Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

72 Az országgyűlés" képviselőházának 311. feloldódik a másik szövetséges hatalmában. Anglia volt az, amely gyarmatbirodalmát úgy tartotta igájában, hogy minden "gyarmatot tő­kéjével irányított és így állította a népeket gaz­dasági rendszerébe. Ezek a tőkék fogyni kez­denek, Anglia nagy erőfeszítése közben eladó­sodik és ezek a tőkék a nagy amerikai fő­könyvbe kerülnek. T. Ház! Lisszabonban alkalmam volt most a közelmúltban egészen friss angol lápokat olvasni. Bújtam és faltam őket és ezekiben az angol lapokban láttam, hogy hatalmas nagy dicsérő cikkek, hasábok, oldalak zengik Jugo­szlávia, Csehszlovákia és Lengyelország dicső­ségét, nekitámadtak természetesen elsősorban Németországnak, de gyűlölettől csepegő soro­kat, cikkeket, oldatlakat olvastam Magyar­országról is. Ettől az Angliától mi Magyar­ország nem várhatunk semmit. Ha rátámasz­kodnánk, az eredmény az lenne, amit Károlyi Mihályók értek ell, amikor eiiteiite-barátoknak vallották magukat, (Gaál Alajos: Ügy vain! — Rátz Kálmán: Sokan!) Amerika a maga nagy hajótérvesztesége ellenére tagadhatatlanul nagy hatalom, azon­ban mögötte is felrémlenek és felködlenek azok a borzasztó nagy gazdasági konvulziók, amelyek belsőleg fogják ezt az államot a jö­vőben, ha nem is mondom, hogy teljesen és véglegesen megtörni, de kikapcsolni abból a nagy konszernből, amelyet a világpolitika je­lent. (Bajcsy-Zsilinszky Eendre: Ne jósoljon a képviselő úr! — Zaj a ssélsőbaloldúlon. — vitéz Marton Béla: Ez nem jóslás! Megálla­pítás! — Czermann Antal: Következtetés! — Elnök csenget.) Kérem bízza rám, hogy be­szédemben minő logikával éljek. '. A pán-arab mozgalom legfőbb egyházi éis világi vezetőivel alkalmam volt hosszasan érintkezni és tőlük azt a ; csodálatos és szá­momra egészen meglepő értesülést kaptam, hogy a pán-arab mozgalom felszításában ott van Amerika és az indiai angol&llenes mozgal­makban sem hiányzik a jenki keze. Ilyen körülményék között mi tengely ba­rátságunkat nemcsak rezonra, nemcsak logi; kára, ép és töretlen logikára, hanem belső meggyőződésünkre is. alapíthatjuk. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra, milyen is legyen a magyar kül­ügy, milyennek kívánjuk mi a magyar kül­ügy szervezetét. Ottiik György írta egyik na­gyon érdekes tanulimányában, hogy a régi diplomata dilettantisztükus világfi lehetett, a mai diplomatának azonban széles alapokon nyugvó pozitív tudással is kell rendelkeznie, pozitív tudással azért, hogy a diplomácia min­den fegyverét igénybe tudja venni. A mai diplomáciai fegyverek között az első, talán a legfőbb segédeszköz a propa­ganda. Napoleon azt mondotta: »Nincs osto­bább dolog, mint elmulasztani az alkalmat a propagandára«. Chamifort pedig: két szóval, rendkívül elmés szójátékkal fejezte ki ugyan­ezt. Azt mondottá; savoir, faire, savoire faire, faire savoir. Ezt magyar nyelven nem liehet két szóval visszadni, a szőjétek magyarul visz­szaadhatatlan, de a lényege az, hogy a diplo­matának és a külügynek tudnia kell mindent, cselekedni kell tudnia,, tudni kell cselekednie és propagálni kell mindent. Ezenkívül a pro­paganda rendelkezésére kell állania a sajtó­nlak, a kultúra minden fegyverének, a film­nek, a rádiónak, a kiállításoknak, Itt méltód ülése 1942 november 21-én, szombaton. íassék megengedni, hogy néhány szóval rá­térjek a kiállításokra. Nagyon sok árumintavásárt és kiállítást láttam, amelyen Magyarország részt vett, és közülük megdöbbentett egy kiállítás, ame­lyet a művelt Nyugaton rendeztek, s ahol a magyar paVillonban a magyar ipar propagáló­jául egy papírmasé Milói Vénusz szobrot lát­tam, amelyet beimberg-selyembe öltöztették. Azt hiszem, az ilyen ízléstelen propaganda többet árt az országnak, mint amennyit hasz­nál. Kétségtelen azonban, hogy a diplomácia legfőbb fegyverei közé be kell sorozni a gaz­dasági diplomáciával való kooperációt és itt különöisen ki kell emelnem a Külkereskedelmi Hivatal külföldön működő exponenseinek nagy részét. Valóban a mi szempontunkból rendkívül fontosak elsősorban a Dél és a Kelet fielé irányuló gazdasági kapcsolatok. Etekin­tetiben egyforma szerepet kell játszania a köz­lekedésnek, a nyersanyag^kérdésnek, gyáripa­runknak, kereskedelmünknek. A magyar hajó­teret fejlesztenünk kelül & fejlesztenünk kell az egyetlen magyar tengeri kikötőt, Buda­pestet. A nyersanyag-kérdésről alkalmam volt az ipari tálrcániál) bővebben beszélni. Most csak egy dologra akarom felhívni a figyelmet, aimi klülömosen nagyon megkapott engem külföl­dlötn és e*z a magyar divat irányító szerepe. A zágrábi árutmSntaváisáron láttam felvonulni 50 kreációval a, magyar kisipart, amely a mlaga Ízlésével nemcsak Délt és Keletet hódí­totta meg, hanemj a, tőlünk inyugatra és északra eső népeket, az olaszokat, a némete­ket és svédeket is, akik mind-mind meghajol­tak a magyar kisipar találékonysága és ízlése előtt; ennek a iaiálétkotniyságnak és ízlésnek a magyar diplomáciai biztosított útlevelet kül­földre. Athhoz, hogy összes külpolitikai kérdésein­ket elintézhessük, nemcsak a diplomácia, fegy­vereire van szükségünk, hanem azt megköiny­nyítik a barátaink, Nem akaróik itt ismétlésbe bocsátkozni, de a nagy erőfeszítést végző né­metek, az áldozatos* hősies önfeláldozást vál­laló olaszok* _ akik hálátlan szerepet vállaltak, a mi barátaink közé tartoznak és barátaink sorálba számíthatjuk, Japánt. Alkalmaira volt egy nagyhatalom fővárosában a japátni nagy­követtel beszélni és ez az úr azt mondta ne­kem, hogy ők Európában! két nemzetet kísér­nek különös figyelemmel, a magyart és a finnt. A bolgár teistvérnemzettel való együttmű­ködésünkről a multévi költségvetési szónok­latlomban volt alkalmaim beszámolni. (Bajcsy­Zsilinszky Endre: Már elifeűejtettük!) Nagyon sajnálom, méltóztassék elolvasni. (Bajcsy­Zsilinszky Endre: Tanulok belölte! — Czer­mann Antal: Miért zavarja a képviselő úr átHtandóaini?) Ezzel , síziefmíbein a tlörökjöknél felködlilk előttem e^y. arc, a miniszterelnök, ' Refik SaydaimLnak az arca ég ennek a niagy (halott­nak az üzenetét vain szerencsém átadni' a ma­gyar képviselőháznak. Arra kért engem ez a tisztes úr, biogy adjam át üdvözletét a magyar nemzet orszálggvűlésének. amely magvar nem­zettel ők mindig és mindenkor együtt akar­nak ére'zmi a jövőben. Fieiméljük, hogy az ő klül>r»olitakája töretlenül fog érvényesülni a jövőben is. Mindenekfelett barátainknak kell tekinte.

Next

/
Thumbnails
Contents