Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
Az országgyűlés képviselőházának 334 remteni ebben az eltrotntott osztályban. (Derültség a ssélsőbalöl'dcElom.y T. Ház! Az igazságügymiiniszter úrnak nincs más eszköze, csak az a bizonyos 1 drill, a szigorúság, törvényes büntető eszközökkel, szankciókkal akar rendet teremteni, ahelyett, hogy a gazdasági élet vezetői — mert Rassay képviselő úlr megmiomdiotta, hogy elfogyott a közgazdasági tudomány — odaállnának és, egészen új' alapokra fektetnék az egész közellátást, vagy odaállnia az illető vezető ember ést azt mondaná, vájjon, eleget tettem-e a követelményeknek én, mint gazdasági vezetője arányitója ennek a közellátásnak:; vagyis azt nézné meg először, van-e erkölcsi alapja ezeket a t zigorú büntetéseket alkalmazni. Mert erkölcsi alapom 1 csak akkor van a vevőt büntetni, ha valorizálom a közellátási jegynek értékét. Tudomásul veszem, hegy jegyek igenis vannak, de akkor meg kell állapítanom, mi az, ami rendelkezésemre áll; vajjoni el tndom-e látni, oda tudom-e adni annak a fogyasztónak azt ami elő van írva. Ha oda tudom adni és mégis: elköveti..-, (Egy hamg: A® nem elég!) Hoigy elég-e az, az más kérdés, de áldozatokat kell hozmunk, mert háború van. Mondom, ha oda tudom adni és mégis elkövetik, akkor alkalmaznom kell a legszigorúbb büntető eszközöket. Tehát elsősorban a gazdasági életnek kellene elvégezni a valorizálást, meg kellene nézni, megvan-e a jegynek az értéke; haszen éppen itt van nagy baj. Itt most egy pillanatra szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét esy bizonyos dologra s/ ezzel be isi fejezem mondanivalóimat. Községeimben megjelentek egyes nagyvállalatok, amelyeknek -adva vannak kü'l'ölnlböző lehetőségek. Ezekkel magukhoz édesgethetik a gazdaembert, akinek kukoricája termett a Bácskában, — ahol mégis meglehetős kukoricatermés vo l^ — és disznóhízlalásra lekötik a munkásaik résziére iaz illetők disznait. Ezek, amint érteslültem, nemcsak a maximális árat fizetik, és nlemcsak a törvényes módok szerint kötik le magukmaik a disznókat, hanem a textilgyár ellátja textiláruval 1 , a másik ellátja esetlear szögekkel, a harmadik ellátja vashuzalokkal stb., tehát nagy kedvezményekben részesítették a vállalkozókat Én nem sajnálom tőlük, mert ezekre szükségük van a gazdáknak, de kérdezem: miért jutnak ezek itt különleges! előnyökr höz, és kérdezem, hogy azok ai bizonyos vállalatok ugyanakkor nemi árdrágítottak-e? Ha árdrágítiottak, vajjoní leszi-e majd mód arra, hogy a törvény szerint ezekkel a vállalatokkal szemben eljárjanak 1 ? Nem! helyes ugyanis a társadalmat megosztani ilyen lehetőségek biztosításával, mert bizonyos, hogy ez kettészakítja a társadalmat. > Az a gazdaember el lesz látva szögekkel, textillel, csizmával, bőrrel, migy mással, viszont ott vatn az a. szegény ember, a falunak egyszerű dolgO'aój-ai, jegyzője, tanítója, papja, azután ett vannak a többiek, a nincstelenek, akikről a> falu köteiles gondoskodni, s akikről szomorúan hallottuk, hogy még a 4 deka zsírt sem tudja a failu biztosítani az ellátásukra. Mi lesz azokkal 1 Kettészakítják ezt a társadalmat, mert ezzel gyűlöletet plántálnak a dolgozókba azok iránt, akik rendelkeznek az említett cikkekkel!. Amikor az a ninosteletn odamegy és fát kér tőle, —- mert a másik kapott — mivel gyermeke megfázik otthon, akkor csak úgy állnak vele szóba, ha a fáért drágább árat fizet. Nem ülése 1943 november 10-én, szerdán. 169 szabad lehetőséget biztosi tanunk arra, hogy kettészakítsuk a falu társadalmát; éppen ezért e vállalatokkal szemben el kell járni. Én miost afrra akarom kérni a miniszter urat. keressen rá módot, iktassa be valahogy a javaslatba és találjon eszközt azok ellen, akik üymódoni árdrágítást követnek el egyrészt, kettészakítják a társadalmat másrészt és egyik osztályt a másik ellen uszítják. (Kassay Károly: Kényseierítik őket.) # Azonkívül felhívom a miniszter úr figyelmét airra, amit Buditnszky képviselőtársam említett, hogy a/ tőzsdén, a börzén: is árdrágítás folyik. (Rajniss Ferenc: És mi van m ingatlanpiacon!'? — Felkiáltások: Feketepiac, feketebörze!) Engedjék meg az uraik, hogy befejezzem mondanivalóiinat, utána szívesen megihallgatom az urakat. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Palló Imre: A tőzsdén folyó árdrágítás« ellen is találinunk kell eszközöket, mert tudjuk, hogy az a zsidók fellegvára!. Nem ártana már kissé erélyesebben közéjük ütni ott, T. Ház! Amint beszédem elején mondottam, az, a pedagógus végzi a becsületes munkát, aki új szellemre építi fel az osztályközösség munkáját. Én szeretném 1 ennek a közösségi munkának, a magyar közellátásnak átépítését látni, én szeretném azt az időt látni 1 , amikor nem szigorú eszközökkel, nem ilyen erős törvényekkel kell megfogni azokat, akik áruhoz akarnak jutni, hanem úgy, hogy & gazdasági élet teljes átállításával a lehetőséghez mértein biztosítjuk a nyugalmat Hiszem, hogy akkor a társadalomban nem lesz meg az a széthúzás, amely most vanu Pártszövetségünk szónoka kifejezne pártszövetségünk hivatalos álláspontját; magam sem fogadhatomi el a törvényjavaidatot. (Éljenzés és tarns a szélsobaloldalonx) Elnök: Szólásra következik Î Szabó Gyula jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! A törvényja N vaslatihoz legtöbbnyire ügyvédek, jogászok szóltak hozzá. Most egy pedagógust hallottunk, én. pedig kereskedői szemszögből szeretnék hozzászólni. (Bassay Károly: Kérj halasztást! — F y y hang bal felöl: Csak öt perced van!) Tiszteletté] kérek halasztást, öt perc alatt semmi szín alatt sem tudom elmondani mondandóimat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megad juk!) Elnök: Halasztást a felszólalás megkezdése előtt kell kérni. Pándi Antal: Azt hittem, hogy félóra időm van. Tisztelettel kérem;, méltóztassék a halasztást megadni. Elnök: Tessék folyhatni felszólalását, képviselő úr! Pándi Antal: Itt arról kell megemlékeznem, hogy tulajdonképpen a társadalom bizalma rendült meg a kormlánnyal szemben, amely. a. közel látást úgy kívánta biztosítani. hogy élelmiszer jegy eket adott ki. Kisült, hogy a jegyeket megkapták, de élelmiszerhez nem minden esetben^ tudtak hozzájutni és kisült, hogy az illegálisan beszerezni kívánó közönségnek volt igaza, a zsidóságnak, amely kezdettől fogva a feketepiacról szerezte be elsőrendű szükségleteit magas áron. Azt látjuk, hogy ők dúslakodnak ,mindemben, megvan ott a vaj, miegvam a tep, megvan a lüba, megvan a zsír éis megvan a csokoládé is, csak a ke-
