Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-333
140 Az országgyűlés képviselőházának 333. dig úgy szól, hogy: törvény javaslat a nemzeti gazdálkodás rendiét zavaró egyes eseleikmények büntetéséről. (Rajniss Ferenc: Nagy fantáziája van a címírónak. — Derültség a szélsőbaloMalon.) T. Ház! Érdekes, szép címek ezek. de megállapíthatjuk, hogy bár a. honvédelmi törvényflyel együtt Öt ilyen tárgyú törvényünk] van, egyetlen_ egy törvényünk sem érte el büntető szankcióival azt, amit címében kifejez, aminthogy el sem érhette, mert a termelést, ai szétosztást, a gazdálkodást büntetőjogi javaslat sohasem fogja irányítani, sohasem fogja megcsinálni. Ez világos. (Radoesay László igazságügy miniszter: Ezt aláíróin!) T. Ház! Tartalmilag is meg kell változtatni ezeket a törvényeket és új törvényeket kell hozni azért, mert szaikí tarai kell végre a közszükségleti cikk terminológiájával!. Ennek a javaslatnak 5. §-a megint nemhogy szakitamai ezzé^ hanem más szolgáltatást, tehát nemcsak ingó dolgot, hanem más szolgáltatást is hozzáidomít ai közszükségleti cikk fogalmához. Engedtessék meg nekem, hogy felolvassam a királyi Kúriai döntését arról, hogy mi a közszükségleti cikk. (Halljuk! Halijuk! a szélsőbaloldaion, — Kunder Antal: Ezi érdekes lesz! — Olvassa): »Az áru közszükségleti jellegei kizárólag attól függ, hogy az milyen természetű és milyen körű közsaükséglet kielégítésére van rendelve: Közszükségleti cikki az olvara áru, amelyet mindem, a, kultúra átlagos színvonalain álló ember az élet rendes körülményei között tekintet nélkül társadalmi állására, művelteégére, vagyoni viszionyiairia« — (Rajniss Ferenc: Vallására! — Derű tség a széMbaMdaIon-.),, •— »használhat sőt, életszükségletéinek célszerű és észszerű kielégítésére időnként kell is használnia^« (Egy hang a széteöba oldalam: Gyönyörű ez a> definíció! — Derültség. — Rajniss Ferenc: Micsoda ész!) Elnök: Csendet kérek! Nagy László: Nézzük meg most a konkret döntéseket. Ami például ia habos csokoládét illeti, — most nincs, de volt olyan idő. amikor voit, s amikor már az 1920. évi XV. törvénycikk életben volit — a, haibois csokoládé közszükségleti cikk, (Derültség.) a tejszínhab viszont nem. (D rüitség u szélsőbaloldaton. — Rajniss Ferenc Vallásra váló tekintettel.) A konyak közszükségleti, cikk, az unikum, a koiaintró és a császárkörte nem. (Éîênk derültség a széísőbalotdalon. — Rajniss Ferenc: Ki szólít bell©'? A koamtrósoki szóltak beile N biztosan! — Élénk derültség a szélsőbaloldalion.) Elnök: Csendet kérek! Nagy László: T. Ház! Felolvastam a királyi Kúria gyönyörű definíció ját és felolvastam ezeket a konkrét döntéseket, amelyeket mind a királyi Kúria hozott. Kérdezem, van-e ember ezek után Magyarországon., aki megmondja, hogy mi a közszükségleti cikk és mi nem? Ecrészem- világos, hogy szakítani kell ezzel a fikcióval végeredményben... (Rajniss Ferenc: Egy újságírót kell szerződtetni a nagy eszek mellé az igaziságügymiinisztéráumba. aki meghatározza! — Zaj.) Einök: Csendet kérek! Nagy László: ...ott kell hagyni a közszükségleti cikk fogalmát és át^ kell térni arra, hogy a büntethetőség kritériuma csaik a jogosulatlan nyerészkedés legyen. Ez azután vonatkozzék mindenre, ingó dologra éppen, úgy, mint mág szolgáltatásra (Helyeslés a lése 1943 november 9'én, kedden. szélsöbaloldalon.), az objektív ármegállapítást pedig mindenre ki kell terjeszteni; nem sza-, had kiihagyni árucsoportokat, a gazdasági életnek nagy-nagy szektorait, hanem mindent kézbe kell fogni, nem úgy, — mint etmlí^seik például egy kérdést;, amely annyit szokott, szerepelni, bár nem tartom magamat szakértőnek! benne —.hogy & hízott vseirfrést miatximállom, elleniben a sovány sertést szabadon hagyotoij, stb-, mert akkor soha az ártúlléoések, soha az áruzsona;, soha a nemzeti gazdálkodás rendjét! zavaró egyes cselekmények megfelelő büntetéséről beszélni sem lehet, ha százezerszielr mondják is, . hogy ez a közszükségleti cikki Mellyen t. Képviselőház! A közgazdaság és a nemzet érdekei kétségtelenül azt kívánják. hogy ebben is rend' teremtessék. Ez, laiz alaki és tartalmi kívánság, amely, mint mondottam, már önmagában véve indokolja, hogy ezt íz eddigi négy törvényt — a honvédelmi törvényit kihagyom, ez egéiszen különleges dolog — revideáliviai egy új törvényt kell alkotni helyettük, a» öt helyett egyetlen törvényt kell hoznunk. A javaslat 1. §-a, amely az 1940:XVIII. te. 9. §-át részben módosítja, igazán érdekes. Radoicsay miiniszter úr annak a javaslatnak indokolásában azt mondotta, hogy ötévi börtön helyett ötévi »fegyházat hoz. ami azért jelentős, mert így a Btk. 92. §-a, az enyhítő szakia^z alapiján sémi lehet hathavi börtönnél kevesebbet kiszabni. Most ebben a javaslatban visszacsinálja ezt és azt mondja, hogy 5 évi fegyház helyett — most idézem ennek a javaslatnak indokolását — (olvassc): »az, arányosablb és teljesebb ren dszer ke dvéér t újból ' be il 1 ewzt j ü k a kiesett közbenső láncszemet, a börtönbüntetéssel sújtott bűntettet« és hoz 5 évi börtönt. Kérem: vagy helyes volt az 1940:XVIII. te. 9. §-ában a börtön és akkor nem kellett volna azt fegyházra átalakítani, vagy pedig helyes volt a fegyház, amit kívántak, hogy megcsinálljunik és amit a Ház bölcseség© meg is szavazott, • akkor meg miért jönnek most visszacsinálni. (Derültség a szélsőbaloldalonl) Az ötévi fegyházat ugyanis ennek a javaslatnak 3. §-a már csak a külön minősített esetekben tartja fenn. A továbbiaikban. érdekes az, hogy Radorasay miiniszter úr Meskó t. képviselőtársamnak 1940 június 14-éni azt válaszollta. amükor Mesko képviselőtársam szigorítást követelt, "bogy (óvassa): »a szigorítás, almely a 19. ^-ban van, «zerény megítélésem szerint — és azt hiszem, igen sok olyan jogász megítélése szerint, akik resztvettek ennek a munkának, előkészülésében és ismerik a javaslatot — teljesen elegendő«. Ma a miniszter úr ennél a javaslatnai maga cáfolja meg akkori állítását, miért itt már 10 évi fegyházat hoz azokra, a cseleikmenyekre, amelyek a közellátás érdekeit súlyosan veszélyeztetik. Világos, hogy Meskó t. kepviselőtársamniak volt igaza: ott lehetett volna szintén hozni a 10 évi fegyházat, hiába volt a javaslatot ismerő jogászoknak más a véJe-ményük. Ez most igazolódik, mert naroim ev multán ezt hozza most ebben a javaslatban a miniszter úr. A következetlenség terén azonban van még egy érdeíkes dolog éis erre is: kénytelen vagyok imost utaljni, Radocsiaiy miiníiszter úr 1940 június hó 14-éni, annak a javaslatnak, az 1940 : XVIII. te, tárgyalásánál a következőket mondotta:
