Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
Áz országgyűlés • képviselőházának 334. Uj Magyarság; és a Függetlenség adtak erről hírt. az Athenaeum-kormány sajtóban erről semmi sem volt. Az Uj Magyarság és a Függetlenség cikkei néven neveztek egyes nemzetiszínházi tagokat is, továbbá igen sokat szerepelt ebben a kérdésben egyik magánszínházunk igazgatója. Arról, hogy ott mit beszéltek, a világóra semmi ki nem szivárgott, de egy gyanús körülmény van. ö'Szintén megvallva, a Népszava olyan mértékben állt ki ennek a gyűlésnek ártatlansága védelmében, hoigy ezzel ennek a gyűlésnek jó hírnevét végérvényesen tönkretette. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban olyan sajtóvita indult meg. mintha legalább is kormányválság előtt állanánk és a Népszava nagy mértékben állt ki a művészek szabad politikai szervezkedése érdekében. Ez minket^ azért lep meg, mert amikor két magyar művész, _ a magyar színművészet két _első alakja, Kiss Ferenc és Páger Antal (Élénk éljenzés és tops a szélsőbctoldalon.) semmi más bűnt nem követtek el, mint annyit, hogy leszegezték magukat a jolbboldali és nacionalista magyar világnézet mellett» (Éljenzés a szél sob aloM^lon-) akkor vogelfrei prédájaként állottak odadobva az egész baloldali sajtónak, (Ügy/ WÍ?I/ Ügy van»! a szélsőbaloldalion.) Azért kell erről a kérdésről itt beszélni, mert óhatlannak látszik! 'anniak megállapítása, hogy a magyar Nemzeti Színháznak néhány tagja és — amint mondottam, —' egyik magánszínházunk 'igazgatója i* eselekvőleg résztvett ezen a gyűlésen, már pedig a Magyar Nemzeti Színház állami intézmény, a magánszínházak igazgatóinak kijelölésére pedig a kormányzatnak közvetlenül van beleszólása a hivatalos, hivatásrendi szerve, a színészkamara útján, magyarul megmondva, a miiin4szter úrnak beleszólása van abba, hogy Magyarországon ki igazgasson színházat. (Nagy László: ő dönti el!) Én mena akarok részletekkel előjönni, a sajtó ezt a kérdést megfelelően) pertraktálta; hogy mégis rámutatok itt egykét szempontra* ezt azért teszem, mert meggyőződésünk szerint itt egy határozottan szervezett folyamatról van szó, amelynek néhány etápnjára bátor leszek rámutatni. Ez az egész baloldali akció színművészeti körökben tulajdonképpen elsőszámú sikerét akkor érte el, — hogy' így fejezzem Iki^ magamat — akkor kezdte magában a reményeket táplálni, amikor sikerült neki Kiss Ferencet a színészkamara elnöki székéből kilőni. Annyi bizonyos, hogy Kiss Ferenc személyéiben' egy olyan magyar férfi és egyben kitűnő színész, aki szakmáját mindenképpen érti, tehát olyan ember ült a színészkamara elnöki 'székében, aki valóban odavaló volt. s akit semmiféle útonmódon megközelíteni nem lehetett. (Rajniss Ferenc: És a kormánv intencióit végrehajtotta!) és aki ai zsidótörvény intencióit tökéletesen végrehajtotta. (Zar a szé's&baloldah.w. — PÍ»1]Ó Imre: Az egyetlen törvény, amelyet tökéletesen végrehajtottak!) Természetes dolog, ne vegyék tőVm rossz néven a t. túloldalon, ho'gv ezekután Kiss Ferencnek erről a helyről el kellett mennie és ezzel indult efl itt. most már pozitív formában a baloldali irányzatok szervezkedése, amely azután folytatódott abbani a szédületes s'ajtófea'mnánvban. amely mint es:y hatalma? orgona zendül fel, Páger Antal szörnvű bűnével kapcsolatban, aki az Egyedül Via gyünk eny eistjén el merte mondára i, hogy milyen nehéz volt, neki a fümfrontion a zsidó arcvonalat áttörni. ülése 1943 november 10-én, szerdán, 197 Egy további jelenségei volt ennek a baloldali szellemű előretörésnek enmefc a bizonyos magánszínházunknak a tevékenysége. Itt konkrét dolog az, hogy ennek a magánszínházunkinak egyik darabját katonai okokból betilto'íták. Konkrét dolog az, hogy ennek a magánszínházuinkinakí egyik produkciója ellen a ke-resztiény magyar diákság a darabban előforduló erkölositelen kitételek miatt hatásos tüntetést rendezett. A világom semmi néven nevezendő konzekvenciával ezzel az igazgatóval - szemben, ezi nem járt. Ebbe a folyamatba tartozik az, hogy a Nemf zeti Színház egyik művésznője egymásután rendezte különböző előadó estjeit, amelyeket végtére is a kormányzat miaga tiltotta^ be. niyilvánvalóain baloldali politikai agitációs, jellege miatt. Ebbei .a folyamatba tartozik az. hogy a Nemzeti Színház másik művésze a zsidó Honit Ferenccel Molière Dandim György című darabját Duda Gyuri néven olyani mértékben alakította át, hogy a hatóság lépett fel és, tiltotta he ezt a benne levő burkolt kommunista propaganda miatt. Ehhez a folyamathoz tartozik az, hogy itt minden héten újból és újból hatalmas méretű zsidó sajtóktampiány indul el zsidó színészeknek magyar színpadra való visszaicsempészésére. Ehhez a sorozathoz tartozik, hogy Kisis. Ferenc szobrát a Nemzeti Színháznak olyan művésze, akinek családi kopcsolatai a zsidósággal közismertek, (Felkiá tusok a szélsőbalo dalon: Jávor!) öltözőjében összetörte. Idetartozik végezetül a Népszavai ankétja is. Hogy senki se mondhassa erre azt, hogy itt jámbor művészek ártatlan, szervezkedéséről van szó, kérem, engedjék meg, hogy az ő oldalukról olvassak fel itt írásos bizonyítékokat: ama bizonyos magánszínház mögött, amelyeit már többször aposztrofáltam, egy fiatal arisztokrata áll. Semmi kifogásom sincs az ellen, ha egy gazdag fiatal arisztokrata azzal tölti el az idejét hogy színházat csinál. Ez a fiatalember azonban most (Zaj.) a Népszava által rendezett színházi ankéttal kapcsolatban egy stílusgyakorlatot engedett meg magának egy másik kiváló arisztokrata lapjában- Ez a fiatal gróf... (Feh kiásások a> szélsőbaMd l<m: Ki az?) — groí Károlyi István — a következőket írja (alvássá): »Nem politikai az, ha egy színház célt tüz ki maga elé és azt következtésen igyekszik szolgálni. Igenis szüksége vaui ai színháznakt erős es megrendíthetetllen világnézetre, amely nem engedi letérni arról az útról, amelyen elindult. (Zaj) Egészen természetes«, — mondja tovább a fiatal arisztokrata—»hogy célja megvalósítására közönségét is igyekszik saját világnézetének hatása alá vonni.« (Zaj.) Ne méltlóziasisék a kérdést úgy elintézni, hogy ezek a jámbor színészek csupán művészetről beszélnek, ahogy egyesek a Népszava által rendezett ankétet beállítani igyekeznek. Hiszen ez a fiatal arisztokrata nyilttam megmondja, hogy igenis, a színházak hirdessenek világnézeteti ési álljanak ki amellett. Ezt ez a magánszínház meg is tielszi. Azt hiszem azonban, hogy fordítva van, mert tulajdonképpen az alkalmait' keresi arra, hogy a Király-utcából, Dob-utcáhól és Rombach-utcábói rekrutá.lódotti közönségnek tapsait elnyerje. Itt van a nyílt vallomás t arról. hogy a színház egy világnézeti katedra. Nem lehet tehát nekünk magyar törvényhozóknak sem 30*
