Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

ülése 1943 november 10-én, szerdán. 154 Az országgyűlés képviselőházának 334. K/787- tábori számról; az illető azt írja, hogy férjnél lévő lányától kapott a tábori számára levelet, amelyben azt' közli, hogy nem tudnak fűteni, mert nin cseni fájjuk és anyuka — a szá,zados felesége ~ az asztalt akarja szétvágni, mert nem akarja, hogy leánya, aki másállapotban van, nyomorék) gyermeket hozzon a világra. Az illető százados arra kér engem, mint barátját, hogy azotnnial intézkedjem, csináljak valamit, hogy ez, az áldott állapotban lévő magyar asszony fűteni tudjon a lakásában. Igazolásul elküldte leányának' hozzá, intézett négyoldalas levelét Megmondom őszintén, elszaladtam ide, elszaladtam oda, da fát nem kaptam. (Felkiáltások a sZélsőbaoldalon: Hallatlan!) Ajánlottak ellenben csekély felárral nem tüzelőfát, hanem tüzelésre felhasználható faanyagot, természetesen kétszeres ánoins, (Hendrey József: Fel kell jelentemi az illetőt!)_ Nagyon helyesem mutat rá az igazságűgyminiszter úr, hogy ezt kívánja megszüntetni, de» azért nin>csen fa, mert a nagy érdekeltségek a fát sokszor aizért tartjíák vissza, hogy annak: árában a hatoságoibnlál emelést tudjanak kierőszakoilnü (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaiodalan* — Hendrey József: Ez naíság! — Börcs János: Kár leinteni! Majd jövünk a közellátási dolgokkal! — Hendrey József: Nem ért hozzá! A fát nem lehet vitrinbei rakni!) Nagyoini hely eisen mondja képviselőtársam, a fát nem lehet vitrinbe rakni, de az erdőben* vissza lehet tartani és lehet le nem szállítani. (Hendrey József: Nem lehet leszállítani, az a baj! — Felkiáltások a isföéísőbaloid'fou: Mert visszatart jak! — SzöIIŐsi Jenő: Maximális, áron nem akarják leszállítani a fát, mert nem fizetődik! ki! — Elnök csenget> — Egy hang a szélsőbaloldalion: Kérjük a zsidótörvényt...) Egyetértek képviselőtársammal abban, hogy sok

1 blaj van, de nagyon sok esetben az a baj, hogy nagy tőkeérdekeltségek azért, mert várják, hogy az ár közbeni úgyis •emelkedik, (Hendrey József: Ebben a kérdésben nem!) az árut nem adják ki, nem dobják piacra. (Hendrey József: Nincs fuvar!) Tudunk egyéb dolgokat, amelyeket nemi lehet itt a tHáz előtt kiteregetni, de méltóztassék megem geidni, — mem akarok mellékvágányra kerülni — 1943 'novemberében fa szükségletünknek már rjégen le kellene raktározva lennie, mert amikor ennek me^r kellett voJna történnie, akkor a vagonok még szabadon

1 futhattak, de ma már nem. (Hendrey József: Nem a vágón a baj, Imnem az, hogy ninics, ráfvas, ninicsenek élelmicikkek, .«tb.! — Szöllősi Jenő: Nem kell őket védeni! Nem kifizetődő a, fa leszállítása! Nem kell védeni a faérdekeltséget!) T. Ház! Hiányoznak ebből a törvényjavaslatból olyan általános büntetőjogi elvek, amelyek a bírónak lehetővé tennék az eddigi gyakorlat szerint! azt, hlogy a

z előállított vádlottal szemben bizonyos enyhítést gyakoroljon vagy egyéniesítse a kérdést, mégpedig azért, mert <a> % Vban meghatározott felsorolás szerint az árdrágítási visszaéléis; bűntett, a büntetés felfüggesztésének tehát helye nincs, ha pedig a büntetés felfüggesztésének helye nines, akkor a bírónak annyira meg van kötve a keze, hogy ha lelkiismerete szerint xigy is találja- hogy méltányos és igazságos volna valamit megtenni, nem tad semmiféle lépést tenni, nem tud úgy cselekedni, ahogyan lelkiismerete parancsolja és diktálja. T. Ház! Ez a törvényjavaslat az iparos, és a kereskedő érdekét is sérti, mert sokszor úgy látisizik, hogy az iparos árdrágítást követ el, de csak úgy látszik, mert ha az iparos beszerzési ára olyan, hogy nem tud másképpenl kalkulálni egy tisztességes 8^-10%-os haszonkulcs mellett- mint csak úgy, ha átlépi a ha tárt; akkor ő elköveti az elbben a törvényjavaslatban szankcionált bűncselekményt, anélkül, hogy tudata, szándéka az lett volna, hogy jogtalanul gazdagodjék, mert ő tulajdonképpen jogtalanul nem gazdagodott akkor, amikor olyan áron vette meg, szerezte be azt a dolgot, amilyen áron kénytelen volt megvenni. A tisztességes kereskedő sofcíszor beleütközhetik majd ebbe a törvénybe- mert sieimmíféle olyan utalás sincsen a törvényjavaslatban:, amely támpontot nyújtana, tehát tisztán az eddigi bírói gyakorlatra lesz majd utalva az új gyakorlat az utánpótlási áír és a kereskedőt érhető veszteség valamiképpen való tekintet be vétele terén. A kereskedelmen nemcsak nyerni lehet, azon lehet veszteni is. (Ügy van! Ügy van!^ a ssélsőbaloMalon-) mégpedig nagyon, tehát nesm lehet ezt egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyni. (Palló Imre: Csak a zsidók nem tudnak veszíteni!) Most itt van a nemzet legszélesebb rétege, a meiziőigazdaság. Ennél nagyon nehéz a termelési költségekből kiindulni és nagyon nehéz meghatározni, hogy mikor követett el valaki árdrágítást. Méltóztassanak megengedni, nem nagyon örvendetes dolog;, hogy ha valaki a kukoricáját beletörni a sertésbe és a végén papírt veisz elő és kiszámítja, hogy mennyibe került, akkor kiderül, hogy ha a kukoricát eladja, a rizikót is beleszámítva, sokkal jobban jön ki, mint ha dolgozik, fárad és ki van téve annak, hogy a sertés vész egy szép napon mindent elvesz tőle. Nem lehet, ezt a kérdést olyan egyszerűen nézni és> azt mondani-, hogy aki ezt így vagy úgy csinálja, az beleütközik ebbe a tö'rvénybei A piaci ár sem lehet egészen irányadó a mezőgazdasági, termékek ármegállapítíásálban, mert épen a piaci ár az, amelyet a spekuláció azért, hogy olcsón tudja a készletekéit felvásárolni, letör. A bornak nem azért nagy ma az ara, mert talán nem volna elegendő bor. hanem azért, mert egye?, borspekulánsok eltaszik a hordót, (Egy hmg . :

, szélsőbaMdalon: A H ángya is fel srófolta az árakat!) Ezt meg-f ordítva ugyanígy meg lehet tenni az ár letörése érdekében, akkor pedig a mezőgazdia, aki termel és a viliágon minden veszélynek ki van téveés^ aki a legkevesebb hasznot látja a termelésből, könnyen beleszaladhat ennek a javaslatnak a büntető szankcióiba. (Börcs János: Nem drága a termelőnél a bor! Huszonkét fillér Malliigand-fokonként! Csak a kocsmában drága! — PalÜó Imre: Huszonöt fillér, meg huszonhat fillér ma Szekszárdon!) Megay igen t. képviselőtársam a fcözhírrétételről beszélt és azt mondotta, hogy ez nagyion helyes éisi keillene, hogy valami propaganda köztudatosít

sa az ilyen értelmű törvényeket, tudatossá tegye az emberekben ezeknek súlyos jielielntőségét. Ez erkölcsi kérdés. Csak olíyan ember íog tudni a közösség érdekében alkotott törvényhez alkalmazkodni, azt átélni és magáévá tenni, akinek a közösség iránt érzéke vahi. Minthogy nálunk eddig; semmiféle ^ nevel!és, a közvéleménynek semmiféle irányítása nem történt abban a tekintetben, hogy a másik emberét és a közt kell llegei'isQsorban .megbecsülni, teljesen hiábavaló itt