Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Àz országgyűlés képviselőházának Sûô. előnyöket élveznek azokkal széniben, akik kint a harctéren teljesítetnek szolgálatot. Nincs az a pénz, amivel meg lehetne fizetni azt a szörnyűséges áldozatot, amelyet egyesek éppen a harctéri szolgálat miatt hoztak. Az, aki idehaza van, ha nem is egészen biztonságban, de mégis sokkal biztosabb fedezékben él, mint kint a harctéren. Az, aki idehaza mégis valamennyire érzi a családi élet melegét* üzleteket köthet, el; mehet színházba, egyszóval a békés polgári élet kellemességeit élvezheti, kétségtelenül óriási előnyben van (Ügy van! Úgy van!) azzal szemben, aki hóban, sárban, fagyban, jégben kénytelen kint akár fegyveréé szolgálatúit, akár hadtápszolgálatot teljesíteni, akár pedig mint munkatáboros, az ország érdekébén munkát kifejteni. Az, aki idehaza van, hozzon áldozatot, ha máskép nem, vagyoni viszonyaihoz mérten, már csak azért is, mert ha megkövetelik az áldozatot azoktól, akiket katonai szolgálatra igény bevesznek, akkor jogos megkövetelni az/ áldozatot azoktól is, akik katonai szolgálatot nem teljesítenek. Itt azonban — csak mellékesen — azt kívánom megjegyezni hogy nálunk a terhek nem egyenlően oszlanak meg, még a harcterén sem és ahogyan a javaslatban nem jut teljes mértékben kifej ezésire az egyenlő teherviselés elve, úgy kinti a harctéri szolgálatban^ illetőleg a honvédségi szolgálatban sem találjuk meg az egyenlő teherviselés elvét Nálunk nincs általános, mozgósítás* csak részleges mozgósítás. Ennek a részleges mozgósításnak azután vannak olyan eseményei, amelyek egyenesen vérlázítók. Budapestről es a Budapest környékén lévő városokból ezer és ezer munkásembert, kiskereskedőt, kisiparost, fuvarost és egyéb ilyen exisztenciát hívtak be katonai szolgálatra. Ezek az idén már kilencedik hónapja szolgálnak. Számtalan olyan van köztük, aki az utóbbi öt esztendőben három-négyszer teljesített már katonai szolgálatot. Engedje meg a t. Ház, hogy a sok közül egy példát ragadjak ki, de ilyen példát tucatszámra tudtnék mondani. Az egyik^ kisiparos 1933-ban leszolgálta a két esztendejét, szabadságra ment. iy34-ben újból behívták, akkor négy hónapot szolgált, 1937-ben újból négy hetet, 1938-ban négy hetet, 1940-ben, az erdélyi hadjárat évében, 6 hónapot szolgált, ekkor meigbetegedett, utána még három hónapig kórházban feküdt*'— ez összesen kilenc hónap — 1941-ben újból harctéri szolgálatot teljesített, 1942-ben behívták és most már kilenc hónapja szolgál. Ez a szerencsétlen kisiparos kénytelen volt itthagyni családját, bezárni műhelyét, anyagilag teljesen tönkrement, hiszen ennyi katonai szolgálatot egy kisiparos nem bír ki, mert nem bír annyi tartalékot összeg-yüjteni magának, amennyi elegendő volna ahhoz, hogy valamiképpen átvészelje ezeket a nehéz időket. T. Képviselőház Sokat, sok szép szónoklatot hallottunk arról, hogy a, haza nem fog megfeledkezni azokról, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Igen szép cikkeket olvastunk arról, hogy a magyar szíveknek meg kell nyílnia és azokat, akik kinn a fronton életüket kockáztatják» akik életük kockáztatásával védik az ország ezeréves határait, valamiképpen kárpótolni kell, azoknak családjáról gondoskodni kell. Én az idtén nyáron (tanulmányokat folytattam atekintetben, hogyan történik gondoskoülése 1942 december 10-én, csütörtökön. 573 dás ezekről az emberekről, illetőleg családjukról. Megállapítottam, hogy a legitöbb .bevonult kisiparos kénytelen volt műhelyét bezárni és sem a kisipar/osok ipartestülete, sem más az égvilágon nem törődiött azzal, hogy bezárta az illető a műhelyét. Napirendre tértek fölötte. A többi iparos örült és sietett a bevonult vevőközönségét a maga számára elhódítani, ami természetes folyománya a letért valói küzdelemnek. Ezek az emberek a 12.000/1942. honvédelmi miniszteri rendelet 3. §-ának félrecsavarásával még hadüsegélyt sem kapnak. Budapestről éis környékéről több mint 22.CÖ0 ilyen iparos vonult be. Ezek közül alig 2800 kap hadiseigélyt, a többi egyáltalán nem, mert vagy van egy kis műhelye, vagy Oti.-nyugdíjas apjuk lakik náluk, vagy egy nyugalmazott rendőrhöz költözött az asszony két gyermekkel s erre való hivatkozással! egyszerűen kimondották, hogy a család ellátott, tehát semmiféle hadiisegélyben nem részesül. T. Képviselőház! Ha az ilyen ember, aki iá.- hosszú, többszöri katonáskodás alatt anyagilag úgyszólván teljesen tönkrement, betegen, rokkantán vagy egészségesen hazajön, újból kezdheti egész életét, azzal a különbséggel, hogy amikor először kezdte atz életét, talán huszonegynéhány esztendős volt, most pedig, mikor hazajön, talán negyvenegynéhány eszr tendős, ami korban és időben is mindenképpen nagy különbség. Kérdezem az igen tisztelt pénzügy miniszter urat, mi haszna van annak a szerencsétlen embernek abból, ha a miniszter úr hadmentességi adót vagy hadmentességi váltságot vet ki, és ebből az államnak megfelelő jövedelme leszi Egyik képviselőtársain már rámutatott arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik legnagyobb Ibübája, az, hogy nem jelöli meg, milyen célból vezetik be ezt az adót. Az 1880. évi XXXVII. te., az azt kiegészítő törvénycikkek és rendeletek is világosan kimondják: ennek az adónak aiz a, célja, hogy a befolyt összegből alap létesíttessék a rokkantak és a háborús sérültek támogatására. Ez az indokolás most elmarad. A pénzügyminiszter úr velem szemben avval fog érvelni, hogy azért marad el, mert hiszen a rokkantak, hadikárosultak támogatása a honvédelmi tárca keretében történik és a honvédelmi tárca megfelelő ellátást kap. A (honvédelmi tárca keretében valóban történt gondoskodás a rokkantakról, a sebesültekről és a hadba vonultak hátramaradottairól, azonbiatn olyan kivételes: esetekben, amilyeneket voltain bátor felsorolni, — amikor tudniillik nem egy-két ember, hanem az emberek egész sorozata esett ebbe bele —

r az emberek semmiféle kártalanítást, semmiféle támogatást nem kaptak. Ha az 1880. évi XXXVII. te. alapjára helyezkedett volna; a miniszter úr és azt mondotta volna: ennek a két adónemnek a bevezetése által egy alapot akarok létesíteni, amelyből a hóna alá nyúlok annak a szerencsétlen embernek, aki aiz utóbbi öt esztendőben legalább négyszer teljesített egymásután néhány hónapi katonai szolgálatot, akkor az adózó közönség megnyugvással vette volna tudomásul, hogy bevezettek ugyan két új adónemet, amelyek meglehetősen terhesek, de a cél, amiért bevezették, valóban emberséges, mert a háború olyan áldozatainak felsegélyezéséről van szó, akik nemcsak fizikailag, hanem anyagilag is teljesen tönkrementek és semmi lehetőségük