Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-333

Âx országgyűlés képviselőházának 333. (olvmsa): »Budinszky képviselőtársam még azt mondotta ennél a szakasznál, hogy az-elkobzást ne csak ki lehessem mondani, hanem ki is kelljem mondani. A vagyoni elégtételre vonatkozólag a javaslat azt mondja, hogy ki kel* szabni és hogy ez a kiszabás elmehet egészem a vagyon elkobzásáig.« Majd azután a következőket is mondotta (olvassd): »De azt imperativ© kimondani, hogy el kell kobozni a bűnös vágyómat.' aßt hiszem, hogy képviselőtársam«, — tudniillik Budinszky — »aki jogász, beláua, hogy nem lehet.« Ezt mondotta, : Radioes ay miniszter úr és ime, a miniszter úr, mint jogász, most a 4. <j. (2) bekezdésében ennél a javaslatnál azt javasolja, hogy aß elítélt egész vagyonának elkobzását el kell rendelni, ha ... és ígyi tovább. (Derültség a szélsőbttioldaimü.) Ne haragudjon a miniszter úr^ ezeket nem azért mondottam ©1 itt, hogy nem tudotm miféle kellemetlenségeket szerezzek, maneni at&ért mondottam el, hogy végre a miniszter úr is lássa be és a 't. Ház is lássa be azt, hogy erről az oldalról is jöhet valami olyan dlolog, amivel érdemes foglalkozni és nem érdemes szentnek és sérthetetlennek tartani egy-egy szöveget, amelyet a Ház elé hoztak, nem érdemes tekintélyirombolást érezni, ha valaki egy szöveget meg mer kritizálni, mert végeredményben azért vagyunk itt, az ellenzéken is és a koirmánypárton is, hogy összetegyük a fejünket és próbáljunk egy jobb, egy helyesebb törvényt alkotni éppen a, nemzet érdlekében. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldaow. — Rassay Károly: Lehet, hogy a múltkor volt igaza és nem most! — Derültség.) , Elnök: Csendet kérek. Nagy László: Én nagyon jól tudom, előre megmondhatom, hogy a miniszter úr mit fog válaszolni arra, amit én mondottam. (Radocsay László igazság ügyminiszter: Halljuk! — Derültség.) A miniszter úr azt fogja mondani: kérem szépen, én mindig készséggel állok rendelkezésire minden módosító javaslattal kapcsolatban, sohasem néztem, hogy melyik oldalról jönj a módosítás ,mert az én törekvésem az, — ezt mindi Radocsay miniszter úr fogja mondani nekem; ha mondja! — hogy jó törvényjavaslat legyen. Ezt fogja a miniszter úr mondani szépen, kedvesen, hatalmas tapsot fog kapni a kormánypárt részéről, — megmutatom, a naplót, amelyben ezt mondta nieim egyszer és mindig megtapsolták — tehát hatalmas tapsot fog kapni és anindeniki meg fog nyugodni, hogy lám, a miniszter úr milyen lojális, az ellenzéki javaslatot is elfogadja. Azutáni a bizottságba kerül a dolog, ott előterjesztik a módosítást és akkor ai miniszter úr ugyanolyan szépem és kedvesen megmagyarázza nekünk, hogy: kérem, ez benne van a javaslatban, ez fölösleges, ez a szövetkezés talán nem szabatiois>, talán most ez időszerűtlen^ majd foglalkozik egy mási dologgal', (vitéz Lipcsey Márton: Komolyam!) majd kodifikálni fogjuk, — mint az előadó úr mondotta; — hogy azért Dem hozta, ezt a matériát egységes törvényben, mert a Btk. kodifikálásával akarja, hozni; borzalom, száz esztendői múlva lesz ez meg és ilyeneket magyaráz meg nekünk, most az egyszer azonbam, ne vegyék rossznéven, — mindig ilyen kedvesen szokta mondani — de nem vagyok abban ai helyzetben^ hogy! az, indítványt elfogadjam. A többség azután az, indítványt leszavazza, be van fejezve. Ugyanígy történt ezeknél a javaslatoknál is. Jött innen idea. de akkor aa neon volt jogászi és így tovább és így 'Üése 1943 november §-êû, kedden. 141 tovább. Makor azután, a miniszter úr hozza a módosítást, akkor mindem rendben van, akkjor az jogászi, helyes és jó. Nagyon szeretném, ha egyszer végre szakítanának ezzel: a, gyakorlattal és meghallgatnák! a dolgokban azoknak a véleményét is, akik végeredményben kötelességüket teljesítik, amikor kritizálnak és akiknek törekvése ugyanaz,. mint a túlsó oldalé vagy a miniszter úré, hogy alázatosan., erejük minden megfeszítésével szolgálják ai nemzeteti legfeljebb az a különbség, hogy mi sokkal nebeizebb körülmények között szolgáljuk, mint t. miniszter úr és a ,t túloldal. (Taps a szésőba^ olda\!)p\n.) T. Ház! Beszédemben az előbb már utaltam arra, hogy a javaslat 5. ^ai rendkívül nehézkes. Ha magát az 5. §-t olvasom el, akkor még úgy valahogyain,, kezdem érteni, de ha az indokolást is elolvasom hozzá — elég hosszú az indokolás — akkor már tökéletesen nem értem meg. (Derültség a s&éisőbaJoldaton» — Rajniss Ferenc: Szóval jogászi!) Kijelentem, hogy ha, ezt az 5. §-t így szavazzuk meg, ahogyan vam, akkor a; töirvény nemtudásiai igazán mentség lesz, mert ezt a törvényt senki sem érti meg. Lehet, hogy majd azután megmondja a Kúriának vailaimelyik tanáesa;,'— mondjuk, a Töreki-tainács (Derültség a szélsőba oldalon.) — hogy mi ennek a szakasznak az értelme. (Rajniss Ferenc: Az mindenhez ért! — Rassay Károly: Mit mondott erről a javaslatról a Kúriai Mit mondott? -Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagy László: Erről már az előbbi szakasznál beszéltem, hogy helytelen valamit a közszükségleti cikk fogalmához rögzíteni. Ezt már az előbb részletesen kifejtettem, erről tehát nem beszélek. Most a fuvarozás külön kiemelését pedig, őszinténi szólva, nem értem, mert ez teljes mértékben felesleges. Eddig is közszükségleti cikk voit ugyanis a fuvarozás a bírói gyakorlatban, mégpedig elvi jelntőségű határozattal minősítették közszükségleti cikké. (Rassay Károly: És eddig is azt fizették, amit követeltek!) Ezt a miniszitbr úrnak nagyon jól kell tudnia. Ha tehát valami bai volt, már pedig, ahogyan az indokolás mondjia, rendkívül nagy bajok voltak a fuvarozási körül égi ezek a közellátás rendjét komolyan zavarhatták, akkor, miniszter úr, esak a»t tudom mondani, vagy az törtlént, hogy nem tettek feljelentést, vagy ha tettek feljelentést, az ügyészség nem teljesítette ai kötelességét és nem állította az illetőket bíró elé, vagy — harmadik eset is lehet — a bíró tévedett 'éis a Kúria magas elvi jelentőségű határozatát nem vette figyelembe'. (Radocsay László ) igazságügyminisz'

er közbeszól.) Mert a fuvarozási visszaélés ebbe a kategóriába tartozik, bármilyen fuvarozásról van szó. Itt ül az által am igazán nagyon tisziteH Izsák kúriai bíró úr, aki nagyon jól tudja, hogy az e^vi jelentőségű határozat például a személyfuvarozásra, a személyautófuvarpzásra is vonatkozik éjs ha az illető egy estélyr© is ment azzal az autóval, a fuvarozási abban; az esetben is közszükségleti cikknek! tekintetik. Világos dolog tehát, hogy ha fát, szenet, vagy. terményt kellett fuvarozni és valaki megtagadta, vagy többet kért, akkoir e nélkül az 5- § nélkül is a legsúlyosabb am meg volt büntetíhető az eddigi törvények szerint is. (Rassay Károly: Budapesten naponta százszor elkövetik

Î — Zaj a széUőbaló'daicm. — Rajniss Ferenc: Nem is lehet ellene semmit sem csinálni!) A javaslat a továbbiakíblan a közszükiseglet