Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

Az országgyűlés képviselőházának 334 T. Képviselőihez! Attól félek, hogy enneik a törvénynek az alapján sem fognak egy embert sem megbüntetni, mert ha végre akarják hajítani, akkor kivétel nélkül manidie^kiti be kell csukni. Ne essünk abba a hibába, amelybe az 1920-as, -törvényhozás esett» hogy olyan törvényt hozzunk, amelyet nem lehet ós meni tudunk végrehajtani, amint azt t. jogászképviselőtársaimi jogilag már kifejtették. T. Képviselőház! Az az 1920. évi tör vény azonban nétm is volt olyan rossz, legalább az> alapelvéiben nem és azt hiszem, Dagyon helyes volna, lia annak alapelvére térnénk vissza. Hiába van, mélyen t. igazságügyminiszter ár, ebiben a javaslatban utalás az 1920 :XV. tere, mert ez a javasltait sóikkal túlmegy rajta. Az 1920. évi törvény elsősorban és főként az üzletíKierüséget kívánta büntetni. Az üzletszerű áruh'almozást, az üzletszerű árdrágítást ez a javaslat is bünteti, de ezen lényegesein túlmegy, pedig a> körülményiek níósi fiókkal netheziebibek és rosszabbak, mier'í 1920-ban már túl voltunk a háborún, akkor már csak egy átmeiueti gazdasági válsá^ volt, a háború utáni átmeneti gazdasági válság és remény volt rá, hogy évrőlévre javulni fog a helyzet. Most azonban ai gazdasági nehézségeknek éppen ,a kellős közepében vagyumlk és nem tudjuk, hogy mikor lesz remény rá, hogyi a helyzet javulni fog. Nem tudjuk, tehát, hogy milyen alkalmak és körülmények adódnak, amikor teljesen csődöt fog mondani a mélyen t. közellátási kormányziait ellátási tevékenysége és akkor az embereik, akik élni akarnak, hogyan fognak étltni? Én tehát uízit kérném és azt hiszem, hogy ez helyes alap volna, hogy az üzletszerű árdrágítási és áruhalmozás, az üzletsraerü törvénysértések és szabotálások büntetésére a legszigorúbb büntetéseke' alkalmaznák, azokat, amelyek benne vannak a javaslatban, — mint egyik kormánypárti képviselőtársunk is mondotta, a vagyonelkobzást is beleértve, — nem volna szabad azonban az úgynevezett visszaeső bűnösöket, ha nem üzletszerűen követték el a 'bűncselekményeket, olyan saigoni an ítélni meg, mint ahogyan ezt ennek a javaslatnak a 2. §'-ái teszi. Éppen úgy nem szabad a határérték teikiíntetében sem azt a miniszter úr indokolása szerint is mechanikusnak látszó megálllaipítást, a 200 pengős határt aliklainiazni, mtert az árak eltolódnak és váltoizjnak, maga a kormányzat emeM az árakat és folytatja az ármegállapítást a gazdasági szükséglethez mérten; eizi a 200 pengő tehát egy esztendő múlva esetleie- csak nem tudom, mennyi m&d pengőnek felel meg, tehát olyan alacsony értékhatárt jelent majd, amelyhez nem fűzjhetünk olyan súlyoi?' jogkövetkezményt, minit amit ez a % §. alkalmaz, amely mindjárt börtönbüntetéssel sújtja azt, aki ezen az értékhatáron felül ilyen bűncselekrnléinyt elkövet. Én nem tudók megszabadulni attól az érzéstől, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot készítették és kigondolták, akkor az illető előadó, vagy nem tudom, aki az ötletet felvetette», becsapódott egy féke

1 eüzlettél, vagy valami hasonló történt vele és. rácsapott az asztalra,, hogy no, majd én megmutatom, hogy §b>beu a törvényjavaslatban! mi lesizj. (DerüUséff.) Ez, az egész törvényjavaslat olyannak mtutatkoziik — én nem akarok vádolni ezzel, nem mondom, hogy ez történt — hogy valaki azt mondta, hogy most itt torkon ragadom azt a feketézőt, anélkül, hogy megnézte volna ennek a jogi alapját, hogy tényleg megvan-e a lehetősége és az erkölcsi, meg a jogi indoka. ülése 1943 november ÍO-én, szerdán. 165 Még egy szempont volna, amelyet ezzel a javaslattal kapcsolatban! ki kellene fejtenem, -nevezetesen az, hogy mivel a Politikai vonatkozás az életből sohasem, kapcsolható ki és ezek a mostani közellátási szervezetekben szolgálatot teljesítő emberek mind olyan jövő-menő emberek, akik szerződésesek és niem kinevezettek, — tegnapelőtt még valamelyik gyárban voltak, vagy pedig az utcám sétáltak esetleg és ma felügyelők, vagy mások, igen nagy hatáskörrel, vagy detektívek — ezeknél a feljelentésiek sokszor olyan alacsony, vagy mellékes indulatokból történhetnek, hogy ennek következtében végeláthatatlan és jóvátehetetlen hátrány és zaklatás származik az egyes emberekre. T, Ház! Ennek igen súlyos közéleti háttere is van, de ezt nem akarom! fejtegetni, mert az az álláspontunk, hogy a politikát lehetőleg ne keverjük bele ezekbe a kérdésekbe. Ezt fa. szempontot azonban mégsem szabad figyelmen kívül hagyni. összegezve tehát áliláspon ttomat és — azt hiszem — az egész Ház álláspontját, ki kell jelentenem, hogy.a javaslat alapelveiben', céljában helyes és jó és örömmel el is fogadnók, ha keresztülvihető lenne. Keresztülvihetővé pedig úgy lehetne tenni, ha a súlyos büntetéseket az üzletszerű bűncselekményekre korlátoz|nók s lehetőséget adnánk arra, hogy az alkalomszerű és a közellátást bármilyen súlyosan.! sértő bűncselekmények esetében ai bírói mérlegelJés állapítsa meg, hogy az elkövető esetleges többszöri visszaesés után is milyen' büntetést kapjon', ftfem lehet helyeselni azt a szabályozást, hogy 200 pengővel büntetett bűncselekmény után visszaesés esetén már a következő alkalommal börtönbüntetést rójanak ki a tettesre. Én nem akarok vitázni az igazságügywiiniszter úrral, de szerintem a magyar bíróság nem, érdemii meg azt a szemrehányást, amely a, javaslat indáktól ásának abból a megállapításából érződik ki, hogy abíróság túlságosan liberálisan kezelte az árdrágítási ügyeket. Az első, a második és harmadik olvasás, után is úgy látom, hogy az indokolás szerint túlságosan bőven alkalmazták a 92. §-t, túlságosan enyhéni kezelték az árdrágítási ügyeiket. Én azt tartom helyesnek, ha a^ lehető legnagyobb mértékben a bíróság alakítja ki ebben a tekintetben a joggyakorlatot, de akkoír nem szabad megkötnünk) a kezét sem ml yam értelemben, ahogyan a 2. |, sem pedig abban a vonatkozásban;, ahogyan a 6. § rendelkezései megkötik. Ez a szakiasz azt mondja, bogy minden

1 vevőt meg kell büntetni, mihelyt ártúllépés történik. (Radocsay László igazság- . ügyminiszter: Nem!) Én sokat foglalkozóim jogászi kérdésekkel, nem tudom tehát, miért nem hirpm kiérteni ebből a szövegből azt, hogy a vevőket nem kell megbüntetni akkor, ha feketén vásárolnak, amikoir éppeni az van a javaslatban, hogy, meg kell büntetni. (Meskó Zoltán: persze, hogy megbüntetik!) Mé'Vem t. Képviselőház! A felhozott indokok alapján a javaslatot sajnálatomra nem tudom elfogadni. (Helyeslés a szélsobaloJtâalon.) Elnök: Szólásra következik^ Szabó Gyu-a jegyző: Rassay Károly! Elnök: Rassay Károly képviselő urat iH°JJ 3 SZÓ Rassay Károly: T. Ház! Lelkiismereti kényszernek teszek eleget, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok. Amikor a pártközi értekezlet a képviselőház munkarendjét tárgyalta, felmerült az ai "26*