Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
Az országgyűlés képviselőházának 334 ezreddel le lehetett volna fegyverezni, de Czernin ezt nem engedte. Tulaj dónké pen 1918-ban innen eiredt minden bajunkat a legnagyobbja, az > hogy a románoknak volt erejük, körülbelül 80.003 emberük volt és amikor nálunk bekövetkezett az összeomlás, akkor ezeket a seregeket moizgósítíctiták, benyoimuli ak; Magyarországra (V téz Pat ácsi Dénes: Nrm & románok a hibásaik a mii bomlasztóink!) és itt csalárd módon, fé revezetve az antant vezetőit — akik vi.-zon hagyták magukat féli rev ezetnl, sőt, nagyon örültek is neki -r- és mindenkit félrevezetve, tőlünk az ismert unó don elszakították Erdélyt. Ez még nem volt elég. Húsz éven át nyomták eíl magyar véreinket'Erdélyben és ez ellen nekünk nem volt orvoslásunk, mert még azokat a csekély jogokat «em tudtuk érvényesíteni, amelyeket a párisikörnyéki békékben biztosíthattunk az 1 elszakított magyarságnak, mert nem volt fórum, amely bennünket meghaBgasson. A románok tehát elnyomták a magyarságot, miközlbien teleikiáltiották a világot azzal, hegy mi évszázadokig elnyomjuk őket. Pedig ha még lett volna is nálunk elnyomás, Magyarországon sohasem voilít nemzetiségi, hanem szociális elnyomási és : természetesen velük szemben sem volt nemzetiségi elnyomás. Ök. azonban túltetteik mindenkin aizl elnyomásban, minden téren. Jött azután a bécsi döntési, amikor elrabolt földjeinknek, Erdélynek egy részét visszakaptuk. Nagyo>n sajnálatos formában kaptuk viszsza, ilyen határok mellett, mint amilyenek most vannak, hogy például Kolozsvár az első óirában az ellenséges, ágyúk tüzéibe kerülhet. De neiktik nem volt elég az, hogy kárpótlásul nekik ad + ák Trainsznisztriát a Bug folyóig, amely hatalmas, gazdag terület, továbbra is a mi területeinkre áWtoiztak és mivel azokat nem voltunk hajlandók visiszaadni és nem voltunk hajlandók még csak disputa tárgyává sem tenni ezt a kérdést, a román közvéleményben egy gyűlölködő propaganda indult meg, amely minden előbbit túlhailadott. Én nem nevezhetem meg a személyeket, én nagyobb lojalitással vagyok irántuk, mint ők mi irántunk, mert ők az államfőtől keizdve a kormány tagjaiig mindenkit, de még politikai pártjainkat is egyenkint és összesen becsmérliik és becsiméreilték, legfeljebb :as utolsó napokba vagy hetekben' 819»?$ ibe egy kis enyhülés. (Horváth Géza: Miért?) Hiszen ennek is megvolt az oka: rájuk intettek. E T ég az; hozzá, én már éveik óta indítványoztam, bogy valamivel erélyesebb fellépést tanúsítsunk ez eMen a propaganda ellen, amely • voltaképpen egy elromlott szellemiségnek a terméke, és most? is azt mondanám: végre lépjünk fel egyszer erélyesen, mert ők a mi hallgatásunkat és lojalitásunkat gyengeségnek ítélik meg, már pedig e z olyatn társaság odaát, amelynek egyes-egyedül az erő imponál, (vitéz Pataesi Dénes: Mindig így volt! ;—• Egy hang a középen: Csak az erő! — Ügy van! Ügw \van! Csialk az erő imponál- (vitéz Imrédy Béla: Az egész Balkánon!) Egyáltalán nemcsak a románok részéről indult meg ellenünk a gyűlölködő propaganda, hanem más országok részéről is. amelyek pedig örülhetnémiefc, hogy léteznek. Körülöttünk egy valóságos < pszeudo-kiisantant alakult meg, egymáshoz, járnak. Egyes romám professzorok, amikor Pozsonyban voiltam;. tartotiiak előadást óriási ünneplés melüett. Horvátok is jöttek,, stb. Ezek összetartanak itt körülöttünk, árva maülése 1943 november 10-én, szerdán. 189 gyiarság körül. Most, amikor egy táborban lennénk, most tartanak össze. Ugyanakkor nagyon ügyesek voltak s kikülönítettek magukpatk már bizottságokait vagy kormányokat. Benes kint dolgozik az ő megszokott ügyességével és megszokott módján, kint van a románok részéről Tiiea volt, követ éisl mások, maga' ,a román király is kiint van, a szerbekről tájékozódva vagyunk, hogy mit esinálnah. Ezek minden irányhain bebiztosították magukat, éppen úgy, mint azeloUt is. A romiálnok ugyancsak b eb iztosí tolták, maguklat 1916-ig is arna iá® esetre, ha mi győztünk volna a régi világháborúban, hiszem az elhunyt Károly román király jóbarátja volt Ferenc Józsefnek és visszatartotta valahogy, ,a dolgokat: ihátha mi maradunk a győztesek, hátha a Scblieflen-terv beválik, hátha elfoglalják a németek Franciaországot és hátha, legyőzik Oroszorsiziágot. Tehát csendben maradtak. Amikor aztán azt hitték, hogy végünk vani, megtámadtak bennünket. Most ugyanezt a taktikát követik és ez öszszes körülöttünk lévő el Ienségeinklrè jellemző. Arra spekulálnak, hogy mi magyarok újra gyengék leszünk és újra eljöm az idő, amikor bennünket büntetlenül megtámadhatnak. Én azt hiszem, hogy az az. idő nem fog eljönni, hogy minket a romám hadsereg még egyszer büntetés nélkül megtámadhasson. 1916-ban is megkapták a büntetésüket és remélem, hogy az első ágyúlövés eldördülése után újra megkiapják azt, amit a nagyszebeni és más csatákban , akkor megkaptak a magyar honvédek részéről. (Ügy van! Ügy vam!) T. Ház! Felmerül a kérdés, hogy SÚ mai időkben, amikor voltaképpen egy szövetséges táborban volnánk, miként tudják összeegyeztetni a román vezetők a lojalitással, a legel'emibb lojalitással, hogy bennünket magyarokat, lakikkel egy táborbam vannak, állandóan támadjanak és fenyegessenek». Nem is t u doreu hogy ezt aiz eljárást az ől részükről minek, minősítsem. Kire számítanak, hogy ki fogjat őket protezsálni ? Nem tudom, de egyet megnyugyiással látok, ez pedig az, hogy a románság jövője egyáltalán nincs jobban biztosítva, miaut a magyarságé, még annyira sincs, mert ebben m országban, Magyarországon mégis több szeHeími erő vam, míg ezzel szemben a lezajlott evek eseményei megmutatták, hogy Románia voltaképpeni most is a,zi, ami volt: egy balkáni állam, halkláini szellemiséggel. Nekünk magyaroknak pedig csak egy leihet ai kötelességünk, az, hogy legalább ebben à vonatkpzásbiain, a román vonatkozásban, mindnyájan egy értelemmel gondolkozzunk (Helyes lê,s.) és a t. Ház talán helyesli azt ai '-felkérésemet a miniszterelnök úrihoz és a, küiügyminiszter úrhoz,: méltóztassanak odahatni, hogy a magyarellenes román izgatás szűnjék meg úgy az ország határain belül, mint laiz ország határain kívül, és hassanak oda', hogy ezt 'ellensúlyozzák a határokon belüli és kívüli és minden román agressziót a legélesebben utasítsunk vissza. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a m. kir. miiniszteirelnök és a m. kár. külügyminiszter unakmaik. Következik Pándi Antal képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat ,hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Porubszky Géza jegyző {olvatsstt): »In29*
