Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. esetben tehát a magasabb adóalap előnyét nem veszítem el és helyreállítom a normális viszonyt, az adójogi viszonyt az adóalany és az adóalap között. T. Ház! A szociális fezempontokat továbbvizsgálva, ^ dicséretesnek tartom azt, — amit előttem szólott képviselőtársam ife említett — hogy a javaslat a hadmentességi váltság alól mentesíti azokat, akik Budapestén 30, egyéb helyeken 20 pengőnél kevesebb lakbért fizetnek, továbbá, hogy kiveszi az adózás kötelezettsége alól a napszámból élőket, azonkívül kiveszi azokat a hivatásokat, amelyek a 14. §-ban taxatíve fel vannak sorolva és amelyeknek tekintetében az előttem, szólott képviselőtársam igen élesen ellenző álláspontot foglalt el. Meg kell mondanom, hogy megint nem a kivihetőség szempontjából, de elvi szempontból tényleg* helyeselném azt, hogy ezt a hadmentességi váltságot kivétel nélkül mindenki fi-" zess©, aki nines a fronton. Ebben teljesen igazat adok az előttem szólott képviselőtársamnak. Ha ezt az egész vonalon keresztülvinné a törvényjavaslat, természetesen megszavaznám és semmi kifogást nem emelnék ellene. Ebbe az általános kötelezettségbe igenis, belevonnám — csak ágy, mint Mosonyi képviselőtársam is — azt az aktív tisztikart is, (Helyeslés a jobboldalon.) amely nincs kint a fronton, amely nem harcol, amely hasznos, hazafias munkát végez idehaza, de nem hozza meg az életáldozat kockázatát és amely — reá is applikálhatom — gazdasági vonalon is élvez olyan előnyöket, amilyeneket a kintlévők nem élveznek. Ha azonban megfontolom azt, hogy furcsa volna egy hivatásbelileg a. katonai pályán élő katonát hadlmentességi váltsággal megróni, akinek tulajdonképpen ott a helye, ahová őt a felsőbb katonai parancs szólítja, ma esetleg a minisztériumban, holnap azonban a fronton, ha tehát ilyen nézőpontból tekintem a dolgot. akkor meg lehet indokolni azt, hogy a tényleges fegyveres erő tagjaira a törvény ne vonatkozzék, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Végrehajthatatlan is volna!), kivált ha a végrehajthatóság szempontjából is nézem. Viszont ha, elfogadom a mentességnek ebben a hat pontban foglalt eseteit, akkor Mosonyi t. képviselőtársammal én is kérdezem: miért ne lehetne például a magyar királyi rendőrségnek nemcsak a felügyelői szakát. ha

: nem az egész államrendőrséget, a fogaimazásíi szakot is beleértve, mentesteni, már arra való tekintettel is, hogy a fogalmazói rendőri kar éppúgy teljesít rendfenntartási funkciókat, — mint nagyon jól tudljuk, a felügyelői tisztikar elégtelensége folytán, — másrészt, mert számos esetben éppúgy belső védelmi szolgálatot teljesít, mint a felügyelői tisztikar. További szociális vonatkozást látok abban, hogy a kettőnél több gyermeknél a hadinentességi váltság 10%-os engedményt állapít meg. Szociális vonatkozás van abban is, hogy a "vitézségi érmeseket, a tűzkereszteseket. a Károlycsapatkereszteseket 25%-os adókedveziményben részesíti, valamint, abban a negatív családvédelmi vonatkozásban, hogy az egyedül élőket — amiről már beszéltem — fokozottabb adóztatásnak veti alá a javaslat. A 13. § a törvényjavaslatnak az az igen" lényeges szakasza, amely megállapítja a fizetésre kötelezettek körét; Ez a törvényjavaslatban a következőkép van fogalmazva (olvassa): »Hadmentességi váltság fizetésére köteles a ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. 565 Magyarországon lakó minden férfi, aki 24. életévét betöltötte, de a 70. életévét nem haladta túl.« Belátom, hogy igen nehéz volt itt a fizetésre kötelezetteknek a körét, az adózási kötelezettség kritériumát megtialálni, viszont azonban legyen szabad a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlanom egy másik formulát, amely szerintem kivihető anélkül, hogy megbolygatnánk a törvényjavaslat egész struktúráját. Egy fogalmazást ajánlanék, amely azt hiszem, logikusabb, mert nem abból indul ki, hogy mindenki hadmentes, tehát váltságköteles s az a kisiebbi

; kör az a kivétel, amely, illetve, aki háborús katonai szolgálatot teljesít, hanem megfordítva, positive az adó lényegének és természetének megfelelően azt mondja meg, hogy kik azok, akik ezzel az adóval megrovandók. Az én szövegem nem azt tekinti rendes állapotnak, hogy nem vagyunk a fronton, viszont kivételes állapotnak azt, hogy valaki teljesít katonai szolgálatot, hanem én megfordítom a dolgot, t. pénzügyminiszter úr. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: A 32. §-t kell előbb elolvasni, azután a 13-at: mindjárt másként hangzik!) Igen, de én a 12. §-szal is összhangban állónak tartanám az ilyen szö

: yegezést és kérem megfontolni, nem volna-é jobb egy olyan fogalmazás, amely szerintem logikusan folyik a hadmentességi váltság lényegéből és gondolatából. Az én fogalmazásom az volna, hogy: »13. §. Hadmentességi váltság fizetésére köteles a Magyarországon Lakó minden férfi, aki 24, életévét betöltötte, de 70. 'életévét nem ihar ladta túl és akit az előző szakaiszban meghatározott idő alatt legalább 6 hónapi időtartamú tényleges katonai .szolgálatra be nem hívtak, illetőleg ugyanolyan időtartamú honvédelmi munkára igénybe nem vettek.« Általában minden adótörvényünk úgy állapítja meg a kötelezettek körét s legalább is szokatlan az, hogy a csak egy bizonyos rétegnek szánt adóterhet előbb általánossá teszek s ezt a Téteget. amelyet éppen adóztatni akarok, később a kivételek felsorolásával határolom el. Nem indítványt óhajtok ezzel előterjeszteni: csak éppen azt szeretném, ha az általaim felhozottakra a miniszter úr tekintettel lenne. Legyen szabad most még foglalkoznom a jogorvoslat kérdésével annál is inkább, mert erre sem az előadó úr, sem az előttem szólott t. képviselőtársam nem tért ki. Őszintén megmondom, hogy az egész pénzügyi igazgatás terén ellene vagyok a kétfokozatú jogorvoslati eljárásnak és tökéletesen elegendőnek tartom azt, hogy hai az elsőfokú hatóság nehezményezett határozata a pénzügyigazgatóság -elé kerül és a pénzügyigazgatóság véglegesen, érdemben elintézi a fellebbezést. Sok ok és sok tapasztalat szól a mellett. hogy ezt az álláspontot foglaljam el a jogorvoslati téren: legfőképpen talán az, hogy a közigazgatási bírósághoz felterjesztett panaszok elintézése a bíróság túlterheltsége folytán, — mint méltóztatnak tudni, olyan hoszszú idő után következik be, amely hosszú idő után a hozott ítélet úgy a kincstárt, mint az adóalanyt is egészen más élet-, esetleg értékviszonyok között találja. Számos eset van arra, hogy a közigazgatási bíróság négy év multán hoz ítéletet, akár társulati adó, akár illetékügyben, olyankor tehát, amikor már réj gen túlhaladtak az idők az egész kérdésen. ' Ezenkívül beszélhetnék arról a helytelenség^