Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

48 Az országgyűlés képviselőházának SlÖ. címem: »nemzetvédelmi propaganda miniszter«, — amely címben inkább a, nemzetvédelmi jelzőn van a hangsúly — pontosan és szabatosan fedi feladataim és teendőim lényegét. Valóban száz-százalékig nemzetvédelmi jellegű, tevékenységet kéli kifejtenem egy láthatatlan és talán éppen ezért igen nehezen elérhető és megfogható fronton: a lelkeknek, a szíveknek, az egyéni és kollektív akaratoknak a frontján és ezen a fronton is a teljes mozgósítás állapotába helyezni mindazokat a szellemi fegyvereinket és elsősorban a már említett sajtót» rádiót, filmet, amelyek az ellenséges propagandatevékenység céljainak meghiúsítására, sőt ezen túlmenően — mert ez még nem elég — egy erőteljes, bizalommal telt, szilárd belső, magyar lelkiség kialakítására alkalmasak- (Helyeslés.) A rádió, t- Képviselőház, éppen a nemzetvédelmi propaganda szolgálatában elment a teljesítőképességnek addig a határáig, amely, tudom,, már nagyon sokszor a szórakoztatás,, a vidám, a feledtető műsor rovására megy- De még tovább is el fog menni, ha szükség lesz erre, mert mindenekelőtt fontos törvénye a propagandának, hogy a társadalom minden rétege kellőképpen tájékozva, felvilágosítva, látó szemmel tekintsen az események elé és szilárd lelkiséggel álljon a nemzet még elkövetkező próbatétele idején. A továbbiakban tiszteletteljes felfogásom szerint arra kell törekedni, hogy talán a rádióinál és a sajtónál is közvetlenebbül ható filmnek az erejét is a nemzetvédelmi propaganda szolgálatába állítsuk. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ezen a téren Magyarország még csak a kezdeményezés ösvényét járja. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt sikerült néhány rövid, úgynevezett kultúr-, vagy propagandafilmet a közönség elé vinni, amelyekben a politikai vezetés összefoglaló 'nemzetpolitikai céljait domborítottam ki, vagy a nagy nemzeti ünnepekben rejlő történelmi tanulságokat hoztam felszínre, avagy pedig a hősi önfeláldozásnak általános és minden magyarra kötelező parancsát világítottam meg, avagy végül a nagy magyar politikai és áUamvezetők providenciái is jövőbelátó ösztönös munkájának és államférfiúi teljesítményeinek igyekeztem emléket emelni és mindig lélekhez szóló művészi megodásokra törekedveés nem az üres hangulatkeltésnek vásári módszerével. A megilletődésnek, a magábaszállásnak az a rendje, amely ezeket a nem szórakoztató, hanem inkább elgondolkoztató rövidebb és hosszabb filmeket fogadta, bizonyítja, milyen óriási hatása, a kollektív tömegpszihózist megnemesítő hatása van a jó magyar filmnek. A közgondolkozást és a kollektív érzületet nemesítő filmpropagandának azonban nálunk és ezt őszintén meg kell mondanom, egv nagy akadályát kell szinte tehetetlenül szemlélnünkEgyébként erre is felhívta az egyik igen tképviselőtársam a f igyemet- Ez pedig az a tény, hogy a filmgyártásban rejlő fontos nemzetnevelő lehetőségek, mire egy film elkészül, a legtöbbször eltűnnek az üzleti vállalkozás gazdasági szempontjai mögött. (Úgy van-!' Ügy van!) Ma szinte mindegyik film egy-egy önálló vállakózás és ez a tény már magában megmagyarázza a céltudatos filmpolitika sok jelenlegi nehézségét. Ez a magyarázata annak is, hogy a filmek túlnyomórészt még mindig éppen a divatjukban virágzó felületes, szórakoztató műfajokat kedvelik, irtóznak az új kezdeüíése 1942 november 20-án, pénteken* inényezéstőL, vagy ha egy új kezdeményezés nek sikere van, akkor mindenki azután tódul» és újból nem mernek letérni az új útról és szinte egymás sarkát tapodják. Ebből az következik, t. Képviselőház,, hogy a filmgyártás mai módszere nem alakítja a közvéleményt, hanem kiszolgálja a közhangulatot és ez a mai filmtermelésnek a legnagyobb hibája. És ezt "teszi még akkor is, ha nem megfelelő és nem kívánatos ez a filmpolitika, csak azért, hogy a vállalkozás kifizetődjék. Ezt meg kell szüntetni, t. Képviselőház, mert nagy veszély rejlik mögötte és a megszüntetés nem a cenzúra kérdése, hanem a termelés, illetőleg az egységesen, céltudatosan irányított filmpolitikának a kérdéseEzért elhatározott szándékom, t. képviselőház, a magyar filmgyártásban annak a sokszínű és mégis nemzeti hagyományainkhoz méltó és nemescélú művészi termelésnek az előmozdítása, melynek első jelei mintha már mutatkoznának is néhány kiftűnő új magyar filmben és amire reményt nyújt egyrészt az a megértés, amivel ezt a kezdeményezést az illetékes fórumok talán fogadni fogják és reményt nyújt a filmtől ma még különböző okokból, de túlnyomórészt azokból az okokból, amelyeket itt előadtam, sajnos, még mindig tartózkodó magyar szépirodalom magatartása. Természetesen ehhez szükséges az is, hogy a magyar film sorsát intéző hivatalos szervek között, amelyek nagyszámúak, — hiszen a magyar filmgyártásnak rendkívül sok vonatkozása van — létrejöjjön az összelhaingot és együttműködést biztosító céltudatos vezetés lehetősége, mely össze tudja egyeztetni az önmagától érthetően itt is fontos szerepet játszó gazdasági szempontokat a magasabb értelemben vett nemzetnevelési és művészi szempontokkal. Meg van miln'den reményem arra, hogy ezt a célkitűzést sikerülni fog az elkövetkezendő jövőben elérni, vagy legalább is megközelíteni. Véleményem szerint — és hálás vagyok, hogy erre ellenzéki oldalról is felhívták a figyelmemet — a propagandának van egy hatályos védekező formája, mondhatni conditio sine qua non-ja és ez a helyes tájékoztatás. Ennek azonban előfeltétele annak jól tájékozottsága, aki tájékoztatni akar. Meg kellett tehát teremteni a nemzeí! sajátosságainkhoz, nemzeti berendezkedéseinkhez okszerűen illeszkedő közvéleménykutatást. Felfogásom szerint ez sikerült is éppen az én hivatalom keretében olyan mó'don, hogy ez a magyar társadalmi szervezkedésnek egy egészen nyúlt, szinte a, nyilvánosság védelme alatt lefolyó formája lett, amely nélkülöz minden pártszempoin'tot és besúgást, nélkülözi a titokzatosság minden néven nevezendő színezetét. Hivatalom keretein belül önkéntes társadalmi szolgálatként folyiík ez a munka megbízhatóan, mondhatnám lelkiismeretesen, túlzásoktól és egyoldalúságoktól mentesen, a közvélemény állaridó, valódi hullámzását rendszeresen visszatükröztetve. (Helyeslés.) T'. Ház! A helyes tájékoztatásnak és az események objektív megítélésének jkülönösen ott nő meg a fontossága, ahova egyébként nehezen jut el az irányítás. Ezért a helyes kommentálás és a tárgyilagos felvilágosítás kezdeményezésére sajtótermékeket jelentetek meg kéthetes időközökben, amelyet ingyenesen terjesztünk és amelynek célja a józan megfontolás és a tárgyilagos értékelés szellemének ébrentartása a közvélemény legszélesebb rétegeiben. Az »Országépítés« című kéthetenként