Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

156 Az országgyűlés képviselőházának 33á< ülése 1943 november 10-én, szerdán. háb ús eltolódásának kérdéséről. A normális béferí e^i piaci egyensúly háborús eltlolódásániak oka egyfelől a katonaság: természetszerűleg inegnövekedett szükségletében (Gr. Serényi Miklós; A zsidók manipulációiban ! ) és a külföldi nyersanyagok kiesésébein, másfelől pedig* abban kereshető, hogy a vásárlási kedv szokatlanul nlöveksizdk és ennek következtében a javak nagymértékben csökkennek a piacot». A vásárló nem. nyugszik bele àa anyagok csökkenésébe, hanein a maga szükségletét mindern módéin és minden eszköiZizel igyekszik- kielégíteni. Igényeinek kielégítéséből áll elő azrután

1 a zugforgalom. Szerény megítélésem szerint tehát téves, az a felfogás, hogy a ztúgfotrgalom az oka az áruhiánynak. A tétel éppen fordítva áll. Az áruhiány az ok és a zugforgaloni a következmény. (Gr. Serényi Miklós: Áru vami, csak meg keli keresni! A asidók fürdőkádakikai tartalékolják ia zsírt! — Elnök csenget.) T. Ház! Azi igen t- előadó úr isi és hozizásaóló igen t. képviselőtársaim is kifejezésre juttatták, hogy csak bizonyos fokig lehet eredményeiket elérni drákói, vagy a lehető legszigorúbb, akár akasztásig terjedő büntetéssel, mert ex nagymért ékben erkölcsi kérdés. Én azonban ehhez hozzáteszeim, hogy korgó gyomorral belső frontot sokáig tartami nem lehet. Mindent el kell tehát kövessünk mi magunk is, de főképpen a kormányzat, hogy a meglévő, a kisebb mértékben ugyata. de r*endelkeziésre álló ési főképpen elsőrendű közszükségleti cikkek megfelelő módom jussanak a megfelelő helyre. Ez ft törvényjavaslat éppen: eat célozza. Talán az igazsiágügyminiszter úr sem gontdblta. amikotr a törvény javaslattal a Ház elé jiött, hogv ez a törvényjavaslat egyesapással meg fogja oldani ezeket a nehéssegeket, de ismétlem, hiszem azt, hogy ez, a törvényjavaslat igenis csökkenteni fogja a "zugforgalmat, a feketepiacot. (Egy hang a szêÏÏsobaloldcïïon: Meg kell szüntetni, nemcsak csökkenteni!) Egyesek előtt majd elrettentő példaként fognak állani azok az igazán szigorú marasztaló ítéletek, amelyeket a magyar bíróságoknak e törvényjaivaslat törvényerőre' emelkedése eseténi kell majd meghozniok. Letagadhatatlan azonban, hogy a gyáKorlatban a feketepiac kiterjedése folytán igen szomorú helyzetek álltak és állnak ma is elő és bizonyára ez vezette a magyar bíróságokat, amikor a büntetőtörvénykönyv í)2 §-át, az úgynevezett enyhítő szakaszt alkalmazták és fogházbüntetések h elvett rendkívüli enyhítés címén oénzbüntetéseket szabtak ki. »" melyik bíró lesz az, aki a beteg gyermekének gyógyulását elősegítő orvosságot a feketepiacon megvásárló apát nyugodt lélekkel megbüntesse. (Kadocsay László, igaaságiigyminiszter: Ilyen nincs a ja vasilatban,!) Ilyen rendelkezés ugyan nincs, de például insulint a gyógyszertárakban már nem lehet kapni, illetve csak nagyon csökkentett mértékben, a zugforgalomban viszont teljes mértékben be lehet szerezni. Meg vagyok győződve arról, hogy hasonló esetben talán maga. a bíró is kénytelen lenne ehhez az úthoz fordulni, ha nem akarna annak a tantujává lenni, hogy legközvetlenebb családtagja, gyermeke vagy más hozzátartozója a gyógyszer hiányában esetleg halálát lelie. Bizonyos esetekben tehát nem lehet az erkölcstelenség számlájára írni a zúgforgalomhoz való fordulást, mert igenis, állítom, hogy vannak egészen kényszerítő körülmények, amelyek között a különben legtisztességesebb, legbecsületesebb ember is kénytelen ehhez a bizonyos feketepiachoz, fordulni. ÍBörcs János: Mert nem. akar ja keserűen meginni a kávéját!) Ezt nem tartom fontosnak, hogy valaki nem akarja meginni keserűen, a kávéját. Ha valaki a mai világháború kellős közepében ezt tartja a legnagyobb sérelemnek és azzal destruálja a közvéleményt, hogy édesebben akarja inni kávéját, mint azok a sezier renosétlen emberek, akik talán egyáltalán nem tudnak kávét inni (Ügy vwi! Ügy van! job'bf'ßlöl. — Börcs János'• Igen, de azok 30 deka cukrot kapnak, nem pedig 1 kilót!) Elnök: Csendet kérek, Büros' képviselő úr! Ne méltóztassék örökké közbeszólni. Biró István . . . azt a legszigorúbban megbüntetném. Ügy) érzeml, az előbbi példát jogom volt felhozni . . . (Béres János közbeszól.) Elnök: Boros, képvisellŐ urat most figyelmeztettem, ne méltóztassék a szónokot állandó közbeszólásokkal zavarni! Biró István: . . . míg az előbb közbeszólt képviselőtársamnak a cukor igényére felhozott példáját nem tudom elfogadni. Nagyon helyes volt az 1920:XV. tc-nek az az intenciója, hogy a legmagasabb árnál drágábban vásárlót csak akkor tekinti büntetendőnek, ha nyereséget célzó továbbadás végett vásárolt (Csoór Lajos: Kár volt erről a vágányról letérni!), míg a saját szükségletére vevőt mind a törvény, mind a bírói joggyakorlat a cselekmény sértettjének és áldozatnak, az árdrágítás áldozatának tekintette. Sajnola, éppen a háborús időkben tapasztal jn!k, hogy a büntetéseknek nincs meg az az elriasztó hatásuk, amelyet velük a törvényhozó céloz. Gondoljunk csak a statáriumra. Sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy nemhogy csökkenne, hanem nap-nap után emelkedik az elsötétítés ideje alatt elkövetett t bűn cselekmények száma s hiába hozták a bíróságok igen helyesen elrettentő példaképpen a legszigorúbb ítéleteket, hiába hajtattak végre több ízben akasztásokat, e büntetések — sajnos — nem érték el eredeti javító céljukat, (Egy hang jobbfelül: Ha nem vohM statárium, még nagyobb volna a bűncselekmények ssáma!) Ugyanez a szempont vezet engem is ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. Ha nem volna statárium, amint igenl t. közbeszóló képviselőtársam mondta, még több lenne' a bűncselekmény, de ennél a törvényjavaslatnál is az a helyzet, hogy ha ez a törvényjavaslat nem volna, akkor a zugforgalom a legszabadabban, minden kötöttség nélkül tudna fejlődni. (Rassay Károly: Hát az eddigi törvények semmik?) Az eddigi törvényeik az 1940-es vagy 1941-es állapo:tnak megfelelőek voltak, de időközben annyira eltolódott a morális felfogás éi« főképpen a gazdasági leihetőség, tehát a termelésnek és 'fogyas'Zitásinak egyensiilya anynyira megbomlott, hogy kénytelen vol't az igazságügymiiniiszteir űr sokkal szigorúbb, sokkal drákóibb büntetéseket kilátásba helyezni. Nagyon helyesnek ítélem a törvényjavaslat 2. §-át, hogy a vétség miatti marasztaló ítéletet szenvedettet visszaeséskor

1 bűntettben marasztalja el. (Zaj.) Be ugyanezen «zafcasz második pontját már nehezen tudom & gyakorlatban elképzelni, amikor a javaslat arról intézkedik, ha a cselekménnyel 200 pen-