Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
166 Az országgyűlés képviselőházának 334 gondolat, hogy azt a néhány kis javaslatot, amely előttünk fekszik és amelyeket a. költségvetés ellőtt kellene letárgyalni, rövid tárgyalás során eresszük keretestül. Én már akkor rámutattaimi arra, hogy ezt a törvényiavaslatot nem tudom kisjelfmtőségű javaslatnak tekinteni é& az eddig elhangzott felszólalások is világosan megmutatták, hogy ez a javaslat bizony érdemleges, komoly tárgyalást igényelt volna*. Van néhány jogi megjegyzésein is, amelyek elmondását jogászi lelkiismeretem követeli ennél a javaslatnál, nehogy a jövőben úgy fessen, mintha a törvényhozás, ezeket a szempontokat neim méltatta volna kellőképpen. Biró t. képviselőtársam felszólalásában kereste a javaslat indító okát. Azt hisz'emi, valamennyien keressük. A rendes helyen az indokolásban azonban nehezen, volt megtalálható. T. képviselőtársaim úgy indokolta a javaslatot, hogy fölfogása szerint erre 1 a javaslatra azért van szükség, mert a legutóbbi két év gazdasági jelenségei azt mutatták, hogy az eddig meghozott törvények nem elég hatályosak. Én ezt a megállapítást nem tudom ilyen egyszerűen elfogadni, mert v ha azt nézem, hogy milyen- törvények voltak eddig hatályban, akkor azt kell látnom, hogy azok a törvények rendkívül súlyos büntetési tételleket állapítottak meg. Volt bennük fogház, volt 5ti. évig terjedhető börtön, megvolt a vagyonelkobzás és ai lakóhelyről való kitiltás lehetősége is; aki témát valamelyes súlyt helyez arra a büntetőjogban feltétlenül irányadó szempontra, hogy ia büntetési tételek között az ©gyes bűncselekményeknél bizonyos harmóniának kell lenni, nem mondhatja, hogy ebben a vonatkozásiban az eddigi törvényekben nem lett volna' elég hatályos büntetőjogi tétel. Hogy a gazdasági életben ezek a rendelkezések nem voltaki eléggé hatályosak, ebben egyetértek t. képviselőtársammal, hiszen ax elhangzott felszólalások is mind azt mutatták, hogy a szigorú büntetőjogi tételek ellenéire a hatóságilag megállapított áraik túllépése napirenden volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) S ém ehheiz most még hozzáteszem, hogy ezt köztudomású volt. a legtöbb esetben anélkül, hogy annak nyomában egyáltalán el larás indult volna meg. (Ügy van! Ügy van! a, bat- és szélsobalóldalon.) Arra sikamlós útra már mégsem léphetek, hogy egyszerűen a nemzet és a társadalomi erkölcsiségét vonjam kétségbe, amikor a törvényhozás bizonyos cselekményekéit súlyos büntetőjogi szankciókkal fenyeget ési mégis a társadalom minden rétegében ezeknek a bünitetőjogi szabályoknak az átlépésével találkozunk. Mert ha; ebből a<z erkölcsiségre' kelleme konzekvenciákat lievoinnom, akkor a; magyar nemzet jövőjéről reménytelen kép állna elénk. Hiszem valamennyien tudjuk, hogy igen előkelő erkölcsi testületektől kezdve a falu romlatlan népéig minden társadalmi rétegben napoiniíia százszor és ezerszer lépték Ml a megállapított árakait (ßajniss Ferenc: A minisztériumokban vásárolnak be feketéin!) és megszegte maga, a kormány is a maga hatóságaim keresztül. Ezt már mások is elmondták, senki kétségbe sem meri vómmá, mert ezt az igazságot napról-napra* saját szemünkkel latijuk. Jól tudjuk, hogy a minisztériumok egyenesem felhívják a hozzájuk forduló felekét a kétségbeesett, lehetetlen helyzetben, hogy: »kérem, vásároljon feketén!« ülése 1943 november lÖ-én, szerdán. Ez így igaz. T. képviselőtársaim, ezt éppen úgy tudják, mint ahogyan én tudom és ahogyan az egész orezág tudja. Nagyon jól/ tudjuk, r-már utaltak rá — hogy például a megállapított munkabéreket a gazdasági életbem azért nem lehet tartami, mert az állami intézmények az állalmi munkáknál egyenesen túllépik azokat. (Úgy van! Ügy van! a baloïda on.) Tegna>p a főváros valamelyik illetékes szervei kijelentette, hogy a hótakairításórt 10 pengő napszámot fognak fizetni. (Egy hang a széhőbaloldapon: Az újságban is be\nne voit!) Én nenn soka'lílom a napi 10 pengőt a betakarításért, d© ugyanakkor meg kell viszont állapítanom, hogy ez szemben áll a kiadott hatósági rendelkezésekkel. Hogyan lehet már most, asti kívánni attól a polgártól, hogy a maga> termelésében ragaszkodjék a megállapított munkabérekhez, amikor munkást nem kap, amikor a termelést lo kell ál'lítiania és ezzel vállalnia kell esetleg ugyanezeknek a törvényeknek valamelyik másik következményét vagy a honvédelmi törvény szankcióját, mert szabotál a, termeilés terén. Egészen természetes, hogy túllépi a munkabéreket. A másik szempomlt padig a következő. Ahhoz, hogy én hatóságilag megállapított árakat erkölcsi intelmek alapján is rákényszerítsek a társiadalomira„ az szükséges, hogy ezen a téren valóban legyem rend, amelyet meg* kell védeni (Ügy van! Ügy van! a baU és szélsőbaloldalon.) és szükségesi, hogy az árban-nónia is meglegyen. (Ügy vorn! ügy van! a szélsobalóldalon.) Amikor azonban minden: büntető szankció nélkül a hatóságok és a közönség egyformán elfogadja, hogy a kirakatokban ott legyen az a 80 pengős munkásing és seanmiféle eljárás nem indul meg — ami arra mutat, hogy a hatóság és a; társadalom ezt min|ti kényszerű helyzetet tudomásul veszi — vagy amikor látja, hogy a káraka,tokham 6 pengő 50 filléres alma van és ugyanakkor arra gondolunk, hogy egy métermázsa búza árai 40 pengő, látjuk tehát a harmónia; megbomlását az árak egész sorozatán keresztül, akkor lehetetlen kívánni, bármilyiein szigorú büntetői szankciókat fognak is hozni, hogy a törvények betartassanak, mert a törvény az, amit a meimzet erkölcsi közérzése azzá deklarált. (Ügy van! a bal- és a szel l sőbaIol'dalon'.) Ennél a. törvénynél pedig nem a társadalomnak, a nemzetnek ai közérzése jelentkezik, hanem jelentkezik egy fenyegető pallos, amivel szemben mindenki érzi, hogy az élet igazával szemben a törvényiayaslat igalzsága nteni, állhat meg. (Ügy van? Ügy va\n! a m bal- és< a szék sőbalo dalon. — Szentiványi Lajos: És ki lesz szolgáltatva mindenki!) Ha már most magában a javaslatban keresem az indítóokokat és, elfogadom azt, amit Biró 'ti képviselőtársam megállapított, hogy az eddigi törvények nem voltak eléggé hatályosak és majd ezek az intézkedések fogják tulajdonképen nemű meggyógyítani, — mert minden esetben, ha ilyen megjegyzés hangzott el, az igazeágügyminiszter úr erélyesen tiltakozott. — hanem majjid enyhíteni vagy javítani a helyzetet, akkor nézzük, mi a helyzet. Erre már az előbb rámutattam. Akit öt évi börŐnbüntetés nem! tart vissza egy cselekmény elkövetésétől, különösem, ha az illető egyénileg, erkölcsileg kifogástalan^ azt; az öt vagy tíz évig terjedhető fegyház sem fogja visszatartani. (Ügy van! Ügy v\a\n! a bal- és szélsőbaloldalion.) Nekem is szóvá kelU tennem ennél a pontnál azt, amit Csoór képviselőtársaim saóvátett,
