Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

Az országgyűlés képviselőházának 311. lehet gondolni, azonban alapjait már most bediene megitervezgetsnünk, szálait már most elére megpróbálnunk szövegetni az eddigi le[tietőségeikből es főleg az ed,döigi tapaszftalatokból kifolyólag. Nagyon fontos dolog volna, ha a jövőben nemcsak a baráti, szövetséges államokban, mint Németországban és Olaszországban, hanem például Amerikában, Észak- és Dél-Amerikában, ahol nagyobb csoportban élnek magyarok, olyan informáló és megbízható felvilágosító szervek álljanak rendelkezésre, amelyeken keresztül érdekeinkről megfelelő felvilágosítást, az ellenünk sajtópropagandával terjesztett támadások és kedvezőtlen hangulatkeltések viszsza utasítására azonnal megbízhatóan tudnánk elvégezni. A legutóbbi esztendők tanulságai ebben a tekintetben nagyon sokat mondáinak, különösen megtanítanak arra, hogy legigazibb ügyünk valós agát nem elég magunknak érezni, hanem ezekről barátainkat és kevésbbé barátainkat is állandóan tájékoztatnunk kell. Mert ma, a távíróval, a telefonnal és rádióval felszeg reit gondolatközlés korszakában a nemzetközi közvélemény nagyon hasonlít egy óriási és sokmillió tagból álló parlamenthez, amelyben miniden irányból és minden oldalról kell támadásokat és propagandisztikus aknamunkát visszaverni. De egy ilyen pontosan működő sajtószolgalat nagyon fontos abból a szempontból is, mint már említettem, hogy a külföldön élő sok százezer magyar testvérünk ne legyen kénytelen az óhazával való szellemi érintkezés szálait elveszíteni vagy elhanyagolni, még akkor sem, ha a nemzetközi politikai viszonyok kiszámíthatatlan fordulatai következtében elszakadt véreink ellenséges, a, diplomáciai összeköttetéseket megszakító területeken kénytelenek élni. Ezért és ebből a szempontból volt szerencsém már többízben megsürgetni két esztendő óta egy minél nagyobb szolgáltatási képességű, rövidhullámú rádióállomás felszerelését, hogy ennek segítségével magyar véreinkkeh különösen a tengeren és az óceánon túl élőkkel állandó kontaktusban lehessünk. Nem is. kell ebben a tekintetben a nagy nemzetekre hivatkoznom, mert kisebb nemzetek is létesítettek már állandóan működő rövidhullámú összeköttetést. A közép- és hosszúhullámú rádió hatótávolsága ebből a szempontból nem elég nagy, tehát ezért szükséges egy megfelelő teljesítőképességű, olyan magyar nemzetközi szolgálatra szánt rövidhullámú rádióállomás létesítése, amelynek segítségével a külföldre elszakadt magyarságot a nap minden szakában a hírek és információk, a felolvasások, a szellemi szórakoztatás és a tájékoztatás olyan mennyiségével tudjuk ellátni, hogy velünk ilyen módon állandóan szellemi érintkezésben lehessenek, hogy a föld bármelyik részén lakó magyar ember, ha hazamegy és bármelyik pillanatban kinyitja a rádióját, magyar szavakat, magyar szellemet halljon. Ezért kérem a külügyminiszter úr gondoskodó befolyását ebben az irányban is. De ilyen, magyar szellemben való információ és kontaktus fenntartása nennesak az óceánokon túl élő magyar véreink szempontjából szükséges, hanem szükséges azok érdekében is. akik ott laknak a még megmaradt trianoni határokon túl. Értem itt elsősorban a Komániában, Szlovákiában élő magyar testvéreinket, az oHakókat. Ezen a téren természetesen a nemzetközi tapintatnak, megértésnek és kölcsönösségnek a hangoztatása szükséges, amelyeknek mi készségesen és lojálisán •legőt akarunk tenni. Nagyon természetes ülése 1942 november 21-én, szombaton. 69 azonban, hogy ezekkel a magyar véreinkkel szellemi érzésbeli és. érintkezést) eii összeköttetésünket ápolni aKarjuK a nélkül, hogy ezzel bárkivel szemben ellenséges magatartást tanúsítanánk. Éppen ezért a magyar külügyeknek egyik elsőrendű speciális feladata, hogy az ezeket a területeket birtokló közvetlen szomszédainkkal a jó viszonyt ápoljuk, kimélyítsük. Do egyúttal érdekeinkéit képviseljük és meg is védjük. (Ügy van! Ügy van!) Erdekeinknek ebben a tekintetben való megvédelmezése a barátságos megértés és érintkezés, az egyre jobb és kedvezőbb atmoszférát teremUő politikában kell, hogy történjék. A mi helyzetünkben az erre való törekvés éppen a mi külügyeinknek egyik speciális és sokszor nehéz feladata. Meg vagyok róla győződve, hogy a külügyminiszter úr is mindezekről a kérdésekről hasonlókép gondolkozik. Ez azon• ban nem zárja ki és természetesen kötelességünkké teszi azt, hogy érdekeink megvédése szempontjából minél nagyobb erő és minél nagyobb egység álljon rendelkezésre, és kétségtelen az is, hogy ez a belső erő és belső egység nemze'közi téren csak alátámasztja azokat a feladatokat, amelyeket külügyi szolgálatunknak a nehéz viszonyok között teljesítenie kell. Éppen ezért itt is rá kell mutatnunk arra, hogy mennyire veszedelmes minden olyan kérdésnek és problémának felvetése és feszegetése éppen külügyi szempontból is, amely a magyarságot a belső egyenetlenségek útjára viszi, egymással szemben erősen tagozódó el len tói es vagy ellensésres táborikra bontja. Hogy az új európai rendbe milyen erővel, milyen nagyságban és milyen megértésben fog a magyarság és a magyar állam beleilleszkedni, ez nagy részben, talán túlnyomó részben attól függ, hogy milyen egységet és erőt tudunk felmutatni, mert nemzeti erőnknek minden egyes részecskéjére szükségünk van a végett, hogy az ellenünk irányuló, érvényesülésünket veszélyeztető, sőt megcsonkítással fenyegető áramlatokkal nemzetközi ítéren is szembe tudjunk helyezkedni. Országunk dongái csak úgy lehetnek elegendő erősek a rájuk nehezedő mindenkori nemzetközi nyomással szemben, ha ezt a nyomást egységünk és egyöntetű erőkifejtésünk nagysága minél jobban ellensúlyozni tudja. Jelenleg természetesen erőink egységesítésének legfőbb feladata az, hogy ebben a most folyó háborúban minél inkább tényezői legyünk mi is a győzelemnek. Magyarországot ebbe a háborúba a viszonyok és a kényszerűség sodorta bele. Részünket szövetségeseink oldalán becsületesen ki akarjuk venni, hogy minél egységesebben és ^osztatlanabbul lehessünk mi is a győzelem részesei. A külügyminiszter úr számos alkalommal rámutatott külpolitikai beidegzésünknek erre az irányára és azt hiszem, hogy a magyar törvétnyhoizáK ezt esak egyöntetűen aláhúzni és alátámasztani kívánja. Amikor azonban az együttműködésre és a közös jobb jövő megmunkálására vonatkozó I készségünket és lojalitásunkat mindennél fontosabbuak tartjuk, nem mulaszthatjuk el arra is rámutatni, hogy minden együttműködés kölcsönös jóindulatot és kölcsönös jóhiszeműséget tételez fel s annál inkább sajnálatosnak kell tartanunk, ha olyan érthetetlen incidensek merülnek fel, amelyek az együttműködésre kedvező hangulatot megzavarják! és nemcsak idegességre, hanem jogos felháborodásra vagy