Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-321

586 Az országgyűlés képviselőházának 321. ülése 1942 december 11-én, pénteken. tettem, hogy nem tudja az adóíveket kézbesíttetni, magam kénytelen voltam elmenni az adóívemért november 20-án, hogy megkapij&m, mert még aktkor sem kézib esi tették; A miniszter úr aizt mondta, háború van, ninosi emberem. Most kivel fogja végeztetni ezt a munkát, hogy a laikásckat feldolgozzák, kimunkálják adóalapnak? Nem bírom megérten)! azt al logikát, amikor a törvényjavaslat egyik résziében a! kimunkált, kéznél lévő és az adóhivatalban papírra fekte tett adóalapokat félredobjai, pedig ott vannak à kezénél s egy bizonytalan, teljesen ismeretlen és egyáltalán fel nem dolgozott adóalapot vesz elő az; után akar engemet megadóztatni. Egészen humor már az, amit a pénzügyminiszter a javaslat indokolásában mond, hogy a lakás alapján való adófizetési eljárás módfelett egyszerű. Mélyen t. pénzügyminiszter úr, tessék megoldani azt a módfelett egyszerű példát, amelyet most mindjárt kapásból elmondok. Boldogult édesanyámnak vagy egy másik özvegyasszonynak van egy lkét szoba konyhás lakága. Egy szobába húzódik be az özvegyasszony, a stzobakonyhát kiadja albérletbe. Az ö szobájában vele lakik a veje meg a fia. Az egyik fizet valamit, a másik nem. Albérletben lakik nála egy család s a családfő testvére. Azonkívül van nekik egy-két ágyraj árójulk, mint ahogy ez Budapesten nagyon szokásos. Ebben ai lakásban van összesen öt-hat adóköteles személy. Az egyik volt katona, a másik nem. A harmadik esetleg véletlenül most tölti kéthetest fogházbüntetését, a negyedik fizet a lakásért, az ötödik jövedelmét a családfőnek adja, a' hatodik pedig nem. Tessék most a lakás aliapján megmondani aizt a módfelett egyszerű dolgot, hogy melyik mennyi adót fog fizetni. (Meskó Zoltán: Majd a Lipótmezőn megmondják!) Ez egy példa, de ilyen eset száz és ezer van Budapesten és Pestkörnyékén, ahol a legbizonytalanabb a lakások kérdése. Nem tudom megérteni, mi a szösznek kellett a lakbért adóalapul venni. (Meskó Zoltán: Mindjárt vehették volna a poloskákat is!) Valóban úgy van, hogy ezen az alapon a cipőink vagy a fehérneműnk számát is adóalapul vehették volna. A miniszter úr azt mondja az indokolásban, hogy az emberek jövedelmük ötödrészét költik lakásra. Köztudomású, hogy hatodrészét költik ruházatra. Tessék ezt alapul venni. Ilyen bizonytalan alapokra nem szabad adótörvényt építeni, különösen, amikor elismeri a ppzügyminiszter úr. hogy nines embere, aki ezt a dolgot kiimunkálja, mert még a meglévő feladatokkal sem tud boldogulni, díjnokai elmennek, nem kap embert a munka elvégzéséhez, Egy ilyen adóalap kimunkálásához vájjon honnan fog embert kapni? Különösen helytelen ez. amikor itt van kéznél egyéb látható jövedelem. Mélyei t. Képviselőház! Egész egyszerűen a rég!, törvényből meg lehetett volna tanulni egészen logikusan, hogy azoknál, akik házadót, földadót, kereseti adót, jövedelmi adót fizetnek az új adót a régiek bizonyos niegpótiékolásával Vessék ki, azoknál pedig, akik semmiféle állami egyenes adónak nem^ alanyai, a régi törvényben megszabott eljáráshoz hasonlóan fejadót vetettek volna ki bizonyos összegben. Ez nem jelentett volna olyan horribilis munkát és olyan, megoldhatatlan feladatot, mint a lakások alapján való adófizetés. De a törvényjavaslat egyszerűsít is. Nagyon egyszerű az a rendelkezése, amellyel a , 24 évest és a 70 évest egy kalap alá veszi és J egyforma szolgáltatás teljesítésére kötelezi, Nem tudom, hogyan lesz lehetséges, hogy egy 70 éves ember ugyanúgy tudjon teljesíteni, mint a 24 esztendős. Egyszerű a javaslat abban is, hogy nem tesz különbséget az egyes adóalanyok katonai" szolgálati! kötelezettsége között, de viszont ebiben a végrehajtási formában ez sem egyszerű. Az előbb .voltam bátor már említeni a kivételezések következtében előálló igazságtalanságokat, amilyen az, (hta például az egyik adókötelesnek a kataszterii tiszta jövedelme 97 korona, a másiké pedig 101 korona. De ugyanez n tldWrraf rali moifl olrt n VQW^IPIH n^/naJ « ß^fl iiiog-^ Ä.ܱJ. Biuuicuii a jvuiuiixüic lucuuoasegeket és mindenütt, ahol adóalap van, ezen az alapon kell kivetni bizonyos százalékot, a többi- esetekben pedig mindenkire legalább egy minimális fejadót kell kivetni, mert ennél a javaslatnál semmiféle kivételezést nem ismerhetünk el. Más az eset természetesen, ha a kivételezések és könnyítések a katonai szolgálat teljesítésével függnek össze. A katonai szolgálat mindenkinek személyes kötelezettsége, ez a fizetési kötelezettség pedig, mint szurrogátum, a katonai szolgálat alapkötelezettségén nyugszik. Nyilvánvaló tehát, hogy ha valaki katonai szolgálata során érdemeket szerzett, akkor vele szemben a katonai szolgálat szurrogátumánál is tehetek bizonyo$ kedvezményeket. Éppen ezért több figyelemmel kellett volna lenni elsősorban a jelenlegi háborúban _ szolgálatot teljsítőknek, másodsorban pedig a múlt 'háborúban szolgálatot teljesítetteknek a szempontjaira. (Mozgás. — Elnök csenget.) Nézzük először a múlt háború ügyét. Aki a múlt háborúban katonai szolgálatot teljesített és ennek során Károly-csapatfceresiztet szerzett, vagy vitézségi érmet kapott, a törvényjavaslat alapján 25% kedvezményt élvez. Azt 'hiszem, a múlt háború résztvevőivel szemben ez

1 a kedvezmény niem elegendői. Hiszen vannak közöttük olyanok, akik 3—4 esztendeig egyfolytában teljesítettek fronitszolgá.latot, közben esetleg meg is sebesültek, kaptjak Károly-esapatkeresztet, de nem (rokkantak meg. Most ezek ugyanolyan elbánás alá kerülnek, mint akik esetleg csak 12 héten át voltak kant aZ arcvonalban és szintén Károlycsapatkeresztet kaptak. Mind a két kategória 25% kedvezményben részesül. Feltétlenül módot kell keresni arra, hogy aki a múlt háborúban teljesített katonái szolgálata során nagyobb teljesítményt nyújtott, az arányiágos

am kedvezőbb elbánásban részesüljön, (vitéz gr. Takách-Tolvay József: 50%-ot!) Ezt a katonai bizottságok meg tudják állapítani, s az igazságosságot az biztosít^ ha figyelemibe vesszük, hogy ki milyen mértékben tett eleget katonái kötelezettségének. Feltétlemül helytelen az a generalizálás és sahlonizálás, hogy mindenki egyformán 25%-os alapon részesüljön ebben a kedvezményben. A kedivezmé*yek nyújtását a

z elmúlt háború résztvevőivel szemben a társadalmi béke, a,z igazságosság és a jelen-légii katonai szolgálat értékelése szempontjából is úgy kell! megoldani, hogy a kedvezmények a kiatonaii szolgálat teljesítésével arányban álljanak. Lehet és úgy is van, hogy a mostani háború véresebb ési nehezebb, de abban az időbein az 1914—1918-ig tartó háboirú is nehéz dolog voit. Aki ott meg;-