Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

Az országgyűlés képviselőházának 311. tiltakozzunk minden olyan klísérlet vagy kilenr gés ellen, amely a másiiikj oldalról jönne ési em­beri türelmünk egyébként is megfeszített ellen­állását próbára tenné. (Ügy van! a középen.) Férfias nyiltsággal valljuk, hogy délerdélyi magyar véreink sorsát saját sorsunknak tekint­jük s ainmak megjóbbulásáért minden áldozatra mindenkor készen vagyunk. (Ügy van! ÚOy van! ] Taps.) Tiltakozó és tilalmazó szavunkat emeljük fel minden jogcsoribítás, életszükítés vagy más megbántás ellen, amely Dél-Erdlély magyarsága ellen irányul és elvárjuk, hogy a magyar nemzet és kormányának nemeslelkű magatartása hasonlóval találkozzék azok ré­széről is, akikre a példás állampolgári életet élni akaró délerdélyi magyarság sorsa a törté­nelmi fordulatok folytán bízatott. Tudjuk,, hogy kormányunk is a legtisztább atyai érzésekkel viseltetik a jelenlegi határainkon kívül élő magyarság iránt. Mégis a már hivatkozott fi­zikai és leilki közelség jogán felhívjuk a mélyen t. magyar királyi kormány figyelmét, hogy délerdélyi véireink mindenaiemű jogának, élet­lehetőségeinek és természetes népi fejlődésének biztosítása érdekében a rendelkezésre álló esz­közökkel eredétől telhetőleg mindent megte­gyen. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy magyar hazánknak és kormányunknak ebben a tekin­tetben a visszatért területek minden magyarjai a legmesszebbmenő áldozathozatalra bármikor készen rendelkezésre áll.« (Ügy van! Üffy van! Taps.) ,T. Ház! Felesleges hangsúlyoznom, hogy teljes bizalommal viseltetünk kormányunk­nak ama magatartása iránt, amellyel a dél­erdélyi magyarság és a határainkon kívül éiő többi magyar sorsáról gondoskodni igyekszik. Ezt a nyilatkozatunkat azonban meg kellett tennünk azért, hogy kiáltó jelként szolgáljon mindenki számára v aki az emberiség elvét és K szabályait feledve, kénye-kedve szerint akar bánni az idegenben kiszolgáltatott magyar­sággal. (Éljenzés és taps jobb felől és a közé­pen.) De ugyanakkor erőt is akarunk adni kormányunknak) ahhoz, hogy bármely, általa szükségesnek vélt intézkedést a nemzet teljes helyeslései imelletit telhessen m:eg. Hisszük, hiogy kormányunk a jövőben is a felelősség­teljes politikáinak azt az útját fogja járni, ajmielynek végcélja csak a magyar nemzeti követelések összességének megvalósítása lehet. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a reményben a felszabadult ma­gyar milliók egyetlen hatalmas sziklatömb­ként állanak mindenkor a magyar királyi kormány amellett, amikor nemzetif öncélú és mégis európai szellemtől áthatott politikát folytat. Ennek megvallása mellett a külügyi tárca költségvetését a imagain és pántom: nevében elfogadom. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezészómio­kok közül? Nagy Ferenc jegyző: Bálás Károly! Elnök: Bálás Károly képviselő urat illeti a szó. Bálás Károly: T. Ház! Már a múlt esz­tendőben, amikor a külügyi tárca költségveté­sének tárgyalásakor, felszólalni szerencsém! volt, igyekeztem rámutatni arra* hogy a nemzeti megerősödés naígy ütköző kérdései ma sokkal inkább bonyolódnak bele a külügyi politikai vezetés vonatkozásaiba, mint azelőtt. Ma, amikor világháború folyik soha nem ta­ülése 1942 november 21-én, szombaton. 67 pasztáit mértékben, a mi sorskérdéseink a nemzetközi viszonyok között annál élesebben helyeződnek át a külpolitika téréire.' Ma két­szeresen: közvetlenül érdékel bennünket az a kérdés, hogy ennek a háborúnak kimenetele­képen egy jobb és új európai rend épül-e fel vagy pedig — amire tnem is akarunk gon­dolni — enmek az ellenkezője — amit, hiszünk — nem fog bekövetkezni. A (magyar állam új külügyi szolgálatainak nehéz feladatot kellett vállalnia, mert az az ötnáilóság, amelyet a trianoni béke biztosított számunkra, a körülmények között, a páriskör­nyéki békék határozata folytán a valóságban és a gyakorlatban csak gúnyja volt az önál­lóságnak és árnyéka az igazi állami ötaálló­s ágnak. (Ügy van!) Valaimennyien egyek vagyunk abban, hogy a független, területébe» és igényeinknek megfelelő nagyságú Magyar­ország alapján állunk. Teljesen egyek , va­gyunk abban is. hogy egy öncélú Magyaror­szág az egyedüli, amiért élünk és harcolunk» de egységeseknek kell lennünk a velünk egy tálborban harcoló szövetségeseinkkel való szo­lidaritasbani, valamiint keresztény és fajvédő világnézetünk tekintetében is. Ezeket az általános megállapításokat csak azért említettem meg előre, mert ainnyira (magától értetődőnek tartjuk vaiamettijayien, hogy ebben a tekintetben nem- lehet különbség köztünk. Ezekután az általános megállapítások után legyen szabad a külügyi szolgálat közelebbi, mondjuk, szakkérdéseire áttérnem. Amikor az ország területének háromnegyedrészét, a népes­ség kétharmadrészét elvesztettük és le voltunk fegyverezve, akkor a honvédelem kiépítése a legszerényebb mértékben is meg volt tiltva szá­munkra. De tulajdonképpen meg voltak tiltva számunkra a külügyi tájékozódásnak azok a lehetőségei» azok az irányai is. amelyek éppen a legjobban feleltek meg érdekeinknek. Ettől az állapottól kezdve nehéz út vezetett el máig, külpolitikánknak kellett elöljárnia ebben a te­kintetben. Ezt a nehéz feadatot még súlyosabbá tette az a körülmény, hogy míg a többi állam­nak, a szembenálló tábornak régi kialakult diplomáciai szolgálat állt rendelkezésre, addig a fiatal magyar külügyi szolgálatnak előbb diplomáciai státusát kellett megszerveznie, kel­lett összetoboroznia úgy, ahogyan lehetett, még pedig egyrészt a régi osztrák-magyar diplo­mácia roncsaiból, másrészt pedig az arra al­kalmas más tisztviselői és egyéb elemekből­Ennek a diplomáciai szolgálatnak természe­tesen tovább kell fejlődnie és erösöúnie, hogy neesak minél több tapasztalat, hanem minél több és minél jobb munkaerő álljon rendelke­zésére. Ebből a szempontból igen fontos kér­dés, amint a vezérszónokok közül többen is em­lítették már, az utánpótlás és a szakképzés kérdése. Ez kétszeresen fontos kérdés nálunk, mert azt tartom, hogy egy kis állam diplomá­ciájának nemcsak versenyképesnek kell lennie más államok diplomáciájával, hanem éppen a helyzet szükségeinél fogva még élesebben, még jobban és hatékonyabban kell a tehetségeknek, az arra alkalmasságoknak kitűnnie. (Ügy van! Ügy van!) Szükségesnek tartanám tehát a ma­gam részéről, hogy ez a szakképzés szélesebb és intézményesebb alapokra helyeztessék, mert a jelenlegi külügyi és diplomáciai tanfolya­mok, amelyek terén a kezdeményezés útjára lépünk, alig tarthatók arravaló végleges szer-

Next

/
Thumbnails
Contents