Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-321

578 Az országgyűlés képviselőházának 321. saim közül többen úgy emlegették ezt a törvényjavaslatot, mintha ennek az egyedüli feladata lenne, vagy egyedül ez a törvényjavaslat lenne alkalmas arra, bogy a katonaeszményt szolgálja. Olyan beállítást nyert a tör- < vényjavaslat, mint amely azért nem jó, mert a katona eszményt nem szolgálja; eléggé és nem domborítja ki. Legyen-szabad i'tt megemlítenem, hogy a katonaeszmény szolgálatát legkevésbbé egy ilyen törvényjavaslattal lehet teljesen megvalósítani. De ennek a* törvényjavaslatnak kétségtelenül van egy olyan nagy, hatalmas értéke* amely a katonaeszményt is szolgálja és a katonaeszményt is emeli, magasra emeli és tündökölteti. És ha ezt el tudja érni egy ilyen törvényjavaslat, akkor szerintem igen jó munkát végzett. Azok a felszólalások, amelyek részletkérdésekkel, hibákk|al akarták ennék a törvényjavaslatnak a helytelenségét és alkalmatlanságát bizonyítani, szerintem téves utakon jártak, mert hiszen itt most általánosságban tárgyaljuk a javaslatot és az a feladatunk, hogy a részletes vita során mondjuk el a részleteket. Elvi szempontból magam is rá fogok mutatni egy-két olyan részletkérdésre, hibára, amelyeknek megváltoztatása kívánatos, azért, mert elvi jelentőségű, de a bizottságban mód adódik, és én hiszem és tudom, hogy a miniszter úr is módot fog adni arra, hogy korrigáljunk és tökéletesítsünk sok mindent és így tökéletesíthető leSz ez a törvényjavaslat is. Hiszen az itteni tárgyalásoknak is az a feladata, hogy a hozzászólásiok reflektorfényében megvilágítsuk a javaslat fogyatékosságait és tökéletesítsük aö; egészet. Nem szabad tehát abból kiindulni, hogy egy törvényjavaslat eSak akkor áll itt helyt és akkor hozható a Ház elé, ha semmiféle bírálatot nem kíván, illetőleg, ha minden bírálatot már tökéletesen kibirt. ' Én ezt a töirvényjavaslaltot elsőisorban, azért üdvözlöm nagy lelkesedéssel és szeretettek mert óriási lépés a közös tehervállalás felé. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha tehát ennek a törvényjavaslatnak az adózáson kívül — mint említettem, — van értéke, akkor ez is igen nagy értéke, a közös tehervállalásnak! sa köztudatba yjaló vitele. Ez a törvényjavaslat tehát nevelőérté'kű. Egy törvény eszerint akkor jó, ha nem egészen száraz, nem önmagáért való; nem tisztán azért való^ mint ahogy jtt is mondották!, hogy valami jogcímen megint« adóztassunk, hanem, ha úgy szövegezik meg — és ezt a törvényjavaslatot úgy szövegezték meg, — hogy valamiképpen nevelő tendencia is legyen benne. Szerintem kétségtelen, hogy ebben a törvényjavaslatban nevelő tendencia van, A nemzetnevelés fogalma nemcsak a kultusztárca . költségvetésére tartozik, hanem amint látjuk, ime, a pénzügy terén is, ahol egészen reálisan dolgoznak és hideg ésszel kell dolgozni, lehetőség nyílik rá. Ezt a lehetőséget kihasználta ez a javaslat és ezért köszöntöm. A beállítottsága igenis használ a katonaeszménynek és a katonaszellemnek, hiszen elsősorban ezt célozza. A szavakon való (nyargalásnak nincs értelme s a részlet taláu a bizottság elé tartozik. Megemlítették, hogy nem váltság kell. Valóban, ez inkább közös áldozat, — ne rágódjun azonban most a szlavakon'„ — közös áldozatvállalás ez» azt hiszem, így fogjuk: fel mindnyájain, akik: nem a szia vak aprólékosé ágaüt keressük, hanem a nagy célt nézzük, s ülése 1942 december ti-én, pénteken. azt látjuk, hogy ez a javaslat közös áldozatvállalás a haidsieregért, a nemzetért és a hazáért. És ami benne nevelő, az éppen az, hogy megtanítja a közös áldozatvállalásra mindazokat, akiknek nincs módjukban a legnagyobb áldozatot» a véráldozaitot vállalni. Azt mondották, hogy ezt a javaslatot félre kellene tenni és benyújtani később egy másikat, azért, mert az itthoni és a hair'ctéri szolgálat fogalmát nem emeli ki elég világosan. Szerintem kiemeli akkor, amikor a harctéren szolgálatot teljesítőt teljesen mentesíti, hiszen nem akar mást, nem egyedül akarja megóvni a katonaeszményt, hanem igenis a maga útján és eszközeivel ápolni akarja. Tehát akkor, amikor a harctéren levő és a legnagyobb, legsúlyosabb áldozatot hozó egyént mentesíti minden ilyen teherviselés alól, már feltétlenül eléri azt a célt, ami megint az igazság, s ez a legnehezeb Szolgálat iránti tisztelet köteles adózása, minden egyes magyar állampolgár részéről. Említették azt is, »nem lehet tudni, nem fejezi ki, sokszor nem mondja meg a javaslat, nem írja ki főicímében a maga célját«. Tegnap egyik előttem szólott képviselőtársam említett . ilyesmit, hogy nem emeli ki a célt. Valóban nem cégérezi ki, benne van azonban ebben a törvényjavaslatban, hogy az államnak szüksége van a rendkívüli bevételre, mert a háborús állapotok rendkívüli kiadást hoznak magukkal, tehát az államnak, amelynek ezeket a nagy terheket viselnie kell, gondoskodnia kell új erőforrásról is. Néha olyan beállítálst nyer itt a vitákban az adó, hogy az ember azt érzi, mintha az eszményi célok és az adó két más világ lenne. Tiltakozom e felfogás ellen. Vigyük bele a köztudatba* hogy az adó maga igenis nagy kötelezettségvállalás és igenis ideális célok szolgálata, mert hiszen reális bizonyságtétel az idealizmusról. Ha csak frázisokban élem ki magyarságomat és máís dokumentumot arról nem adok, áldozatot nem hozok, akkor nemi ér semmit sem az ilyen magyarság. Ennek a javaslatinak tehát igenis vannak idealisztikus céljai is. Ez a javaslat megmondja, — lehet, hogy benn a szövegben és nem*kicégérezetten, de lényegében megmondja — hogy az államnak nagy terhei vannak és ezeket a terheket valahogyan más oldalról fedeznil kell. A teherviselés éppen bálborús okok miatt szükséges, tehát a hadmentességi adó cím a legalkalmasabb arra, hogy ezek a költségek innen fedeztessenek. Azt hiszem, minden tétel felállítása azon múlik, hogy milyen célok vezetnek bennünket és minden cél elérésében a cél látása; ÍZ HZ első szempont, amelyet itt is, ennek .a törvényjavaslatnak tárgyalásánál magunk elé kell tűznünk. Lehet, hogy apró, sorok közötti dolgokban, .-nemi tökéletesen niegoldott kérdésekben vannak kicsiny, elhárítható akadályok, ezeket el fogjuk hárítani, mindenesetre ennek a pártnak minden vágya és óhaja, hogy a legnagyobb, legeszményibib és legigazságosabb célokat szolgálja. (Helyeslés a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy amíg az egyik ember a fronton ál'doz, a másik itthon katona,, ugyanakkor azonban szükséges, hogy az, aki nemi katonáskodik, valami módon terheket vállaljon, tehát fizessen. Nem csinálhatunk mást minthogy fizessen. Nem mehetünk megcsapoltatn i senkit sem, hogy ő a vérét adja, hiszen senki sem te*het arról, aki mentési titetik, hogy nem teljesíthet katonai szolgálatot. Viszon az éreanne'k van egy másik oldala I is. Kétségtelen, hogy annak, aki bármennyire