Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
84 Àz országgyűlés képviselőházának m. liés és annak eredménye nem kizárólag tőlünk függ, hanem az Isten kezében y an. Az a terv, amelyet a kormány a termelésben be akar vezetni, jó, eddig* jobbat senki sem mondott. A mezőgazdaságot hadiüzemmé kell nyilvánítani egész szervezetében, a gazdasági cselédeikkel, a mezőgazdasági munkásokkal. Ez intézkedés nélkül a termelésit nemcsak fejleszteni, fenntartani, de továbbfolytatni sem lehet. Éppen ezért e tekintetben erélyes intézkedéseknek kiell történniük. Olajsz országban például nem. veszik feli gyári munkásnak ai mezőgazdiaisági munkást, mert különben a mezőgazda? ság tönkremegy, elsorvad és a falu elnéptelenedik. Ha a mezőgazdaság, mint a háború viselésének legfontosabb termelési területe, valóban hadiüzemnek nyilváníttaitik, akkor keresztül kell vinnünk azt, hogy a mezőgazdasági munkások,- cselédeik, fuvaroslok, napszámosok mind átérezzék ezt a nagyfontosságú feladar tot és olyan fegyelmezett munkásai legyenek a mezőgazdaságnak, mint amilyenek a gyáriparban, a hadiüzemekben dolgozó munkások. Ha valiaki munkahelyét indokolatlanul otthagyja vagy lehetetlen 1 bérkövetelésekkel a termelést megnehezíti, az eredményt válságossá teszi, az megfellelő elbánásban részesüljön. Ma nem lehet önkényesikedésekkel a .mezőgazdasági termelést bizonytalanságba vinni vagy az eredményt kockáztatni. De ha á mezőgazdaság valóban hadiüzem, akkor lássuk el úgy a mezőgazdaság munkásait, mint az ipar ellátja a maga munkásait ruházattal és lábbelivel. A közellátási munkában a hangsúly a termelésen van, mert közellátást csak úgy lehet végezni, ha először a termelés eredményeit biztosítjuk. Ez a rendszer és nehézség meg fog tanítani bennünket arra, hogy önellátóbbá tegyük gazdálkodáisunkait. Arra kell törekednünk, hogy a kukorica termelés is a többszöri kapálással nagyobb eredményt érjen el. Ha az ország elemi lkárt nem szenvedett területén legalább négyszer kapáltuk volna meg a kukoricát, kétségkívül nagyobb eredményről lehetne ma beszámolnunk. Ha a silózáis jobban el volna terjedve, nagy részben meg volna oldva a talkiarmánykérdés is. Ha már évek óta több olajos növényt termeltünk volna, egészen bizonyosan nagyobb olajpogácsakészletünk volnav Ha az ország különböző részeim nagyobb mennyiségű szálas takarmányt vetnénk, több és jobb szénánk volna és volna takarmány vetőmagunk is. A mezőgazdasági gépeket nem fasználjuk eléggé. Nincsenek szártépő gépeink, őrlőgépeink, amelyek nélkül ma már nem lehet gazdálkodni. Sertéshízlalásunk is jórészben helytelen. Szalk emberek siz érint évi közel százmillió , pengő értékű takarmány megy veszendőbe iá hibás hizlalás következtében. A rétek és legelők gondozása is hiányos. Ezek az okok is ^közrejátszanak abban, hogy a nehézségek jelentkeznek. Nézzük most közelebbről a közellátási helyzet fontpsabb adatait. Magyarország népessége', a visszafoglalt Délvidék kivételével 1941 áprilisában 13,643.620 fő, e lakosságból Budapestre 'és környékére 1,733.918 fő esik. A városi és falusi település szerint a városi lakosság 288%-a, a falusi lakosság pedig: 71'2%-a az ország népességének. A népesség korcsoportok szerinti megoszlását nem részletezem, csak azt említeni' meg, hogy kétéves korig körülbelül 550.000 lélek és 60 éven felül 1'5 millió lélek ütése 1942 november 23-án, hétfőn. van. Ezek azért kívánnak megemlítésit, mert ebben a két korcsoportban az ellátás kérdésénél bizonyos csökkentések lehetségesek. Ha most az idóiközi szaporodást is figyelembevesszük, úgy a Délvidék nélkül jelenleg Magyarország ellátásra szoruló lakossága 13"« millió. . „ Az ellátottság szempontjából a következő a helyzet: kékszínű gaíbonajeggyel rendelkező önellátó 5,244.000, piroisszínű gabonajeggyel rendelkező Önellátó 3,201.600, ellátatlan pedig 5,354.400. Ezeken kívül gondoskodni kell a honvédségről, ami azt jelenti, hogy biztosítani kell a békelétszámú honvédség, a bevetett második hadsereg szükségleteit; továbbá a mozgósítási tartalékok megalapozását is lehetővé kell tenni. Ha csak azt nézzük, hogy például 1939-ben Budapest élelmiszerszükségiete milyen óriási mennyiségből és tételekből áll, alkkor láthatjuk, hogy micsoda hatalmas' munka, erőfeszítés és szervezet kell ahhoz, hogy az, egész országot megfelelően elláthassuk élelemmel. Budapest 1939. évi növényi és állati eredetű terménye vidékről és külföldről, amit' közvetleníül, vagy közvetve emberi táplálkozási' vagy élvezeti célra használnak, 91 /* millió q. Nagyobb tételek ebből a köiveitkeizők : Élőállat több mint 1 millió q, hús, baromfi, hal, sertészsír, szalonna, libazsír, faggyú, vaj, margarin 290.000 q, tej, tejszín, tejfel 1*5 millió q, tojás 62.000 q, búza 2'3 millió q, árpa 800.000 q, kukorica 314.000 q, zab 270,000 q, liszt, dara 503.000 q, rizs 108.000 q, zöldség, zöldfőzélék 503.000 q, száraz hüvelyesek 145.000 q, burgonya 758.000 q, friss gyümölcs 334.000 q, déligyümölcs 201.000 q, kávé 13.500 q, cukor 428.000 q, só 196.000 q, bor és must 72.000 q, sör 270.000 q, egyéb szeszes ital 117.000 q, nem számítva a kisebb tételeket. Ez ,is mutatja, hogy. milyen óriási körültekintéssel és gonddal kell ezt a kérdést rendezni és elintézni. T. Ház! A cigányok élelmezésének kérdése külön elbírálás tárgya kell. hogy legyen. Lehetetlenség, hogy ,a dolgozó munikás rétegeknek kárára a százezres cigány tömeg hasonló módon élelmeztessék, amelynek nincs állandó lakása, nincs állandó foglalkozása, amely csak ragályt terjeszt, betegséggel fertőzi a társadalmat, * rontja a vér bajok és egyéb fertőző bajok statisztikáját és legtöbbször lopásból, rablásból, gyilkosságból, becsapásból tartja el magát. Ha megnézzük a:z újságok bűnügyi rovatát, ma i> ezrével találunk cigány bűnözőket. aÈiket a rendes állampolgárok mértéikével sem jogi, sem közellátási, sem büntetőjogi szempontból mérni nem lehet. Ha most az állatállomány létszámát a legutóbbi összeírás alánján szemléltetjük, általánosságiban megállapíthatjuk, hogy az állatállomány a trianoni állatállományhoz képest jelentősen meggyarapodott. Nemcsak a visszaftért területek jószágállományával gyarapodott állatlétszámunk, hanem például szarvasmairhaállományumk a háború ellenére is igen nagyszámú, amit elősegített az üszőborjú vágási tilalom is, Úgy, hogy a szarvasmarhaállomány, szaporulatát is figyelembe véve, több mint félmillió darab az a mennyiség-, amely az alaplétszám csökkenése nélkül kiselejtezhető. Hasonló a helyzet, szerencsére, a sertésállománynál is. Magyarország szántóterületének hasznosításáról beszélve, ez a terület a Délvidék nélkül 13,490.115 katasztrális hold. Megállapíthatjuk, az 1942. évi learatott területet összehasonlítva az 1941. évi területtel, hogy a kenyérgaJbona vetésterülete. mintegy 160.000 katasztráli s holddal
