Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

Áz országgyűlés képviselőházának 334. ülése 1Ù43 november 10-én; szerdán. 163 hogy sióikat foglalkozunk ennél a javaslatnál a közellátás dolgaival; Kell is, mert hiszen ez a javaslat az egész, közeidátássial kapcsolatos, ez a javaslat ai közellátás sorain, a közellátási ellen — % ez. beletartozik a nemzeti gazdáikodásiba — elkövetett bűncselekmények megtorlását, illetőleg megakadályozását iakarja elérni. Miután azoifllban a közellátás kérdése ebben a javaslatban niimcs érintve, éppen azért meg kelt állapítanom, hogy a jiavaslat légüres térben mozog, hogy. nincsen előttünk olyan javaslat, amely a törvényhez a gazdasási alarjot N megadná. Én a javaslattal talán visszamteinőleg akarok foglalkozni, mert engem ez a szempont érdekel a legközelebbről, főkép a 6. %, aimely azt mondja, hogy a vevőt m szigorúan büntetni kell abban az esetben, ha olyan 'tiltott cselekményt követ el, amely éhben a javaslatban foglaltatik. Miért követték el a vevők a legtöbb esetben a bűncselekményeket? En a saját kerületemben mindem, lehetőt elkövettem,, hogy a lakosság, az ellátatlan 'lakosság zsír ellátásban részesüljön. Hetenként és fejenként 4 deka zsírt tudunk kiadni azoknak az ellátatlanoknak, alkik nem hizlalhatnak, Ilyenek a jegyzők, tanítók; tanárok, más 'intelligens emberek, munkások stb,, akik 4 deka zsírt kapnak, tehát egy négytagú család: 16 deka zsírt kap egy hétre. Minden háziasszony tudja, hogy ebből csak: egy rántást lehet csinálni, vagy egy

: szer lehet főtt, tésztát készíteni s a, hét többi napjára a család sem rántást, sem tésztát nem tud készíteni. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek rá vannak kényszerítve arra, hogy a zsírt valahogyan beszerezzék, különben.a háziasz; szony nem tud főzni- Nemi akaróik olyan kiáltó példákat' említeni, mint például Hódmezővásárhely, ahol augusztus, szeptember ós október hónapban egyetlen deka zsírt senr adtak ki az ellátatlanok részére; egy ilyen nagy városban, amelynek 50.000—60.000 lakosa van ós legalább 20.000 az ellátatlanok száma, a közellátás egyetlen egy deka zsírt sem szolgáltatott ki három, hónapon keresztül. Mit csináltak az emberek? Hizoitt libát vásárollak és vágtak és abból tetteik; Iszejrt izsírrai. Nyilványalló,^ hogy miután nemi volt áru, a piacra kerülő árunak az ára a hatóságilag megállapított ár fölé emelkedett. Sőt, az illetők nemcsak ezt a cselekményt követték el, hanem miután tilalom volt okióber l-ig a hízott liba levágására, még nzjt a bűncselekményt is elkövették, hogy ,

a hízott libát levágták, tehát kétszer esi bűncselek^ ményt követtek el. Kénytelenek, voltaki, mert három hónapig egy deka zsírt sem láttaki. Ha most ezt a vevőt a 6. § alapján megbüntetnék, ez teljesen erkölcsi alapnélküli eljárás yoUna a Ibíróság részéről, bár " a törvényes aliapja megvan. Az igazságügyminiiszter úr talán azt fogja ellenvetni, hogy igyekezni fognak

1 kímélni azt, aki kényszerűségből tesz ilyet* de nagyon jól tudjuk azt, hogy vannak rendőrök, közellátási detektívek és a közeli át ást ellenőrző más ilyen közigazgatási szervek, akik öt le [szerűen nyúlnak és mienneík a dolgok után és akit egyszer feljelentettek, aki ellen egyszer vizsgálat indult, az nemi szabadul meg a büntetés alólSzáz közül, vagy ezer közül egyet mieglbün tétnek, de azt megbüntetik, pedig éppen olyan bűntelen, mint az, alkit nem:'büntetitek meg. Nem akarom fejtegetni a cukorkérdést, amelyben ugyanez a helyzet, csak rámutatok arra, hogy közellátásunknak az a szerves nagy hibája, hogy a falut másképpen keceli, mint a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. várost, (Ügy van! Ügy rtan a &afl- ési a szMsöbaloldalon.) ami nyilvám alapja az ár túllépésnek és a hatóságilag tilalmazott forgalomnak. Budapesten minden cigányrajkó megkapja a maga kiló cukrát, (vitéz Makray Lajos: Éhből élnek!) abból élnek, hogy ezt eladják, mert a szomszéd községekben a pap, a jegyző, a tanító, a bíró hetenként csak 7 deka cukrot kap. Azt mondotta Biró képviselőtársunk, hogy ne arról beszéljünk, hogy a teát a kávét édesebben igyuk-e vagy sem. A cukor éppen olyan elsőrendű életszükségleti és éppen olyan szükséges közellátási cikk, mint a többi, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldaIon.) különösen a nagyobb kultúr igény ékkel rendelkező fogyasztó nem nélkülözheti a cukrot, tehát szükséges, hogy megvásárolja akkor is, ha nem jut hozzá hatósági áron. De térjünk át egy másik kérdésre, a lakáskérdésre. Azok a lakások, amelyek a fővárosban a háborúelőtti időben havi 40—50 pengőért voltak) kibérelhetők, most 300—350 pengőért kaphatók. Miért? Mert nincsen lakás. A fiatalok családot akarnak alapítani és iakást keresnek maguknak, tehát kénytelenek a kakásért bármit megadni; mert iá mélyen t. kormányzat lakáshivatalt csinált ugyan, de még annak is csak nehezen bírt lakást keríteni, (Derültség.) ellenben a lakáshivatal lakást még nem adott senkinek sem. Amikor, a lakásuzsora tényleg fennálló és tényleg elíté'endő bűncselekmény elkövetését fogja jelenteni eszerint a törvényjavaslat szerint, ez tulajdonképpen hatósági intézkedések hiánys> következtében fordul elő. Hogy ezzel kapcsolatban egy egészen szomorú esetre mutassak rá, röviden foglalkozom vele, hogy mi a helyzet például a lakások és az építkezési anyagok terén. A Közmunkatanács kiadja az építkezési engedélyeket azzal, hogy kiköti, hogy: te építtető- nem igényelsz anyagot. Anyagkiutalást tehát nem ad az, építtetőnek^ sőt egyenesen azzal a feltétellel adja ki az építési engedélyt, hogy az illető nem igényelhet anyagot, szerezze meg ott, ahol tudja. Ezzel nyilván belekényszeríti az épittt,* tőt afbba, hogy a vasat, a cementet, a téglát ott szierezziel meg, ahol tudja, mert nem utalt ki neki anyagot. A mezőgazdaság köréiből az állatárak kérdésére szeretnék rámutatni. A hatóságilag kijelölt és, igénybevett tehenek ára például meg van állapítva; a szabadpiacon pedig nincsen kioirlátozva a tehenek ára. Mi ennek a követkéz, menye? Az, hogy a 600—800 pengős tehén; ára, amelyet ennyiéírt vesznék hatósági áron, a piacon, a vásáron 2500 pengő. Tehát amikor a kormányzat olyan intézkedéseket tesz, amelyek lehetővé teszik, hogy ilyen árdifferenciák legyenek a szabadpiaci és a hatósági árak között, akkor képtelenség arra az álláspontra helyez; kedni, hogy valaki túli ne léphesse a hatósági arat. Nyilvánvalóan nem fogja túllépni azt a hatósági árat, amelyet igénybevett tehenéért kap, — többet nem fizetnek neki — de túllépi a másik téreni, ahol a szabadpiacom adhat el éspedig legálisan lépi túl. Nyilvánvaló dolog, hogy ez ösztönzi és kényszeríti az eladót arra, hoigy minél többet kérjen, meirt amikor azi egyik oldalon azt tapasztalja, hogy nem kapja meg árujáért a természetes árat, a rendes árat, a másik oldalon! kell tehát, hogy valami val kárpótolja magát. De maga a kormány részéről hangzott el ennek a mostani gazdasági rend26