Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
88 Az országgyűlés képviselőházának 312. vagy lisztet, a szomszédban van, az egyik városban húsjegy Van, a másikban nincs, egyes fontos közszükségleti cikkek teljesen eltűntek a piacról, legálisan nem is kaphatók, ugyanakkor zugban szinte korlátlan mennyiségben beszerezhetők," de magas áruk folytán csak a jobbmódúak számára érhetők el, a feketepiac mind nagyobb méretűvé növekszik, vagyis úgy regionálisain, mint időbelileg, a legkülönbözőbb az ellátás. -Mindez elégedetlenséget szül és nagymértékben , gyöngíti a belső frontot. T. Ház! Ez év júniusában már idéztem a különböző miniszter urak és köztük a csúcsminiszter úr megnyilatkozásaiból ígéretek és jóslatok tömegét, amelyekhez most egv jó mennyiség.új is járult, hogy: most már kialakítjuk a végleges magyar árrendszert, hogy nem engedjük emelkedni a mezőgazdasági munkabéreket, hogy nem lesz baj a zsírral, hogy nem fogják leszállítani a kenyéradagokat, hogy elegendő' a zsír elosztása, hogy megnyertük a közellátási csatát, hogy a! tüzifaellátás terén (Nagy zaj a széWőbaloldalon. — Derültség-) nem indokolt a rossz hangulat. — ezt szórói-szóra idézem — mert »a tüzifaellátás mentében 1940-hez képest határozott javulás állt be« és így tovább. Szám talán ily kijelentés fekszik előttem összegyűjtve 1 , amelyek mind nem váltak valósággá. A jelenlegi miniszter úr, igen helyesen, nem követte kollégáinak és elődjeinek ezt a helytelen gyakorlatát, hanem őszintén tárta fel a nehézségeket és hiányokat. De a múltban elhangzott kijelentésekért és ia jelenlegi állapotokért csak az összkormányt tehetjük felelőssé ma is, mert az idén is éppen úgy> mint tavaly, éppen a költségvetés tárgyalása előtt történt a mániszter csere és ezért a miniszter úr most joggall mondlhlatja, hogy a történtekért ő nem felelős. A felelősség kérdését nem lehet ' azonban elintézni azzal, hogy a miniszter urak váltogatják egymást és bukásuk után csendes szemlélői maradnak a rosszabbodó állapotoknak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbél* oldalon. — Szász Lajos közellátási miniszter: Majd én maradok! — Derültség a szélsőbkÜoldalon. r— vitéz Imrédy Béla: Na, ezt is feljegyezzük! — Derültség.) Ezekért elsősorban felleg a csúcsminiszter úr, aki bemutatkozó beszédében olyan részletesen szólott aizokról a feladatokról, amelyek a helyes elosztás megszervezésével, a gazdasági szakértelem érvényre juttatásával várnak reá. T. Ház! Az előadó úr f elisor olt néhányat a jelenlegi állapotokat felidéző okok közül. Méltóztassék megengedni, hogy én másik négy okot soroljak feli és azokkal foglalkozzam, az idő rövidsége^ miatt csak egészen röviden. Az első a r közellátási apparátus hibás szervezeti felépítése, a második a részletkérdések rossz megszervezése, a harmadik a ihlibás és elkésett intézkedésekben rejlÜk, a negyedik pedig a közönség bizjalmatlansága. (Ügy van! Úgy van! a ssélsâbaloldalon.) Példákkal) fogom igazolni, hogy a régi hibák ugyamazdk maradtak és a kérdések megoldásia nem sikerült. Az e.Ilső okról, a szervezeti hibákról már annyit beszéltünk, hogy szinte unalmas is megismételni azt, hogy a termelés és az elosztás nem választható szét és éppen Ott kell' belevonni a végrehajtás munkájába a magángazdaság képviselőit, szervezeteit és szakembereit; ahol kevés m rendelkezésre álló szakember, Wé?t a túlterhelt közigazgatás £ sz^kkérdéseikülése 1942 november^ 23-án, hétfőn. nek e tömegével képtelen megbirkózni. De nem tisztázódtak a szervezeti kérdések ja® egyes # minis ztériumok, elsősorban a földmívelésügyi és a közellátási minisztérium között sem. Péltdául ma is a földmívelésügyi miniszter legfőbb felügyelete állá tartozik egy tipikusan elosztó szerv: a MÁSz. A helyzet még csak bonyolódott azzal, hogy a MÁSz közvetlen felügyeleti szerve a kereskedelmi bivaital volt, amelyet most külkereskedelmi hivatallá visszaszervezve, a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe helyeztek át, akinek pedig az égvilágon semmi köze nincs laz álfliatf orgalomhoz. A mezőgazdaságfejlesztési törvény, az 1942:XVL te. szerint az úgynevezett egyesülések Mett több miniszter gyakorol felügyeletet, a'z egy kezek felett pedig egyedüli a földmívelésügyi miniszter őrködik, amivel a közellátási miniszter végeredményében legfontosabb elosztó szerveit vesztette el mosít már törvényes állapon is, úgy hogy a helyzet tulajdonképpen megérett ama,. ami elvileg feltétlenüll a leghelyesebb is, hogy a közellátásügyi minisztérium szűnjék meg és feladatait a fölldmívelésügyi miniszter vegye át. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De y ne Bánffy!) Félreértések elkerülése végett nem a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrra gondolok, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mert egy pillanatig sem ringatom magamat! abban a reményben, hogy akkor közellátásunk jobb volna. (Incze Anjtal: Ez biztos!) Ugyanakkor azonban, amikor fontos elosztó szervek a földmívelésügyi miniszter »alá tartoznak, a közellátási államtitkár úr termelési terveket ad elő és már annak rendeletei részben! meg is jelentek. A földmívelésügyi miniszter úr az állattenyésztés emeléséről beszél, ugyanakkor a közellátásügyi minisztérium elrekvirálja a takarmányt és elrelkvirálja a szarvasmarhákat is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang }obbfelől: Ebben igaza van!) T. Ház! Rátérve a másik hibapontr,a, a részletkérdések rossz megszervezésérei, itt is elsősorban a helytelen elosztást kell előhozni, de ez természetes folyománya is annak a rendszernek, amelyet annyiszor kifogásoltunk már itt a Házban, hogy tudniillik önellátásra kényszerítik a közületeíklet és a vállalatokat. Főképpen a zsírellátás terén egészen kirívóak a különbségek; aszerint, hogy az egyes városok vagy közületek tőkeerejük vagy bátorságuk folytán több vagy kevesebb sertésre mertek hizlalás! szerződést kötni, mennyi takarmányt tudtak kiverekedni t a minisztériumban, vagy zugpiacon tudtak; megvenni. Eszerint az egyik városban nagyobb a, fejadag, a másikban kisebb, sőt ugyanabban a városban is a különféle vállalatoknál különféle ellátás van. A bizottságban már számtalan példát hoztunk; arra, hogy különösen a nagyvárosokkail összeépült községekben, így például a pestkörnyéki varosokban a legkirívóbb ak a különbségek. Győrött a zsírfejadag 32 deka, ugyanakkor .a győri vagóngyár munkásai állandóan 64 dekát kapnak. Méltóztassék elképzelni,, milyen rossz vért szül ez a többi gyárak munkásai felé. Ma már ott tartunk, hogy minden! kis gyár, műhely, a bankok és már 1 a magánosok is bérhizílalási szerződéseket köthetnek és azt is olvastuk az újságban, hogy most, amikor a budapesti közönségeit elosztották az üzletek között, akkor a banikiok és a vállalaitok is külön üzleteket akarnak kijelölni ,a nmguk alkalma»
