontnak. (Ügy van! Ügy van- jobbfeiől.) Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy m ár akkor Budinszky képviselő úr indítyá 7 nyostia: mondjuk ki a> vagyonelkobzást kötelezőnek és én akkor ezt e'leneztem, holott most magam jövök a kötelező vagyonelkobzással. Ez igaz, de ebben az esetben sincs semmi inkonzekvencia. Természetesen ma is ellenzem éti ellenezném, hogy általánosságban mondassék ki kötelezőnek az összes ilyen bűncselekményekre a vagyonelkobzás (Nagy László: Budinszky sem azt mondta!), die kiemelek egy olyan esetet, amelyben a kötelező vagyonelkobzás már tökéletesen indokolt* annál is inkább, mert a javaslat körülbástyázza ezt az
