Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

76 Az országgyűlés képviselőházának 311. származásúlak minit Damjanich. (Abonyi Ferenc: De.magyar éírzésűek!) Mikor keletkeztek az ellentétek'? Valóban úgy van» hogy amikor a szláv népekben az öntudat felülkerült, először a szlavofilizmusban jelentkezett, később azonban átment a sokkal ay?ret3lsizívebb [pánszlávizmusba. Termés zetes, hogy keletkeztek ellentétek,, hiszen a ami területeinken éltek olyan népek, amelyeknek szomszédságában, már kialakultak az azonos nemzetiségű államok. Hiszen a francia forrádalottru maga és az ezt megelőző szabadságeszmék már réges-régen elhintették a, magvát a nacionalista összeütközéseknek. !Eiz, hogy úgy mondjam, a korszellem Violt akkor, amely magával hozta a konfliktusokat és a pánszlávizmus is tulaj donképen a XVIII. század szellemi áramlatainak terméke volt. Szellemi atyjának talán Herdert és Schlösert tekinthetjük, majd német professzorokat. r így például Okén professzort. Hiszen ébredezett I. Napoleon korszakaiban a német nemzeti érzés, ez a Schulmeister-ek korszaka volt. Természetes, hogy a. inémetországi egyetemeken hallgató szláv ifjak is úgy gondolkoztak, hogy ugyanezt szláv alapon is meg kellene csinálni. Nálunk Magyarországon ez a fejlődés elmaradt Majdnem azt mondhatnáfm. hogy a szlávokbain a nemzeti érzés haimarább fejlődött ki, mint bennünk, értvei az, agresszív nemzeti érzést, a sovinizmust (Budinszky László: Nagy tévedés), mert nálunk a, nacionalizmus kifejlődését a rendi alkotmány akadályozta. (Kállay Miklós a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: Széchenyi, Deák, Eötvös, ezek mind nem voltak nacionalistákl) Ez később volt•Azt mondotta Rajniss képviselőtársam, hogy a pánszlávizmus bele van ágyazva a koimmunizmusiba. Erről majd beszélni fogóik. Egyelőre rövideini csak annyit, hogy képviselőtársaim téved, ha azt hiszi, hogy a cárizmus mindig jó szemmel nézte a, pánszlávizimust, A pánszlávizmus, a liberalizmus és nacionalizmus melléktetrméke, nemi (lehetett mindig kedves az orosz cáírok előtti. Például: I. Sándor cár a filhejlémrmozgailmat nemi engedte hivatalosan támogatni, I .Miklós cáír pedig kijelentette, hogy seanimitsiemi kíván tenni a török szultán szuverenitása edlen, már pedig a török uralom alatt álló ési vallásilag az orosszal rokoai népek lázadoztak a török iga ellen. I. Mifclójsi cár előtt azonban, szent voit a, dinasztikus érzés és ő volt a Szent Szövetség fővédnöke.^ Természetes, hogy a pánszlávizmust sem nézte jó szemmel még akkor sem, ha- akadt pánszláv, aki azt mondta

s hogy minden szláv folyó az orosz tengerbe ömlik, —• mint a (magyar—^szlováki Kollár. A cár félt, hogy a pánszlávizmus forradalmi mozgalmakra fog vezetni és volt is valami igaza a saját szempontjából. Már II. Sándor cár felhlaeznájljtai <;ia, pánszlávizmust, engedejtt ennek az áramlatnak éis aimig befelé a progreszszív eszmék ellenszerévé akarta tenni, kifelé imperialista külpolitikájának kalózlobogójául használta fed. Viszont már a fia ismét állást foglalt a pánszlávizmus elÜein. (Rajniss Ferenc: Ilyen ingadozó emberek voltaki — Derültség.) Igen, ilyenek voltak ezek és még sokan.. A pánszlávizmusnak igen görbe útja volt s én sohasem hittem benne és nem is fogom hinni ülése 1942 november 2l-én, szombaton. azt, hogy ez az eszme egyáltalán Őszintéi volt nagyobb körökben, vagy éppen a kormányoknál. Voltak idealista emberek, de hogy ez az eszme valahogyan közös nevezőre hozta volna a szláv népeket, az teljesein ki volt zárva

1 ab ovo és pedig azért, mert éppen az oroszok, mint legnagyobb szláv nép lettek volna, hivatva a szláv népek felszabadítására, ugyanakkor pedig a saját birodalmukban elnyomták az ukránokat, a fehér oroszokat és a lengyeleket. Éppen ezért a lengyelek és bulgárok is sohasem csatlakoztak, csak mindig kis töredékük a pánszlávizmushoz. (Budinszky László: Ez nem egészen íjry van!) Tessék jobb könyvet írná róla, (Budinszky László: Lehet, hogy könyvet tetszett írni róla; de azért nem egészem így van!) A cseheknél sem volt mindenki pánszláv. A csehek három-dimenziós politikát űztek. A csehek zöme katolikus és eléggé vallásos katolikus lévén, a főnemességgel együtt a Habsburgokkal jólábon állt. Ezek a világháborúban is me>narchista színezetű politikát folytattak. A pánszláv Dürich és társai viszont Oroszország felé őrientálódtaik és mindjárt a világháború kitörése után felajánlották a cárnak Szent Vencel koronáját. Viszont a harmadik csoport — Masaryk, Benes, Osusky és társai — a »zapadnikosok« — nyugatra mentek, ezek a liberális eszméktől és a liberális államoktól várták Csehország felszabadítását. míg Düriehék Oroszorsizágttól, emezek pedig, akik Bécsben maradtak, idehaza a« osztrák császárságtól. Ilyen szereposztás mellett a háborút nekik elveszíteniök egyszerűen nem lehetett. Ez rendkívüli, szinte példátlan öncélú politika volt. Túlságosan jól sikerült nekik, mert ha nem sikerült volna annyira, talán jobb lett volna, (Budinszky László: De a magyarok gyűlöletében egyetértettek valamennyien!) Ami a magyarok elleni gyűlöletet illeti, nem találtam egyetlen népet sem, ahol népi gyűlöletet érezhettem volna a magyarok ellen és a magyar népben sem találtam — kijelentem — népgyűlületet egyetlen nép ellen és bárkinek kijelentés/

1 ellen, aki ezit állítja., a leghatározottabban til takoznék. Mi kis nép vagyunk. Mi nem gyűlölünk senkit, sem kK sem nagy^ népeket. A magyar nép sokkal jobb szívű, túlságosan jószívű ahhoz, mintsem népgyűlöletet tudnn érezni. Sokkal nemesebb a mi népünk. Még a csehnél is csak az intelligencia egy része gyűlölt tálán és a: nekik felült emberek e\gy része. A cseh falvakban természeteseni ellenünk voltak izgatva sokan, mert bennünk, magyarokban a Csehországba helyezett magyar helyőrséget, karhatalmak folytán elnyomókati láttak és úgy gondolták, hogy mi akarjuk megvédeni a monarchiát, ellenük. A trializmusról is esett, szó. Bizony nagyon, jó l'ettlt volna, ha megvalósult volna a triailizmus, amely a pánszlávizmus ellenszere lett volna. (Budinszky László: És Ferenc Ferdinánd?)-Nena, úgy, ahogyan azt Tisza István akarta, aki 1918-ban lenn is járt Szerajevóban, de sajnos, akkor már késő volt. Nemcsak Ferenc Ferdinánd foglalkozott ezzel a kérdéssel. Régóta, foglalkoztak azzal, hogy a monarchia. terében miképpen lehetne a délszláv népeket elhelyezni. T. Ház! Nem tudom egészen osztani azt a rózsaszínű ködöt sem, amelyet Stitz képviselőtársam volt szíves elterjeszteni. (Egy hang a szélsőbailodalfow: Ködöt inkább eloszlatni lehet! — jVíaróthy Károly: Pedig nem ártana! — BaJcsy-Zsilinszky Endre: Két koszorús költő!) Azt hiszem, nem sok értelme van ennek. Néz-