Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
Az országgyűlés képviselőházának 334 hogy tudniillik az indokolás világosan megmondja: ennek a javaslatnak egyik döntő indoka az volt; hogy a bíróságok az eléjük kerülő ügyekbein- enyhén ítélkeztek, alkalmazták a büntető törvénykönyv 92. §-át és lefokozták a cselekményt olyan mértékig, hogy pénzbüntetést szabtak ki. Most a miniszter úr tulajdontiépen megbélyegzi ezt az eljárást ebben a javaslatban.. Igen t, miniszter úr, ez erős -szó, hogy »megbélyegziés«, de a mi időnkben mi úgy fogtuk fel a dolgot, hogy sem egyes bírói ítéletieket, sem valami bírói gyakorlatot itt; bent a törvényihozás házában nem. tettünk kritika tárgyává. Ez hozzátartozik a;z alkotmányos élei szabályaihoz. Az igen t. miniszter úr az indokolásban ezt mondja (olvassa): »Az árdrágító visszaéléseknek — különöseni a hatóság által megszabott legmagasabb ár túllépésének — nagy része jelentéktelenniek látszik, mert az adott esetben csekély — néha egy-két filléres — árkülönbözeten fordul meg az ügy. Ez éte a tájékozatlani — vagy miagukat annak feltüntető — elárusítók kíméletének szempontja indíthatta arra a bíróságok némelyikét, hogy túlsűrűn alkalmazza a Btk.-nek a rendkívüli enyhítés loímiétn fogházbüntetés (helyett pénzbüntetésnek kisizabását megengedő 92. §-át.« ÍSzöllősi Jenő: Ez; tiszta ügy!) Teljesen szokatlan dolog, hogy az igazságügyiminiszter egy bírói gyakorlattal szemben ilyen kritikát hangoztasson. Őszintén megvallva, nagyon csodálkozom is, hogy amikor a javaslatban a miniszter úr a teljesen határozatlan, Jazia ténymegállapítások révén a bíróságoknak ,a bűncselekmény fennforgását illetően a legszélesebb mérlegelési latitüdöt adja meg, akikor abban a tekintetben, hogy a konkrétté eléjük került ügyben az általiá/uvs, büntetőtörvénykönyv által '•• részükre biztokított mérlegeléssel és megítéléssel ne éljenek. a miniszter úr egy sízi g orí tó szabályt hoz. Én solha mást nem hallottam itt az utóbbi évtizedekben, mint azt, hogy nem szabad a bíró bétáét megkötni. TilítaikOztaim! is eliten©, mert ez a gyakorlat már igen messze ment, már odáig jutott, hogy határozott tényállás nélkül állapítottak meg bűncselekményeket és ha tiltakoztunk ez ellen, a felelet mindig az volt: tessék rábízni a magyar bíróra, az majrt meg fogja találni a törvény keretén belül a helyes ítélkezést. Ezzel szembeni olyan bűncselekményről, amely a dolog természete szerint a legnagyobb váLtozatosságot mutatja a gazdasági életben, a miniszter úr egyszerűién azt mondja: elveszem tőled a 92. § alkalmazásának leíhet|őségé!t (Raidoesay László igazságügyminiszter: Azt nem veszem el!) Boasánatot kérek, ebben a keretben méltóztatik az indokolás szerint is elvenni. Azért 1 szab ki öt évig terjedhető börtönt és öt évig terjedhető fegyházat a javaslat, hogy a bíró ne mondhasson ki pénzbüntetést Világos, hogy ez van az, indokolásban. Mármoslt ezzel szemben a tényállás az, hogy ha valahol szükség van bírói mérlegelésre, akkor itt van szükség rá. Mertha valaki járványos betegség esetén gyógyszeráruval üzérkedik és magasabb árat kér, azt mégis csak másképpen kell annak a bírónak megítélnie, mintha a teljesen hasból megállapított 32 filléres káposzta árát néhány fillérrel túllépi az, eladó. Ha tehát van valahol jogosultsága a 92. §, biztosítékainak, akkor ebben az esetben! van. (Ügy vam! a bdd- és a szélsobald'dalon.) A más?lk jogi szempont, ameiyet szóvá kell ülése 1943 november 10-én, szerdán. 167 tennem, ennek a javaslatnak 2. §-ával kapcsolatos. A törvényjavaslat 2. §-a beszél az illetéktelen nyereségről .és azt kissé homályosain szövegezi, de azután ennél totvábbmenő megvilágítást is ad a törvényjavaslat e szakasz rendelkezésének, Ezt mondja a 2. %. (Odvassá): »Illetéktelen a jelien törvény alkalmazásában az a nyereség, amelyet valaki a maga vagy más részére tudatosan jogszabályba 'ütköző módon ért el vagy törekedett elérni...« Ezt teljesen értem, teljesen, helyes, mert - egy: csetlekményhez köti a további kvalifikativ elemeket. Azután a szakasz a következőket mondja (Olvassa): ». • .több ilyen cselekménnyel elért vagy oéTbavett nyereség összegeit össze kell számítani« Még azt i® értem, hogy »töblb cselekménnyel elérti«, de ezt a szót, hogy »vagy célbavett«, mem egészem értem. (Rajniss Ferenc: A vadászok tudják!) A szöveg szerint A »célbaivett« szó szintén egy megjelölése a »a több ï'ilven cselekmény«-nek. Azt kell 'tehát feltételeznem, bogy a célbavett szándék bizonyos cselekményhez fűződik (Vámos János közbeszól.) Most pedig felolvasom az ehhez tartozó indokolást (olvassa): »Ez az értelmei az illetéktelen nyereség fogalmi meghatározásának«, — mondja azi indokolás — »amelyet a. szakasz második bekezdése foglal magában. Viszont a kétszáz pengős értékhatár túllépésének megállapításánál a javaslat szándékaihoz képest...« stbKérem, miniszter úr, engem nem érdekelnek a javaslat szándékai'; régi szabály az, hogy engem; a javaslaJt szövege és rendelkezése érdekel 1 ' (Ügy van! Ügy van! a bal- és szél'sőba\fc>Ma J wn. — Tovább olvassa): »...a javaslat szándékaihoz képest nem csak azt a nyereséget 1 kell számításba vennÁ, amelyet a terhelt az elbírálás alatt álló s elszigetelten tekintett cselekménye nyel ért el vagy törekedett elérni. Ha készletének csak egy részére, vagy egy darabjára vonatkozóan elkövetett ártúUépéssel vagy áruuzsorával vádolják, azonbani valónak bizonyul az a természetes feltevés, — mondja az indokolás — hogy készletének többi részét is ilyen módon értékesítette vagy szándékozott értékesítem'i, a javaslat arra kötelezi a bíróságot, hogy bűntetteit! állapítson meg, alapul véve azt az egész nyereséget, amely az elkövető gazdasági számításaibain is nyilván egységként szerepelt.« Ne haragudjék az igazságügyminiszter úr, ez egy jogi non sens, ilyeJt nem szabad leírini s ilyet uem szabad kodifikálni. A magyar büntetőitörvénykönyv szerint a szándék bizonyos esetekben lelhet minősítő körülmény, azonban bocsánatot kérek, a szándék magában véve nem bünltethető'. Az büntetőjogilag képtelen dolog, hogy azt a természetes feltevést valónak fogadjam el, hogy az illető az üzletében lévő egyéb ottmaradt, de még 'bűncselekmény tárgyát nem képező tárgyakat is ilyen vagy olyan magasabb árom akarta eladni. Jogi lelkrimetretemnek tetltiem eleget, amikor ez elleni a magam részéről óvást emeltem. Legyen szabad ezekutáo még néhány megjegyzést tennem a 6. $-ra vonatkoEjóan. amelyet t. képviselőtársaim is szóvátettek. A miniszter úr sztereotip módon azziall válaszolt az elhangzott kritikára, amikor rámutattak arra. hogy a vevőt milyen súlyos büntetés érheti, hogy »nem«. A 'miniszter iir etati a® álláspontját nyilvánvalóan arra a félmondatnál alapította, hogy a bűncselekmény vétségként büntethető, ha ezáltal az ország közellátásának érdekét sú-
