Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-331

100 Az országgyűlés képviselőházának 33} legfeljebb egyharmada és az i& csak úgy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szemvédő ' részéire évi 2000 korona a foglalásom túl is érintétlenül maradjon. A törvényben megállapított ezt a 2000 koronás értékhatárt legutóbb — aa 1927. évi január hó 1. napijától kezdődő hatálylyal — a 62.600/1926. I. M. számú rendelet 4. §-ának 4. e. pontja 2000 pengőben határozta meg s ez az értékhatár irányadói jelenleg is, habár az azóta eltelt másfél évtized alatt a megélhetési viszonyokban ismételten is mieglehetlóls'etn lényeges ingadozások mutatkoztak. A 2000 pengős értékhatár megállapításában tlermétezetsizeirűén az akkori viszonyok, jelesül az 1926. évi átlagos megélhetési index szolgált irányadóul, ami — az 1913. évi létfenntartási költségeket 100-nak véve — Illet tett ki. Habár ezf követően a megélhetési index 1928 szeptemberében 1211-re emelkedett, majd éveken keresztül tartó és mintegy 35%-os csökkenéssel aiz 1932. év novemberében 86'6-ra eseitit viszsza, aiz értékhatár megfelelő leszállítását az akkori kormányzat nézetem szerint is helyesen mellőzte, miért azt ínég ez az egyébként elég jelentős változás sem tett© volna indokolttá. Az utóbbi évekbeii; bekövetkezett rendkívüli viszonyok ezael ismémben az ellenkező irányban, befolyásolták ugyan aa áralakulást, de az ennek a folyamatnak mérséklésére irányuló intézkedések folytán ai megélhetési index csak az 1940. évben: érte el az 1926. évi színvonalat s ha azóta azt már mintegy 40%-kal meg is haladta (az 1942. évi szeptember hó 1. napján az index 153 9 volt), ez aiz emelkedés még mindig nem olyíam mérvű, ami a mentesség szempontjából irányadó értékhatár felemelését feltétlenül szükségessé tenné. Az értékhatár változatlanul hagyása valóbban arra az eredményre vezet, hogy, a 2000 pengőt meghaladó fizetés esetében a különböző kormányrendeletekkel biztosított fizetésemelés az adós tisztviselő helyett nagyrészt a tisztviselő hitelezőinek jut; ez azonlbian — ha átmeruetileg a megélhetés megnehezítését is jelenti —i egyben meg isi könnyíti a felszaporodott adósságok törlesztését ós kifizetését! s ezzel nemcsa<k annak a szabálynak szerez érvényt, toogy az adós a tartozását megfizetni köteles, hanem az adóst újból hiteliképieissé is: teszi. Ez ai szempont már magábanvéve is indokolttá tenné, hogy az értékhatárok megváltoztatását lehetőlíeg mellőzzük, de emellett szól — számos más megfontolással együtt — éppen az interpellációban említett az a példa is, amely a teletkvételből eredő tartozás rendezésére utal. A Mvetett esetben ugyanis az illetmények lefoglalásának a! kii zárása, illetőleg megszorítása arra az eredményre vezetne, hogy a hitelező kénytelen volna az adós által megvett telekre veztetni a végrehajtást, ennek a teleiknek az elárverezése pedig egyfelől az azzal járó költségek miatt, de másfelől lelki hatásaiban is sokkal súlyosabb hátrányt) jelentene az adósra, mint a jelenlegi szabályozás, amely ?sak a fizettésemelkedésből eredő tö'bhlieitet vagy annak is csak egy részét juttatja a hitelezőnek. A fentielklben előadottak termé szetesen nemcsak azt jelentik, hogy a. mostani áralakulás mellett még nem tarthatom időszerűnek, illetőleg jogpolitikai szempontból indokoltnak a foglalás ailóli mentesség tekinteté ben irányadó értékhatárok feil eme Lését, hanem jelenti egyúttal azt is, hogy a megélhetési viszonyok esetleges további kedvezőken alakulása esetében a különböző érdeikek méltányos összeegyeztetésé-* . ülése 1943 október 22-én, pénteken. vei gondoskodni fogtík a szóbanlevő értékhatárok arányos felienieléséről. Téves következtetéseken: alapul ennélfogva és így indokolatlan is az interpellációban kifejezéjsre juttatott az az aggály, hogy az- esetleges, további fizetésemelések! minden előnye kizárólag a hitelezőknek, nem pedig maguknak az alkalmazottaknak fog jutni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1943. évi február hó 15-én. Kadocsay László s, k. m. kir. igazságügyminiszter.« Elnök: Méltóztatnak-e az írásbeli választ tludomás-ul vennie (Igen!) A Ház a választ túri omásni vesczi. Következik az igazságügyminiszter úr válasza Mosonyi Kálmán képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, .szíveskedjék azt felolvasni. Nyilas Ferenc jegyző (olvassa): »Tisizte't Képviselőház! Mosonyi Kálmán t. képviselőtársam interpellációt intézett a kormányhoz a 4810/1942. M. Ü. számú ^ rendeltet '• visszavonása tárgyában és ennek során az említett rendeletet; törvénytelenül, sőt törvényellenesen kibocsátottnak állította és felhívta a kormányt arra, hogy ezt a rendeletlet haladéktalanul vonja vissza. Interpelláló képviselőtársam ezt a súlycsi bírálatot arra alapítja, hogy az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938:XVI. te. az úgynevezett öttagú tanácsot egyes, a törvényben felsorolt bűncselekmények tekinteténen ítélkező külön 'bíróságként létesítette, a honvédelemről szóló 1939:11. te. 160. %-& pedig csupán arra adott felhatalmazást a kormány részére, hogy egyes bűncselekmények tekintetében az eljárást és az: ítélethozást a fennálló törvények szerint) arra hivatott büntetőb íróságokról más polgári bíróságokra ruházhassa át. Amidőn tehát a 4810/1942. számú rendetet kimondja, hogy a kir. ügyész, az ötös tanács elé vihet minden olyan; egyébként a tanács hatáskörébe nem tartozó bűntett vagy vétség miatt indított bűnügyet, melynek tárgya vagy az azzal kapcsolatban bizonyításra, vagy megvitatásra kerülő kérdések — 'megítélése szerint — érintik a hadvisel'ás érdeikét, vagy az államnak más fontos érdekét, továbbá, amidőn lehetővé teszi, hogy a koronaügyész az olyan bűnügyet, melynek minél gyorsabb befejezését a hadviselés érdéke, vagy más fontos állami érdek kívánja, a Kúria héttagú tanácsa

1 elé vihesse, túlterjeszkedik az, 1939:11. te.-kel megadott felhatalmazás körén- S ez annyit jelent, hogy a minisztérium akkor, amiktor ezt a rendeletet megalkotta, az említett törvényi felhatalmazást túllépte, félremagyarázta é,s törvénytelenül bocsátott ki egy rendeletet.Mosonyi t. képviselőtársamnak mindezen i lieg állapításai tévesek. A honvédelmi törvény 160. lia ugyanis szószerint a következőket mondja; A minisztérium egyes böncselekmények tekintetében az eljárást és az ítélethozást a fennálló törvények szerint arra hivatott bíróságokról más polgári büntetőbíróságokra ruházhatja át. A minisztérium az, eljárás gyorsítása végett a polgári büntető eljárás rendes szabályainak módosításával é,s' kiegészítésével — megfelelő jogorvoslatnaik és a vedeltem elvének gyakorlati biztosítása, mellett — különleges eljárási sza.bályokát állapíthat mfcg.« T. képviselőtársam a» idézett törvényi ren-