Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-321

Àz országgyűlés képviselőházának 321. is akaratán kívül, de nem teljesít katonai szolgálatot, miniden más módon a maga erejével valamelyest hozzá (kell járulnia a nagy, közös szolgálathoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetesen mindenkinek fizetnie kellene, aki itthon van és azokat, akik a harctéren vannak, teljesen mentesíteni kellene. Ez lenne az ideális. A javaslat ezt a megoldásában sok bonyolultságot provokáló célt, szerintem, nagyon szépen megközelíti. Hiszen különösképpen figyel arra, hogy jó kivételeket tegyen. Vannak ugyan «izek között a kivételek között olyanok, amelyek vitásak lehetnek. Nézetem szerint például vitatható, hogy a fogházőrök szolgálatát mennyiben lehet azonos .szolgálatnak nevezni a katonai szolgálattal, hiszen ők rendes fizetést, rendes ellátást kapnak, nekik ez állandó kötelezettségük. Nem látok semmi különösebb okot arra, hogy a kivételek között szerepeljenek. Igaz, hogy a régi törvény is biztosít másoknak is szac badságot és mentességet, mégis nagyon szeretném pap-képviselőtársaim felfogását is hallani, hogy ők maguk hogyan fogják fel az adózás kérdését. Szerintem azok számára, akiknek sok lehetőségük volniat az, adózásra, az adózás alól való mentesítés nem feltétlenül erkölcsi kitüntetési. Ha fenntartjuk azt az elveti hogy a teherviselést kitüntetésnek tartjuk, akkor nem kell ezer jogcímet keresnünk arra, hogy szabaduljunk, kibújjunk ai teherviselés alól. Akkor kitüntetésnek kell venni azt is, ha az adózást elősegíthetjük. Tekintettel arra, hogy előttemi felszólalt i. képviselőtársaim megemlítették, hogy a 25%-os, de legalább az 50%-os hadirokkantak mentesíttessenek, a magam részéről, mint 5.Q°/°-os rokkant örömimel járulnék hozzá ahhoz, hogy fizessek addig, amíg ebben a háborúban nem teljesítek szolgálatot, fizessem ezt az adót, mert most mások vannak odakint és mert talán tudnék valamit fizetni és inkább tudna fizetni sok más ember is, .akinek a jövedelme még sokkal nagyobb. Mégis legyünk azonban tekintettel arra, amit beszédem, elején mondottam, hogy ennek a javaslatnak a célja a katonaeszmény és a katonagondolat szolgálata» is, és ha talíátn mi az adó alól való mentesítés címén kevesebb aidót is veszünk be, ezt más oldalon, erkölcsi téren százszorosain és ezerszeresen visszanyerjük. Amit tehát vesztenénk azzal, hogy még többeket mentesítünk, behozzuk azzal, hogy mentesítsünk sokakat, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Legyen szabad itt a katonaideált a javaslait elé állítani, mert nézetem szerint igenis ott áll előtte a katonaeszmény és ennek gondolatát ez a törvényjavaslat látja és erőteljesem szolgálja. A katomalideált akkor szolgáljuk, ha különbséget teszünk azok között, akik katonai szolgálatot teljesítenek, különösen, ha a harctéren teljesítettek és azok között, akik egyáltalában nem teljesítettek. Legyen szabad itt megemlítenem az apró, Mán javítható hibák között azt, hogy van, aki három-négy hónapot, vagy, öt hónapot teljesített megszakítással és nincs egyhuzamban hathónapi szolgálata. Sokszor kellemetlenebb a megszakításokkal való szolgálat, mint az egyhuzamban való szolgálat. Amikor a kiskereskedő, kisiparos visszamegy a maga kicsi ;"' üzletébe, vagy .se kisgazda, aki maga; munkálja meg földjét, maga keresi meg a maga jövedelmét, a maga ügyessége és az ő> személyszerinti odaállása biztosítéka az ő jövedelmének, s ha ezt az embert onnan kiemeljük, onnan elkerül, rövidebb-hosszabb' katonai szolgálatra*, ennek ütése 194È december 11-én, pénteken. 57

Ô következtében áz üzleti életében zavarok álla nak be és bizony, tudok nem egy kisembert, akinek újra kellettt kezdenie exisztenciájának felépítését. (Malasits Géza: Néháiny ezer vam ilyen!) Nekem az a tiszteletteljes kérésem, hogy számítsuk egybe az ilyen két-, három-, négyhónapos, megszakításokkal történt szolgálatokat és ha ezeknek végösszege kiadja a szükséges mennyiséget, akkor azt is számítsuk be a mentességbe, szóval segítsük mindenkép azokat az embereket, akik; katonai szolgálatot teljesítenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Van itt még egy tétel, amelyet a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe szeretnék ajánlani. Elvi kérdésről van szó. Említettem például a pénzügyőrök és a fegyőrök kérdését Míg őket mentesítjük, ugyanakkor kimondjuk, hogy minden gyerek után 15%-os kedvezményben részesül az adóköteles egyén. Ez is vitatható^ kérdés. Szeretném, ha a bizottság elé utalnák aztj, amit most mondok és ott megvitatnák. Nézetem szerint, aki több gyermeket nevel a hazának, az gondokkal jobban meg van terhelve s ha fiúgyermekeket nevel, akkor katonát is nevel a hazának — ezeket tehát legalább annyira mentesíteni kellene, mint részben a pénzügyőröket és a fegyőröket. Ha az egyiket mentesítjük, akkor a családfőket ife mentesítenünk kell bizonyos számú gyermek után, mert hiszen a fiúból katona lesz, azt a hazának nevelik. Ez olyan probléma, amelyet más oldalról is meg lehet világítani. Figyelemreméltónak tartom és kérem, hogy a bizottságban ezt vütassák meg. Legyen szabad itt megemlítenem, hogy az a'dómentesek között szerepelnek a rendőrség tagjai is. Itt azonban különbséget tettek a fogalmazói és a felügyelői kar közt. Tudom, a rendőrtiszti karnál rendkívül fontos, hogy mint egységes egészet kezeljük őket. Tudom, hogy már a múltban is sok vitára adott okot köztük ez a különbségtétel. A beosztásban is van bizonyos különbség a felügyelői és a fogalmazói kar közt. Amikor nehéz idők vannak, iákkor a foigalmazói} kar is közvetve, de sokszor közvetlenül, csapatszolgálatot is teljesít, ez pedig nagyon nehéz szolgálat és éppen ezért nagyon kérem, már csak az elv kedvéért is, hogy ha lehetséges, ne válasszák külön a felügyelőket a fogalmazóktól. Kétségtelenül jó lenne egy olyan törvényt hozni, amely az itthoni és a harctéri szolgálatot nagyon ideálisam és határozottam választja ketté és különbözteti meg. Azt hiszem, ez a töi vényjavaslat a maga részleteiben jól és helyesen végzi a megkülönböztetést, legfeljebb némi változtatásra van szükség. Én azt, aki nem volt sohasem a harctéren, másként kezelném, mint aki volt már harctéren. Ezért legyen szabad tisztelettel javasolnom, hogy a vitézségi érmek, a Károly-csapatkereszt és a kardos tűzkereszt tulajdonosainak bizonyos százalékát ne 25, hanem 50%-ban mentesítsék. Ha, a katonaeszmény't, a hadkötelezettséget valahol elismerhetjük, akkor ütt adhatunk különösképpen elismerést. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Természetesen ezt a tiszteknél is megfelelően meg kellene oldani, mert a tiszteknek esetleg nincs viltézségi érmük, de van más magas kitüntetésük, például vaskoronarendjük. A kitüntetéseket tehát megfelelően párhuzamba kell hozni, hogy ez az elv kifejezésre jusson. Sok vita volt a kataszteri tilszta jövedelem körül is. Sokan érezzük és tudjuk, hogy itt 80*