Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

570 Az országgyűlés képviselőházának 320, gyarország egy új, dicsőséges hadsereget hí- . vott életre, amely a maga történelmi hagyó- | mányaival, vitézségvei, törhetetlen hazaszere­tetével és történelmi elhivatottságával éppen a most az orosz harc terekéi] folyó harcoikban tesz igen komoly tanúbizonyságot a maga ren­deltetéséről. Az ország katonai felszabadult­sága most megint sörrai katonai szolgálatra szólítja be a hadkötelezettek jelentős részét és az így bevonultak igen komoly része haretéri szolgálatot is teljesít. Megint előáll tehát az a helyzet, hogy alkíik azért, mert katonai szolgá­latra alkalmatlanok vagy valamely más címen nem teljesítenek katonai szolgálatot, úgyneve­zett előnyösebb gazdasági helyzetbe kerülnek és így indokolt, hogy egy megfelelő pénzügyi szolgáltatás teljesítésével külön áldozatot vál­laljanak ezért a mentességükért. Ez a helyzeti adottság eredményezte azután az úgynevezett hadmentességi adó gondolatának, felújítását és szülte meg ezt a törvényjavaslatot is. Valamely- törvényjavaslat időszerűségét és helyenvaloságát nemcsak .annak szükségessége' és várható pénzügyi eredményessége, teszi in­dokolttá, hanem elsősorban az, hogy a köztu­dat milyen helyesléssel és érzéssel fogadja. Ha ebből a szempontbél vizsgáljuk a most tárgya­lás alatt ádló törvényjavaslatot; akkor öröm­mel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a javaslat teljes mértékbein igazságos, szociá­lis és szükséges, és éppen ennélfogva, valamint annál az indokoltságánál fogra, hogy egy olyan csoport terhére állapít meg bizonyos anyagi szolgáltatást, amely hadba nem vonult­sága miatt bizonyos előnyöket élvez, igen al­kalmas arra is, hogy , a katonailag igénybevett személyekben a megnyugvás érzését váltsa ki, (ugy v.an! a balközépen.) A törvényjavaslat két része közül elsőnek a hadikötelezettségi adót tárgyalom. A hadkö­telezettségi adót tulajdonképpen a katonai szolgálatot nem teljesítettek adójának kellene nevezni, hiszen azok fizetik, akik katonai szol­gálatot tényleg nem teljesítettek. A törvény­javaslat adóval kívánja sújtani mindazokat, akik fizikai adottsági mentesülés címén, mint alkalmatlanok nem teljesítettek katonai szol­gálatot, továbbá azokat, akik a katonai helyzet alakulása, következtében nem teljesítették tel­jes ideig katonai szolgálatot, így elsősorban a póttartalékosok, akik amint tudjuk, c&aik igen korlátolt időn belül teljesítenek katonai szol­gálatot, valamint mindazokat, akik egészségi állapotuk alakulása következtében kénytelenek voltak katonai, szolgálatukat félbeszakítani. A törvényjavaslat igen messzemenő méltá­nyossággal gondoskodik arról, hogy akár szo­ciális, akár érdemességi és méltányossági, akár pedig jövedelmi és vagyoni alapon mentesül­, jenek ennek az adónak terhe alól mindazok, akik a kivételezést megérdemlik, bár máskülön­ben adófizetésre volnának kötelezhetők. Így szociális alapon mentesül az adó vise­lése alól először az, aki szolgálati viszonyban van és összes havi jövedelme az értékhatárként beállított 80 pengőt nem éri el és így az alkal­mazottak kereseti adója alá nem esik, másod­szor az a gazdasági cseléd, akinek ezen a címen élvezett összjövedelme nem tesz ki többet az, előbb említett 80 pengőnél és így ezen a, címen szintén nem fizet alkalmazotti kereseti adót, harmadszor az, aki túlnyomóan napszámkere­setből tartja el magát^ i Érdemességi és méltányossági alapon men­tességbén részesülnek először a hadirokkantak, valamint a honvédelem rokkantjai, másodszor ilése 1942 december 10-én, csütörtökön. valamennyi bevett vagy elismert vallásfeleke­zet papjai és pap jelöltjei, úgyszintén az inté­zetek papi jellegű tanárai is. Végül vágyom és jövedelemi alapon men­tesül az adó fizetése alól a következő négy csoport. Először az, akinek földbirtokból származó tulajdonosi vagy haszonbérlői összes kataszteri tiszta jövedelme a 100 pengőt nem haladja meg, másodszor mindazok a telek­könyvi tulajdonosok, akik a telekkönyvi tu­lajdonukban vagy haszonélvezetükben lévő épületet, — amelyben legfeljebb két lakószoba és egy üzlelt- vaigy műhelyhelyiség van — egyedül vagy a velük legközelebb hozzátarto­zóikkal együtt sajátmaguk lakják, harmadszor mindazok, akik üzleti vagy más foglalkozásuk­ból ,000 pengőn aluli jövedelemmel rendelkez­nek, illetőleg adóalapjuk 600 pengőn alul van, negyedszer mindazok, akik állandóan külföl­dön tartózkodnak és magyar adózás alá eső jövedelmük nincs 1 . T. Ház! A törvénytervezet 2. §-ának 1—7. pontjai alatt felsoroltak, vagyis az egyszeri hadkötelezettségi adó alól mentesülők közlött ' a hadirokkantak - és a honvédelmi rokkantak laxative nincsenek ugyan megemlítve, de. az 1. § 3. pontiban szereplő meghatározás alap­ján a hadirokkantakat és a honvédelmi rokkan­takat is a mentesülők csoportjába tartozóknak tartom. Mégis szükségesnek] látom ezt! ai kérdést* külön is megemlíteni, mert úgy látom, hogy a hadirokkantak csoportját taxatíve tényleg nem sorozták be azok közé, akik a hadkötele­zeittségi adó alól mentesek. Ezek szerinti tehát szükséges volna, hogy határozott fogalmazás­ban is kifejezésre jusson ez ai mentesség. Ezért indítványozom, hogy a (2) bekezdés 7. pontja után 8. pontnak iktassék be a következő szö­veg: »Ügy a megelőző háború hadirokkantjai, Valamint a jelenlegi háború honvédéimi rok­kantjai menteseik az egyszeri hadkötelezettségi adó alól.« (Helyeslés a balközépen.) A 2. § (2) bekezdésének első mondata így szól: »A mentesség nem illeti meg azt, akinek asz (1) bekezdés 1—7. pontjaiban meghatározot­takon felül más jövedelemforrása is van.« Szükségesnek tartom itt a »jövedelemforrás« szó elé az »adóköteles« szót beiktatni, mivel itt az indokolás szövege szerint is az adóköteles jövedelemre gondoltak, arról van tehát tulaj­donképpen szó. A 3. § (1) bekezdése adómentességet bizto­sít azoknak a felmenő eltartóknak, akik csa­ládtag jaiknafe vagyontialansága vagy jövede­lem telensége miatt ugyan maguk kellene., hogy vállalják a gyámoltjuk terhére kivetett adó viselését, azonban a 2. § (1) bekezdésének 1—7. pontjaiban felsorolt jogcímek valamelyikét él­vezve, saját személyükben mentesülnek az adó­fizetés alól. Amint az előbb is említettem, a hadirokkantak mentességi jogcíme nincs taxa­tíve felsorolva az előbb említett 1—7. pontok­ban szereplő jogcímek között. Minthogy a. hadirokkantakról ez alkalommal még csak utaló megjegyzés sincs, az a helyzet áll elő, hogy csiak az 1—7. pontban felsoroltak csoport­jába esők élveznek adómentességet gyámolt­juk vagyontalansága vagy jövedelemtelensége esetén, így tehát a hadirokkantak tulajdon­képpen nem élveznék ezt. Amennyiben a 2. § (1) bekezdésének 8. pontja gyanánt az általam előbb javaslatba, hozott kiegészítés következtéd­ben a hadirokkantak a. hadkötelezetttségi adó alól mentességet nyernének, abbifu az esetben a 3. § (1) bekezdésének szövegében szereplői »1—7, pontjában« szöveget »1—8. pontjában«

Next

/
Thumbnails
Contents