Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

fú Az országgyűlés képviselőházának 311. aggodalomra is adnak okot. Éppen azért arra kérjük a külügyi kormányzatot, hogy ilyen helyzetben és ilyen esetefenéi is találja meg a megfelelő utat és módokat biztonságunk _ és nemzeti érdekeink megvédésére, hogy az új és jobb európai rend kiépítésének szolgálatában álló együttműködésnek annál önérzetesebben és annál, nagyobb biztonságérzettel lehessünk mi is résaesei. Mert amint már hangoztatni volt szerencsém, mi a részünket becsületesen ki akarjuk venni szövetségeseink oldalán eb­ből a háborúból, evégett azonban az együttérző küzdőknél teljes harmóniára és jó szomszédi viszonyra is szükség van, amely disszonanciá­kat nem tűrhet el. Különösen fontosnak tartora továbbá éppen a magyar érdekek szempontjából és már a jel­zett tekinteteket is figyelembe véve, konzuli hálózatunknak minél tökéletesebb kiépítését és az eddiginél — hogy úgy mondjam — szerve­sebbre való fejlesztését. Mi az a nép vagyunk, amelynek kivándorlói, illetőleg az éleisorsukat külföldön megjavítani törekvő fiai kedvezőtle­nebb helyzetben vannak a bevándorlásokat be­fogadó tengerentúli államokban is, mint a nagy európai nennzetek fiai, akiknek az új hazát adó országokban nagy gazdasági súlyuk van és ki fejlett segdtőintézményekkel rendelkeznek. A magyar konzulátus tehát elsőrendű tényező nemcsak, az egyébként sablonos konzuli teen­dők tekintetében, hanem abból a szempontból is, ami a mi speciális szempontunk is, hogy kivándorlóink lehetőleg minél tovább megtart­hassák magyarságukat, főleg magyar nyelvtu dásukat, hogy ekként az óhazával való kapcso­lataik ne szakadjanak el-Ezért volna szükséges minél több és jobban kiépített és rendszeres, valóságos magyar konzulátus fennállása, és szükséges volna vagy kívánatos volna, hogy az esetleg ott csaikj tiszteletbeli konzulok által ellátott konzulátusaink fokozatosan valóságos külügyi magyar tisztviselők által ellátott kon zuli hivatalokká alakuljanak át. Sajnos, Trianon következményeként ez a kérdés nemcsak a tengerentúli messze orszá­gokban, hanem a trianoni határon túl közvet­lenül is aktuális- De nagy feladataink vannak a külügyi vonatkozások tekintetében a velünk baráti szövetséges országokban is. Nem is a diplomáciai és hivatalos értelemben vett poli­tikai szolgálat fontosságára akarok itt rámu­tatni, hanem azokra a nagy érdekekre, ame­lyek szellemi, kulturális és gazdasági összeköt­tetéseink minél élénkebb táplálását és minél szélesebbkörű kifejlesztését kívánják. Itt van a sajtónak sokat emlegetett nemzetközi szerepe­Abban a nemzetközi propagandaháborában, amely most folyik, még pedig folyik barát és ellenség közt egyaránt, nekünk nem szabad le­maradnunk, hanem pótolnunk kell azt, amit eddílg elmulasztottunk kiépíteni. A külügyünk­nek megfelelő sajtószolgálatra nemcsak sablonos okokból, nemcsak hírek terjesztése szempontjá­ból van szüksége, hanem — mint mindnyájan tudjuk — azért is, hogy helyesen informáljuk a velünk barátságos külföldet is ós szembe­szálljunk a velünk barátságos külföldön is az­zal a propagandával, amely ellenünk folyik. Ebben^ azonban nem elég a hivatalos szolgálat­nak résztvennie, hanem ebben részt kell vennie a mi egész társadalmunknak, ki kell vennie ré szét, támogatnia kell a külügyek hivatalos kép­viselőjét. Kívánatos tehát, hogy minél nagyobb szellemi kontaktust tartsunk fenn a baráti or ülése 1942 november 21-én, szombaton. szagokkal, minél több szellemi érintkezési megnyílatjiozas, előadás tartása es egyeo kon taktus történj ÓK a mi részünkről is, tehát a Kuiugyi szolgalatnak, a sajtónak, a magyar közönségnek es a szellemi élet erre alkalma» embereinek egyaránt ki kell venniök részüket abban a tekintetben, hogy szellemi érintkező seink íokozódé intenzitása minél melegebb po LrtiKai légKÖrt is teremthessen maga körül a baráti és szövetséges országokban is- Ez a szo nemesebb értelmében vett, mintegy automa­tikus szellemi propaganda, amely csak gyümöl­csöző lehet kulturális, társadalmi és politikai téren egyaránt. Üa azután itt továbbfűzzük a gondolatokat a nemzetközi érintkezés szelleme és szükséges­sége tekintetében, hangsúlyoznunk kell azt is, hogy feladatunk a nemzetközi érintkezésben is mindig magyaroknak megmairadnii és mindig a saját érdekeinket képviselni Ez látszólag talán felesleges megjegyzés, azonban rájövünk an­nak melyebb értelmére, ha úgy fejezzük ki ezt a meggondolást, hogy necsak külügyi szolga­latunk hivatalos képviselői legyenek a magyar érdekeknek, a magyar szempontoknak, a ma­gyar szellemnek reprezentánsai kifelé, hanem minden magyar ember is, különösen minden magyar intelligens ember, aki külföldön meg­fordul, mégpedig akár baráti, akár az ellensé­ges külföldön. Annál inkább előtérbe lép ez a követelmény, minél nagyobb fontosságú mi­reánk nézve az a külföldi ország politikai te­kintetben, amelyre egy magyar ember teszi a lábát, annál nagyobb fontosságú tehát kül­földet járó magyarjaink szerencsésebb, vagy kevésbbé szerencsés magatartása is velük szemben. A főszempont csak az lelhet, hogy ma­gyarok vagyunk és magyarok akarunk ma­radni, ha tehát megismerjük, elismerjük és talán meg is csodáljuk az ő intézményeiket, ebből nem következik az; is, hogy azokat egy­szerűen lemásolhatjuk (Úgy van! Úgy van!) és a magunkéból, a mi életszükségleteinkből kinőtt intézményeinkből egyszerű tabula rasa-t akarunk csinálni. Kétségtelen, hogy a nemzetek és népek versenyében politikai téren a nemzetközi érint­kezés ' politikai fegyverré is sűrűsödik össze és ezért nagy hiba a magyar gondolatok el­hallgatása, magyar^ érdemek fel nem ismerése külföldön, inert míg más nemzetek jelenték­telen előzményekből jogigényeket, jogcímeket kovácsolnak» — hogy úgy •mondjam e>sy boeskorszíjhoz történelmi legendákat fűznek — addig mi, akiknek tíz nép számára is van történelmünk» nem tudjuk igazságainkat kel­lően elterjeszteni, kellően szuggerálni baráti és ellenséges köriben egyaránt. A költségvetést örömmel elfogadom. (Él­jenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Nagy Ferenc jegyző: Stitz János! Elnök: Mielőtt Stitz képviselő úrnak a szót megadnám, figyelmeztetnem kell a kép­viselő urakat, hogy a házszabályok értelmében beszédet ^tartósan olvasni nem szabad. A szó Stitz János képviselő urat illeti. Stitz János: T. Ház! A magyar külpolitika előfutára, gróf Andrássy Gyula állította fel azt a tételt, hogy mindaz, ami a külpolitikára vonatkozik, életbevágó jelentőségű a nemzet jövője szempontjából. Tényleg a külpolitika az, amely most a fegyverek mellett jövő sor­sunkat irányítja és ennek a külpolitikának az

Next

/
Thumbnails
Contents