Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

166 Az országgyűlés képviselőházának 334 gondolat, hogy azt a néhány kis javaslatot, amely előttünk fekszik és amelyeket a. költ­ségvetés ellőtt kellene letárgyalni, rövid tár­gyalás során eresszük keretestül. Én már ak­kor rámutattaimi arra, hogy ezt a törvény­iavaslatot nem tudom kisjelfmtőségű javaslat­nak tekinteni é& az eddig elhangzott felszóla­lások is világosan megmutatták, hogy ez a ja­vaslat bizony érdemleges, komoly tárgyalást igényelt volna*. Van néhány jogi megjegyzésein is, ame­lyek elmondását jogászi lelkiismeretem köve­teli ennél a javaslatnál, nehogy a jövőben úgy fessen, mintha a törvényhozás, ezeket a szempontokat neim méltatta volna kellőképpen. Biró t. képviselőtársam felszólalásában ke­reste a javaslat indító okát. Azt hisz'emi, vala­mennyien keressük. A rendes helyen az indo­kolásban azonban nehezen, volt megtalálható. T. képviselőtársaim úgy indokolta a javasla­tot, hogy fölfogása szerint erre 1 a javaslatra azért van szükség, mert a legutóbbi két év gazdasági jelenségei azt mutatták, hogy az eddig meghozott törvények nem elég hatá­lyosak. Én ezt a megállapítást nem tudom ilyen egyszerűen elfogadni, mert v ha azt nézem, hogy milyen- törvények voltak eddig hatály­ban, akkor azt kell látnom, hogy azok a törvé­nyek rendkívül súlyos büntetési tételleket ál­lapítottak meg. Volt bennük fogház, volt 5ti. évig terjedhető börtön, megvolt a vagyonel­kobzás és ai lakóhelyről való kitiltás lehető­sége is; aki témát valamelyes súlyt helyez arra a büntetőjogban feltétlenül irányadó szempontra, hogy ia büntetési tételek között az ©gyes bűncselekményeknél bizonyos har­móniának kell lenni, nem mondhatja, hogy ebben a vonatkozásiban az eddigi törvények­ben nem lett volna' elég hatályos büntetőjogi tétel. Hogy a gazdasági életben ezek a rendel­kezések nem voltaki eléggé hatályosak, ebben egyetértek t. képviselőtársammal, hiszen ax elhangzott felszólalások is mind azt mutatták, hogy a szigorú büntetőjogi tételek ellenéire a hatóságilag megállapított áraik túllépése na­pirenden volt. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) S ém ehheiz most még hozzáteszem, hogy ezt köztudomású volt. a legtöbb esetben anélkül, hogy annak nyomában egyáltalán el larás indult volna meg. (Ügy van! Ügy van! a, bat- és szélsobalóldalon.) Arra sikamlós útra már mégsem léphetek, hogy egyszerűen a nemzet és a társadalomi er­kölcsiségét vonjam kétségbe, amikor a tör­vényhozás bizonyos cselekményekéit súlyos bün­tetőjogi szankciókkal fenyeget ési mégis a tár­sadalom minden rétegében ezeknek a bünitető­jogi szabályoknak az átlépésével találkozunk. Mert ha; ebből a<z erkölcsiségre' kelleme konzek­venciákat lievoinnom, akkor a; magyar nemzet jövőjéről reménytelen kép állna elénk. Hiszem valamennyien tudjuk, hogy igen előkelő er­kölcsi testületektől kezdve a falu romlatlan né­péig minden társadalmi rétegben napoiniíia száz­szor és ezerszer lépték Ml a megállapított ára­kait (ßajniss Ferenc: A minisztériumokban vásárolnak be feketéin!) és megszegte maga, a kormány is a maga hatóságaim keresztül. Ezt már mások is elmondták, senki kétségbe sem meri vómmá, mert ezt az igazságot napról-napra* saját szemünkkel latijuk. Jól tudjuk, hogy a minisztériumok egyenesem felhívják a hozzájuk forduló felekét a kétségbeesett, lehetetlen helyzetben, hogy: »kérem, vásároljon feketén!« ülése 1943 november lÖ-én, szerdán. Ez így igaz. T. képviselőtársaim, ezt éppen úgy tudják, mint ahogyan én tudom és ahogyan az egész orezág tudja. Nagyon jól/ tudjuk, r-már utaltak rá — hogy például a megállapított munkabéreket a gazdasági életbem azért nem lehet tartami, mert az állami intézmények az állalmi munkáknál egyenesen túllépik azokat. (Úgy van! Ügy van! a baloïda on.) Tegna>p a főváros valamelyik il­letékes szervei kijelentette, hogy a hótakairí­tásórt 10 pengő napszámot fognak fizetni. (Egy hang a széhőbaloldapon: Az újságban is be\nne voit!) Én nenn soka'lílom a napi 10 pengőt a be­takarításért, d© ugyanakkor meg kell viszont állapítanom, hogy ez szemben áll a kiadott ha­tósági rendelkezésekkel. Hogyan lehet már most, asti kívánni attól a polgártól, hogy a maga> termelésében ragasz­kodjék a megállapított munkabérekhez, ami­kor munkást nem kap, amikor a termelést lo kell ál'lítiania és ezzel vállalnia kell esetleg ugyanezeknek a törvényeknek valamelyik má­sik következményét vagy a honvédelmi tör­vény szankcióját, mert szabotál a, termeilés te­rén. Egészen természetes, hogy túllépi a munka­béreket. A másik szempomlt padig a következő. Ah­hoz, hogy én hatóságilag megállapított árakat erkölcsi intelmek alapján is rákényszerítsek a társiadalomira„ az szükséges, hogy ezen a téren valóban legyem rend, amelyet meg* kell védeni (Ügy van! Ügy van! a baU és szélsőbaloldalon.) és szükségesi, hogy az árban-nónia is meglegyen. (Ügy vorn! ügy van! a szélsobalóldalon.) Ami­kor azonban minden: büntető szankció nélkül a hatóságok és a közönség egyformán elfogadja, hogy a kirakatokban ott legyen az a 80 pengős munkásing és seanmiféle eljárás nem indul meg — ami arra mutat, hogy a hatóság és a; társa­dalom ezt min|ti kényszerű helyzetet tudomá­sul veszi — vagy amikor látja, hogy a káraka,­tokham 6 pengő 50 filléres alma van és ugyan­akkor arra gondolunk, hogy egy métermázsa búza árai 40 pengő, látjuk tehát a harmónia; megbomlását az árak egész sorozatán keresz­tül, akkor lehetetlen kívánni, bármilyiein szi­gorú büntetői szankciókat fognak is hozni, hogy a törvények betartassanak, mert a törvény az, amit a meimzet erkölcsi közérzése azzá dekla­rált. (Ügy van! a bal- és a szel l sőbaIol'dalon'.) Ennél a. törvénynél pedig nem a társadalom­nak, a nemzetnek ai közérzése jelentkezik, ha­nem jelentkezik egy fenyegető pallos, amivel szemben mindenki érzi, hogy az élet igazával szemben a törvényiayaslat igalzsága nteni, áll­hat meg. (Ügy van? Ügy va\n! a m bal- és< a szék sőbalo dalon. — Szentiványi Lajos: És ki lesz szolgáltatva mindenki!) Ha már most magában a javaslatban ke­resem az indítóokokat és, elfogadom azt, amit Biró 'ti képviselőtársam megállapított, hogy az eddigi törvények nem voltak eléggé hatályosak és majd ezek az intézkedések fogják tulajdon­képen nemű meggyógyítani, — mert minden esetben, ha ilyen megjegyzés hangzott el, az igazeágügyminiszter úr erélyesen tiltakozott. — hanem majjid enyhíteni vagy javítani a hely­zetet, akkor nézzük, mi a helyzet. Erre már az előbb rámutattam. Akit öt évi börŐnbüntetés nem! tart vissza egy cselekmény elkövetésétől, különösem, ha az illető egyénileg, erkölcsileg kifogástalan^ azt; az öt vagy tíz évig terjedhető fegyház sem fogja visszatartani. (Ügy van! Ügy v\a\n! a bal- és szélsőbaloldalion.) Nekem is szóvá kelU tennem ennél a pont­nál azt, amit Csoór képviselőtársaim saóvátett,

Next

/
Thumbnails
Contents