Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
188 Az országgyűlés képviselőházának 334 1 galtátott, mintha helyette most három borjút vágnak le. így kiirtjuk a jövő generációt! Például amikor a múlt héten Vácott és Szentpéteren voltam vásáron, r.agy megdöbbenéssel ^jttam, hogy amíg az ilyen fiatal 10 mázsás tinók 4000 pengőért mennek el, addig száz pár 15 méteirmázsási nehéz, ökör közül, amelyeknek hivatása az, volna, hogy a húsellátás célját szolgálják, egyetlenegy párra seni volt vevő, holott egy ilyen ökör annyi húst adna, amennyit három marha ad, amelyet most igénybevesznek; mostl hármat adunk egy helyett^ m a három még sem ad ammtyi és olyan jó húst. Ezelkből a szempontokból is feltétlenül szükséges, hogy e&y általános: revízióval kedvezőbb megoldást csináljlunk. A kisgazdáknak ez a legeslegnagyobb óhajuk, különösen azért, mert amint &•& előbb is mondottam, ai zsidóság az ő felesleges tőkéjét így helyezi el. (Kajniss Ferenc: Nem tudja már a zsidó, hogy hova tegye a pénzét!) Ennek J |a _gyon szomorú következménye van, mert amikor felviszik az állatot a vásárra, a vásáron, ha elmegy az ember, nem lát más vevőt, mint zsidót; lát egy zsidót, utána 10 kisgazda fut, a kisgazda megjelöli hogy melyik állat tetszik meki, a zsidó megveszi és olyan kötést csinál, hogy a pénze mindig biztosítva van, még akkor is, ha a kisgazdától elviszik az állatot közellátásra féláron. t Kérem a miniszter urat, védje meg kedvezőbb megoldással a gazdákat, hogy ne legyenek így kiiszolgáltatva; amikor a nagybirtoktól elvitték az, első nehéz ökröt, akkor többé a nagybirtokon nem hizlalt senki, nincs az or szagnak egyetlen nagybirtoka, ahol hizlalnának. Amíg a kisbirtokok az ország területének alig 40%-át teszik, addig a beszolgáltatott állatok 70%-át adja a kisbirtok. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a dolgot közmegelégedésre . oldja meg. mert ez az, ország fejlődésié szempontjából is feltétlenül szükséges. (Helyedé* és taps a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a közellátásügyi miniszter úrnak. Következik Kátz Kálmán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a külügyminiszter úrhoz 1 . Kérem, a jegyző urat, szí vesikedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció ia m. kir. miniszterelnök és a m. kir. külügyminiszter úrhoz a magyarellenes román megnyilatkozások tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök és a külügyminiszter úrnak arról, hogy Magyarország lojális magatartása dacára a román sajtóban és a nyilvánosság más terein Magyarországot és a magyarságot mélyen, sértő, gya Iázó s tűrhetetlen megnyilatkozások történnek, amelyek teljesen összeférhetetlenek a fennálló helyzettel és az úgynevezett szövetségi viszonnyal? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr és a kül ügyminiszter úr erélyes intézkedéseket tenni . a magyarellenes gyalázkodó s nyiWáuva'óan a román kormány által túrt, ©őt elősegített üzelmek azonnali beszüntetése érdekében 1 ? Ellenesetben hajlandó-e a miniszterelnök és a külügyminiszter" úr retorziókkal élni a magyarság becsületének megvédelmezésére?« ülése 1943 november 10-én, szerdán. Elnök: A z interpelláló képviselő urat illeti a szó. :( Rátz Kálmán: T. Ház! Előrebocsátom, hogy interpellációm alkalmával nem a román nép egyeteme ellen beszélek, mert hiszen a román nép. mint minden dolgozó nép, megbecsülendő — csupán félrevezetett vagy bizonyos rossz szellemiség által befolyásolt rétegei vannak — és ez a nép velünk magyarokkal valamikor évszázadokon keresztül élt, mondhatnám, testvéri közösségbenL (Mozgás és ellenmondások.) Hoszszú évszázadok óta laktak itt és a magyaréi lenes izgatás tulajdonképpen csak a múlt század elején vette kezdetét a dákoromán fikció kitalá'lás,a után. Ez a fikció megnövelte a létező kis román intelligencia közérzetét és étvágyát is és ea a z intelligencia kacsintgatni kezdett mind magyar, mind más területekre. r A régi időben, ha vo-llt is szó olyan lázongásokról ^vagy felkeléseikről, amelyekben románok is resztvettek, ezek nem voltak román" nemzetiségi jellegűek. Például Budai Nagy Antalnak, aki Zsigmond király kiorában élt, felkelésénél vol'ak román vezértársai m, éppígy Dózsának, viszont később Hórának és Kloskának a XVIII. században magyar vezetőtársai voltak, amcui bizonyítja, hogy itt szociális^ mozgalomról volt szó és korántsem a roman nép magyarellenes mozgalmairól (Mozgás a jobboldalon. — Vitéz Lipesey Már on: Ezt így nem lehet beállítani!— Grutier Dénes: 1848-ban egész emiberhailmokat gyilkoltak lel) 1848/49-l)en ütközött ki azután a magyarellenes gyűlölet és amit a dákó-románok elvehettek, azt Jainku Avrani, Axentie ea társai learatták, amikor magyar falvakat égetteik fel és magyarok ezreit gyilkolták le a, felizgatott hordák. Utána egy darabig «send volt, habár az akkori magyar kormányok elmulasztották a nemzetiségi kérdésnek még idején való megoajdására törekedni. (Baky László: Például a Bach-kormány!) Nem' is tudiom, milyen messze kellene ezzel visszamenni, talán imáig a XVIII. •századba, akkor kellett volna kezdeni a nemzetiségi kérdés megoldását; 1867-ben talán már késő volt. (Egy hpng a joboldaiion: Szóv l mi voltunk a h búsaid 1) Mindazonáltallf a románokkal nekünk mégsem volt nagy bajunik, baj csak iákkor volt, amikor^ a félrevezető 1 propaganda ellenünk heccelte őket. Meg kell említenem^ hogy a világháború előtt Románia az Osztrák-magyar monarchiává,! és Németországgal katonai konvencióban volt'li (Gürtler Dénes: Becsaptak!) Ennek alapján kötelesek lettek volna a világháború kitörésekor betörni Bessziarálbiába. ezt azonban nem tették, sőt nemsokára, 1916-ban ellenünk fordultak, amiktor azt hitték, hogy elég gyengék vagyunk ahhoz hogy legyőzzenek. De emlékezhetünk, véres fejjel takarodtak, ki Erdélyből és annak, hogy a némiet és az osztrákm a gyár seregek egész országukat el nem foglalták, csakis a volt osztrák-magyar külügyminisztériumnak a 'románok részére érthetetlenül kedvező eljárása volt az okís. Czerninnek a bűne ez Ö meghagyott egy elég nagy létszámú römáinj hadsereget a békekötéskor, a bukaresti békében Ezc a román hadsereget, amelynek központja Jasy volt •— ahol az egész vezető kliklk is ott volt — s amely mondhatnám két,tűz közé került, egyfelől az időiközben kitört orosz forradalmak, másfelől pèdiea md seregeink közé, nagyon könnyen, egypár
