Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

Áz országgyűlés képviselőházának 311. irányítása a kezünkben van azért is, mert a külügyek mai vezetése nem régi, szokásokban megcsontosodott» hanem új, friss, fiatal, pár évtizedes intézmény feladata, amelynek beállía jövőre vonatkozólag a mai felelős államvezetés kezében nyugszik. Azt tehát saját képünkre és arculatunkra formálhatjuk. Mindent el kell ezért követnünk, hogy külügyeink intéző szervei tényleg olyan módon működjenek, hogy a maximumát hozzák ki annak, amit az adott körülmények között produkálni tudnak. Már a -múltból is felénk világlik egy intés, Dante Alighieri Divina Comediájából, amelynek egyik sora azt mondja: »0» boldog Magyarország, csak ne hagyd magad félrevezetni, gyötörtetni már!« Nekünk tehát adva van az irányzatunk: be kell államink a helyes útra. Itt megint csak Andrássy Gvula grófra hivatkozom, aki »A jövő külpolitikája« című könyvében azt mondotta: »A világháború egyik nagy tanulsága az uralkodó szellemi áramlatok pozitív politikai hatalma«. Melyek ma ezek a szellemi áramlatok? Az új szellemi áramlat ma az Európa eszméje. Az a kérdés csupán, hogyan értjük ezt mi és hogyan értik Európa különböző nemzetei. E kérdések kutatása adta kezembe Jelky András vándorbotját, aifiellyel. gyorsan végigrohantam repülőgépen, expresszen, autón, hajón, lóháton és gyalog egész Európát, Európa minden nemzetét, Anglia és Oroszország kivételével, amelyek meglátogatásában némi kis technikai nehézségek akadályoztak meg. Mindenütt iparkodtam hivatásosokkal, gazdasági szakemberekkel, publicistákkal megtárgyalni a kérdést, vájjon Európa különböző államai milyen beállítottságúak az új Európa kérdésével szemben. Alkalmam volt több, mint három órát társalogni erről a kérdésről Európa egyik legnagyobb, legkiválóbbi. legzseniálisabb diplomatájával és amikor ő feltette azt a kérdést, mi az. amit mi magyarok hozunk az új Európának, akkor én válaszomat három pontban foglaltam össze. Hozzuk a mi nacionalizmusunkat, amely ezer év tradícióin alapul. Hozzuk becsületes szociális törekvéseinket. Tudjuk, hogy ezen a téren még nem tettünk meg mindent, tudjuk, hogy ezen a téren niég sok előrehaladnivalónk van, de felelős állam vezetésünk, a törvények egész sorozata mutatja, hogy ezen a téren is teljesíteni akarjuk azokat a feladatokat, amelyeket a niai idők rónak reánk. Azonkívül — mondottam — nem hagyjuk kidobni ballasztként nemzeti pszichénk lényegét, a keresztény etikai, alaphoz való ragaszkodást. Már most vegyük fiarvelembe, — hiszen a suttogó propagandában állandóan halljuk különböző oldalakról ezt a kérdést! — vájjon mi történt volna akkor, ha nem ezt az utat követtük volna. Belgiumi. Hollandia. Norvégia, Jugoszlávia és Görögország sorsa lett volna a mi osztályrészünk is. Én láttam azt a sok összebombázott romot, azt a szegénységet, azokat az elpusztított értékeket, azt az erkölcsi devalvációt. Ezt a sorsot nem kívánhattuk volna hazánknak. É<* vájjon maradhattunk volna-e semlegesek'? Hiszen mely országok maradtak semlegesek? Semmi esetre sem azok, amelyek a nagv történelmi erők hatóvonalába estek. Csak azok aw országok semlegesek, amelyek földrajzilag kívül esnek ezeken a területeken. Svédország, Törökország. Portugália — és ide kell számítanom Svájcot is, amely a maga hegyi elzárkpJiÉPVBSEI.ÖHÁZI NAPLÓ XYí, ülése 1942 november 21-én, szombaton. 71 zottságábau mintegy corpus separatum-ként tekinthető. De vájjon jobb-e a semlegesek gazdasági helyzete? Amikor egy esztendővel ezelőtt Svédországban jártam, hihetetlen nagy jólétet találtam ott, de már megkezdődött az anyagi lecsúszás, az élelmiszerek és különböző nyersanyagok kontingentálása a jegy rendszerrel. Ma. a jegyrendszer ott is a legtökéletesebben virul és a drágaság mind magasabb fokra hág. Ugyanakkor Svédország, amelynek hatalmas vízi energiái vannak ugyan, de ezek egy féléven át be vaunak fagyva., kénytelen a maga _ gazdasági életét a német szénre rágom'bolni, mert Angliából energiát nem kap, tehát szintén nem vonhatja ki magát az európai közösségből. Törökországnál ugyanaz volt a helyzet. Ott is jólét volt, de már be kellett vezetni a jegyrendszert, hiszen az ország a háború első pillanata tói kezdve mozgósított állapotban tartja hadseregét. Ez hatalmas, nagy erőkifejtést igényel és ezért a török gazdaságig életben is megtaláltam a drágaságot, a sorbanállást és a háború összes velejáróit . Bár Svájc gazdaságilag igen jól fundált ország, mégis be kelllett vezetnie a háborús kényszergazdálkodást. Ez volt az az állam, amely leginkább hangoztatta, hogy a liberális elvek, liberális gazdasági rendszer alapján akart megmaradni. S akkor én a velem vitázóknak aizt mondtam: amióta Svájcban vagyok, nem hallom másnak a nevét emlegetni, mint Wahlen mérnök és közgazda nevét, aki felállította az úgynevezett Wahlen-Pllant. Ennek lényege az, hogy Svájc 110.0001 hektárnyi termőföldjét fel kell fokozni 530.000 hektárra; és a svájci forgalom kidolgozta aizt, hogy céljuknak már a felét elérték. Azt mondottam: Igen t. uraim! hiába hlirdetik a liberális gazdasági rendszert, azt, amit tesznek, a WahlenPlan-t, irányított gazdatságnak nevezzük. Bizonyítani kívánom ezzel azt, hogy senki sem vonhatja ki magát környezetének hatása^ alól. Portugállia szerencsés ország. Van kétmillió négyzetkilométernyi gyarmata, wolframja, egy nagy embere. Salazar, majdnem; mindene megvan, de valami mégis teljesen hiányzik neki: a vas és a szén; vasait és szenet nem kap Angliától, ezt a tengely bocsátja rendelke^ zésére. Spanyolországról nem lehet mint semleges államról beszélni, nem lehlet analógiába _ hozni, hiszen ez a szegény ország még most is érzi a polgárháború nyomorát, de ha kell, Spanyol1 ország ott lesz azon a helyen, amelyet számára hivatása és történelme előír. Most nézzük meg, mit várhatunk a velünk szemben lévőktől. Oroszország a maga nagy embertartalékát állította velünk szembe. Még nem törte le véglegesen a tengely, de érezzük az utolsó csapkodását ennek a hatalmas nagy óriásnak és azt is érezzük, hogy ezt az utolsó erőfeszítését csak úgy tudja kifejteni, csak úgy tudja most egy végső nagy harcba vetni haderejét, hogy tízmillió emberét halálra ítéli, elvonja, tőlük az élelmiszert, hogy bedobhassa a frontra és így mégegyszer megpróbáljon velünk szemben támadni. Mi hiszünk abban, hogy az oroszt hamarosan le fogjuk verni. Mit várhat Oroszországtól Európa és mit várhat az emberiség? A kommunizmust! Eztakarjuk? Azt hiszem, ezt senki sem kívánja sorsunkul. Ami Angliát illeti, látjuk, hogy haitalmais világbirodalom volt, amelynek ereje kezd eltünedezni és az a csodálatos, hogy ez az erő n