Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. ülése 1942 november 23-án, hétfőn. 89 zottai számárja, nyilván azért, hogy alkalmazottjaiknak jobb ellátása legyen, mint másoknak. Ä 11.600. számú rendelet 9. §-a szerint a községekben és városokban az elöljáróság, illetőleg a polgármester a rendelkezésre álló sertések száma szerint állaptítíáa meg a zsír-fejtadagot, tehát a jövőben is 'különböző mértékű zsiradékellátásra készülneík*, lalhlogy ma is vain. De regionálisan és időbelileg már most is zavarok vaunak a lisztellátás körül is. Sok helyen kenyérhez és liszthez heteikiig, sőt hónapokig nem jutnak. A kék gabona jegy tulajdonosok sok helyen nem jutottak hozzá, az őket megillető gabonamennyiséghez, vagyis ahelyett, hogy igazságos, egyforma ellátás felé haladnánk, éppen ennek az ellenkezője fokozódik és fokozódik ezzel, az elégedetlenség is. A szervezésnek egy másik hibájára is rá kell mutatnom. Óriási propaganda indult meg országszerte a zöldségtermelés fokozására. Vitamin-kerteket telepítettünk mindenfelé, á parkokban is, a vidéki újságokban is tengernyi cikk és felhívás jelent meg, hogy minél több zöldséget termeljünk és gondoskodás történt arról, hogy a konzervgyárak mindent felvegyenek» Ennek ellenére soha nem látott paprika- és paradiesomkrach következett be. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor ennek a kontinensnek legnagyobb problémája a vitaminhiány, akkor nálunk száz vagonszámra rothadt el a paradicsom és a paprika, mert egyszer cisak, nem tudom milyen okok^ következtében leállt az export. Vagy itt van egy másik dolog. Mi értelme volt annak, hogy az árpavásárlási engedélyeket is községenként kontingentálják? Ezzel megnehezítették a falun élő hizlaló kisembernek, hogy megvehesse azt az egy vagy két mázsát, ami hiányzik a takarmányához. A maximált árak betartását ezzel a kontingentál ássál úgy sem érték el, mert hiszen egészen természetes, hogy ha valaki maximális áron felül akar eladni, az nem ,ad el maximális áron az engedély birtokosának sem. (vitéz Imrédy Béla: Azóta már rekvirálnak!- Tegnapelőtt óta!) Vagy itt van egy másik példa. Ha kisgazda egy vagy két kilogrammot köteles leadni a Hombár.-nak gabona-lapja alapján, akkor erről az egy kilóról is négy darab vételi jegyet kell kiállítani, éppen úgy, mintha vagóntételről volna szó. Az egyik példányt el kell küldeni ajánlva a közellátásügyi minisztériumba, a másikat szintén ajánlva a községi elöljáróságnak. A két ajánlott levél díja tetemesen magasabb, mint annak az egy kilónak az ára, amit a gazda eladott. Megnéztem néhány nagyobb bizományosságot, ezer és ezer tíz kiló alatti tétel jötlt össze. Méltóztassék elképzelni, micsoda szörnyű munkát és papírfogyasztást jelent ez. Ehelyett inkább arról kellett volna, gondoskodni, hogy ezek a Hombár-bizományosok a kukoricát át isi tudják megfelelően venni, mert kötelesek átvenni. De ha beviszik hozzájuk a gazdák a kukoricát, kiöntik a raktárnak nevezett szobában, ahol könnyen megromolhatik. (Ügy vain! Ügy van!) Ugyanez van az olajosmagvaknál. Vagy ott volt a nagy dobbal meghirdetett népruházati akció. Ez például a valóságban úgy festett, hogy községemben, amelynek ezer lakosa van, miután kidobolták a dolgot és összeírták az igénylőket, a következő cikkek érkeztek: két méter fórfiszövet, 3 méter si fon, 6 méter KÉPVISELŐHÁZ;! NAPIÍO XYL barchet, 9 méter flanel, 2 ing és 3 darab patentharisnya. (Derültség.) Összesen 161 pengő értékben, vagyis egy lakosra esett 16 fillér értékű áru. Méltóztassék elhinni, hogy sokkal jobb semmit sem küldeni, mint ilyen nevetséges mennyiséget, amelyet nem lehet igazságosan elosztani, hiszen legfeljebb négy-öt ember kaphat belőle és akkor bárki is legyen az, protekciósnak tartják és a községi jegyzőt szidják, (vitéz Imrédy Béla: Tombolát lehetne rendezni! — Derültség.) Rátérvei a harmadik forrásra, a hfifbás és az elkésett intéakedésekre, elsősorban a helytelen árpolitikára kellene rámutatnom. Hiszen órákig lehetmei magáiról arról beszélni, hogy a harminc pengős búzaáron alapuló árpolitika ma már nem tartható fenn amikor az iparcikkek, a napszámbérek tetemesen emelkedtek. De étitől eltekintve is, érthetelen! dolgokat látunk. Mi vezette például a kormányzatot arra, hogy a tengeri árát tetemesen olcsóbban állapítsa meg, mint a burgonya^ árát? Ötletszerűen történnek az ármegállapítások. Amikor már valamely cikkre nézve a piacon kialakul az ár, akkor jön a 'maximálás és ezzel el is tűnik a cikk. Ezi történt a, hagymával is. 60—70 fillérért lehetett kapni mindenhol, mióta maximálták, nincs. Ennek a rengeteg árváltoztatásnak az is egyik következménye, hogy végül már senki sem ismeri ki maigát. így volt a (baromfival, így volt a burgonyával, és voltak idők, amikor ezer gazda közül kilencsizáznak fogalma sem volt arról hogy tulajdonképpen mennyiért adhatja a baromfii, vagy a burgonyát. A marhahús ára hónapokon keresztül nem volt egyensúlyban az élő marha árával s miután egy csomó hentest és mészárost becsuktak, végre egyensúlyba hozták ezt is. D > ugyanaz a helyzet a lóbús árával ma is, ott sincs ímiegfelelő egyensúly és ezért nincs Pesten lóhús, viszont a lóbőr ára öt évvel ezelőtt éppen a duplája volt mint ma (Derültség.), holott a belőle készült cikkek köztudomásúlag nem lettek olcsólbbak. Itt van előttem egy könyv, azt hiszem, ennél vastagabb könyvet nem igen láttak . képviselőtársaim. (Felmutatja. — Élénk derültség.) Ket és fél év alatt jelentek meg ezek a rendeletek. Kérdezem, le tudna-e ebből vizsgázni akár a* miniszter úr (Derültség), akár a mmisztérium bármelyik tagja? Lehet-e csodálkozni laizon, hogy a rendeletek be nem tartása oly nagyarányú? Ilyen rendélettömeggel mainem Lehet szabályozni, csak megbénítani. De ebben a köny vbien nagyon érdeked adatokat találunk arra vonatkozóan is, hogy milyen összekuszáltak a hatáskörök, így például a cukorforgalomra vonatkozóan megjelent ket miniszterelnöki két földmívelésügyi,egy!belügyminis'zteri, öt közellátási miniszteri és három pénzügyminiszteri rendelet. (Derültség, A sertés es zsiradékfélékre augusztus 15-ig huszonkét rendelet jelent meg. Agaíbonára ugyancsak miniszterelnöki,il>arügyi «f^SU^St látás minisztériumi rendeletek jelentek meg es maádnem mindegyik rendelet azzal tadodfk, ho-y »ezizel és ezzel a miniszterrel egyetértésbeS, vagyis mindegyik rendeletet tengernyi ankét tárgyalás előzött meg, tengernyi munkával és időtöltéssel, ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket a közellátási miniszériumnak: egy telető® intézőjére bízták volnaDe az intézkedések legfőbb jellemvonása az, hogy elkésnek. A burgonyarekvirálási rendelet megjelenésekor sokan már el is adták a bur14