Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. delkezésnek azt a korlátozó magyarázatot adja, 'hogy a minisztérium csupán egyes előre pontosan körülírt bűncselekmények tekinteté­ben ruházhatja^ át az eljárást és az ítélethozást az arra hivatott bíróságokról más polgári bün­tető bíróságokra, mégpedig akként, hogy a mi­nisztériumi rendeleteknek az 1938: XVI. te. 1. §-& hasonlóságára kimerítően fel kell sorolnia miiiiidaizokíat a bű mesélek menyeiket, amelyeknek elbírálását az ötös tanács, illetőleg a Kúria hét­tagú tanácsa hatáskörébe utalja. Ez ,a törvény­magyarázat azonban 'nyilvánvalóan téves és az ilyen felsorolás nem volna célravezető, mert minden egyes — természeténél fogva esetleg csekély súlyú — konlkrét bűncselekmény tekin­tetéiben is külön kell megviz.sgálini azt, vájjon az. adott esetben a hadviselés érdeke vagy más fontos állami érdek nem teszi-e szükségessé, 'hogy aiz ügyet külön szakbíróság, az öttagú ta­nácsi, illetőiéig a Kúria héttagú tanácsa bí­rátja-e el. Nem vitás, hegy az 1939 : II. te. 160. § ának ' (1) bekezdésében; foglalt ea a kifejezés: »egyes bűncselekményeife tekintetében« okszerű értel­mezés szerint 1 felöleli mindazokat- a bünte­tendő CfSielekiményeket, amelyek a hadviselés érdekét vagy az államnak más érdekét érintik. Tehát a kormány akkor, amidőn az ilyen bün­tetendő cselekmények tekintetében a királyi ügyészre, illetőleg a koronaügyészre bízza an­nak eldöntését, vájjon; a fenti érdekekre tekin­tettel valamely büntetőiügyet az Öttagú külön tanács vagy a Kúria héttagú tanácsa; elé kell-e vinni, lényegében meghatározza a bűncselek­ményeknek: azt ai körét, amely a törvényi fel­hatalmazás alapján az úgynevezett öttagú ta­nácsi illető­eg közvetlenül a Kúria elé vihető, egyben pedig megszűkíti ennek az • általános rendelkezésnek gyakorlati alkalmazhatóságát. Igazolják ezt a megállapításomat a statisztika adatai is, amennyiben a rendelet kihirdetésé­től 1942. évi november hó 18. napjáig terjedő időbein a királyi ügyészek csupán nyolc ügyet vittekl iá királyi törvényszékek öttagú külön tanácsai elé, a koronaügyész pedig egyízben sem élt a rendelet 3. §-ában biztosított jogával. Nem helytálló Mosonyi Kálmán t. kép­viselőtársaimnak az az állítása sem, hogy egyes ügyeknek közvetlenül a Kúria hetes tanáosa elé vitelei a megfelelő jogorvoslat és a védelem elvének gyakorlati biztosítása figyelmenkívüi­hagyását jelentené. Ebben a tekintetben teljes megnyugtatásul szolgálhat a Kúria elnökének az 1943. évi ja­nuár havában megtartott évnyitó teljes ülés­ben elmondott beszédének meggyőző pkfejtése: »A helyesnek látszó törvénymagyarázat sze­rint .... a honvédelmi- törvény 160. §-ának má­sodik bekezdésében foglalt az a reu del kézé?, amely jogorvoslati lehetőség biztosítását írja elő, nyilván csak azokra az esetekre vonatko­zik, melyekben a kormány az ítélkezést a bűn­vádi eljárás rendes szabályainak módosításá­val valamely aisófokú bíróság hatáskörébe utalja. Ha azonban már elsőfokon is az. ország legfőbb bírósága ítélkezik, külön jogorvoslat biztosítását nem állhatott a törvényihozó száji : dekában. A m. kár. Kiíriának első és végső to­kon való ítélkezése *— különösen, ha az a köz­vetlenség és szóbeliség', valamint a védelem gyakorlati lehetőségének biztosítása mellett t'örténik — voltaképpen egyértelmű a jogorvos­lati lehetőség - nyilvántartásával, mert bizto­KÉPVJSJELOHAZI NAPLÓ XVH, ülése 1943 október 22*én, pénteken: 101 sítja az ügynetk a legmagasabbl'oká bíróság által való elbírálását. Egyébiránt a 4810/1942. M. E. számú rencler­let 4. §-a újrafe-vételt enged a m. kir. Aúria héttagú külön tanácsa által # elintézet bűn­ügyekben is. Már pedig a>z újratél vétel is tá­gabb értelemben vett, úgynevezett rendkívüli jogorvoslat. Ennek, a megadásával tehát « rende-et voltaképpen meg is felelt a hon vé­delmi törvény 160. §-ának második bekezdésé­ben előírt garanciális rendelkezésnek.« Végezetül reá kell mutatnom, arra, hogy Mosonyi Kálmán t. képiviselőtársamnak az az állítása, mintha én a költségvetési vita során elhangzott felszólalásomban, illetőleg Nagy László képviselőtársamnak adott válaszomban olyan véleményt nyilvánítottam volna, hogy a honvédelmi törvény 160. §-a> a jogorvoslat elvének gyakorlati biztosítására, utalással csu­pán a, rendes és nem egyúttal a rendkívüli jogorvoslatra —- mint amilyen az újraíelvétel — is gondolna, valamint az a, további állítása, hogy én a rendelet visszavonására irányuló kérésére azt válaszoltemi volna, hogy sajnos, mem tehetem már meg, mert időközben a ki­rályi ügyészség már nyolc esetben eljárást indított az új rendelet alapján, — my i Iván ­valóan téves. En ugyanis felszó'ljaJásoni során az újrafelvétellel kapcsolatban csak arra mu­tattatni rá, hogy az újrafelvétel nem fellebb­viteli jogorvoslat, de ugyaniakkor kiemeltem azt is, hogy a törvényi felhatalmazás a jog­orvoslatot nem korlátozza a fellebbvitelre és így a, rendelet akkor, amidőn az újrafelvétet lehetőségét mem zárja ki, eleget tett a »'meg­felelő jogorvoslat— gyakor ati biztosítására« irányuló követelménynek. Egyébként aninak a bizonyítása végett, hogy az interpelláló kép­viselő úr tévesen idézte a nekem tulajdonított feniti kijelentéseket, egyszerűen utalok a t. Ház 1942. évi november 18-án tartott üléséről felvett jegyzőkönyvre. Minthogy a 4.810/1942. M. E. számú rendelet a honvédelmi törvény 160. §-ában foglalt fel­hatalmazás keretét sem lépi tál és a. betűni foglalt rendelkezésekben törvénysértés nincs, kérem az interpellációra adott válaszom tudo­másulvételét Budapest, 1942. évi február hó 18-án. Radocsay László s. k.« Elnök: Méltóztatnak-c az írásbeli választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr vá­lasza Csoór Lajos képviselő úr interpelláció­jára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvasw):. »Tisztelt Képviselőház! Csoór Lajos országgyűlési kép­viselő úr a, folyó évi november hó 11-én inter­pellációt intézett a földmívelésügyi és ipar­ügyi miniszterhezi, az ország tüzetaanyagellá­tá,sa' tárgyában 1 . A szén ellátás tekintetében az alábbiakat van szerencsém a t. Képviselőház tájékoztatá­sára ismételten közölni: Hazai széntermelésünk 1934. év óta 74%-kai megnjövekedett (1934-ben kb. 695.000 mázsa, míg 1941-ben 1,263.000 mázsa volt), de még így sieon tudta kielégíteni a hadiipari termelés fotko­zása és íáiz ország területének örvendetes meg­nagyobbodásai által támasztott igényeket. A 1 zavartalan szénellátás érdekében átfogó ren­17

Next

/
Thumbnails
Contents