Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

566 Az országgyűlés képviselőházának S20. ről és meltánytalaníságrol is, hogy miután par nász esetén az adózó birtokon kívül van, senki sincs, aki az adózónak a kamatveszteségét pótolná azokban az esetekben, amikor a bíróság ítéletei évek multán a javára dönt. Tudok olyan konkrét esetről, amikor 50—60.000 pengős fellebbezést négy év után intéztek el, a fellebbező jogi személy kedvező ítéletet kapott, de a 60.Ö0O pengő kamatát senkitől meg nem kapta, ellenben a kincstár birtokom belül lévén, ennek aiz összegnek a kamatát 4 éven át élvezhette almaik ellenére is, hogy 'a végén nem neki adott igazat a közigazgatási bíróság. Természetes, hogy a probléma megoldását nagyon elősegítené egy középfokú közigazgar tási bíróság statuálása, aimelyről siokati beszéltünk már és amelynek létesítését valószínűleg az egész Ház helyesli és amelyről fel is teszem, hogy az általános közigazgatási reform keretében meg is fog születni. (Tauf

fer Gábor: Már sokszor megígérték!) Annál ia inkább, mert mint helyesen mondja t, képviselőtársam, ismételt ígéret van egy ilyen másodfokú közigazgatási bíróság felállításárai (Csoór Lajos: Jó törvény kell.) Addig is felhívom azonban a pénzügyminiszter ur figyelmét arra, hogy nem lehetne-e a gyakorlatiban szukcesszíve közeledni afelé az állapot felé, amely adóügyekben csak egy jogorvoslati lehetőséget nyújt, mint ahogyan az (előttünk fekvő javaslat maga is; erre az álláspontra (helyezkedik akkor, amikor a mulasztások miatt hozott pénzbírság esetében ezer pengőn alul csak egyfokú jogorvoslati eljárást! engedélyez és csak ezer pengőn felüli esetekben biztosít másodikfokú jogorvoslati lehetőséget a pénzügyminiszter személyében. Ennek analógiájaképpen azt gondolom, hogy az adó érdemi megállapítása tekintetében is elegendő volna az egyfokú jogorvoslat annál is inkább, mert, miként az indokolásba© a pénzügyminiszter úr maga, is elmondja, a jelen esetiben az adó megállapítása annyira kézenfekvő adatok alapján történik, annyira objektív alapokon nyugszik az egész kivetési eljárás, annyira hiányzik az, egyéni mérlegelés lehetősége a hatóság részéről, hogy igen valószínűtlennek mondható az, hogy földerítésére két ífórum lenne szükséges. _. Mélyen t Ház ! Legyen szabad a pénzügyminiszter úrnak figyelmét még felhívnom egy szempontra, amelyről a törvényjavaslatban nem

1 esik szó az átvállalási lehetőségre, a megrótt adóalany adójának áthárítási vagy átvállalási lehetős égére. Előfordulhat ugyanis

1 az adó]j átvállalása; különösen ingatlahbérieteknél, amikor is a szerződések kimondjak az összes adók fizetésének kötelezettségét a bérlőre vonatkozólag. (Halljuk!) Talán gondolni kellene arra, hogy ez a személyes adó, amely éppen a hadkötelezettséget és a hadiszolgálat tot akarja pótolni, senxmi körülmények között se legyen átvállalható. (Reibel Mihály: Ügy van! Nagyon fontos!) Mélyen t. Ház! Azt gondolom» hogy úgy általános pénzügypolitikai, mint adójogi, niemkülönlben törvényszerkesztési szempontból is helytállónak, megfelelőnek, sőt jónak és helyesnek mondhatjuk ezt a .javaslatot. (Csoór Lajos: Rosszul gondolod! — Derültség a szélsőbáloldaton.) Én hiszemi, hogy a magyar ember, aki éppen 200 esztendővel ezelőtt még azon az állásponton volt, hogy »'Vitám et sanguinem, sed avenam non«, a maii sorsdöntő időkben szintén be fogja látni, hogy nemi elég vért és ülése 1942 december 10~én, csütörtökön. életet áldozni a haza oltárán, hanem anyagi vonalon is áldozni kell, éspedig fokozottabban kell anyagi vonalom áldoznia annak, akitől a haza életet és vért nem kíván. Éppen ezért a magam részéről örömmel fogadom el a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául és kérem, a t. Házat» hogy szintén méltóztassék erre az álláspontra helyezkedni. (Helyeslés és tapst jobbfelől és középen. A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: Tauf fer Gábor képviselő urat illeti a szó Tauf

fer Gábor: T. Képviselőház! Cselényi Pál képviselőtársam elfogadj a i avaslatot egy olyan beszéd után, amelyben ennek a javaslatnak igen számos hibáját fedezte fel és ajánlotta a pénzügyminiszter, úrnak megfontolásra. Ezekután méltán várhattuk volna, hogy Cselényi Pál képviselőtársunk, ha mindjárt a kormánypárt tagja is, ne dicsérje meg ezt a javaslatot olyan nagy mértékbem, mint ahogyan utolsó mondataiban tette. (Cselényi Pál: Általánosságban fogadtam el.) Egyébként képviselőtársam vitába szállt Mosonyi képviselőtársamnak azzal a megállapításával, amely szerint az indokolás anyagélvű szempontokra van felépítve és ezt kifogásolta beszédében. Cselényi Pál képviselőtársam ezt oda fordította, hogy előtte szólott képviselőtársa maga is elismert bizonyos anyagi szempontokat, éspedig akkor, amikor a mérték megszabásáról volt szó. Nagy különbség van a kettő között. Mert az általános indokolás tulajdonképpen megjelöli azokat a belső indító okokat, amelyek e törvény meghozását megindokolják, vagy amelyek ennek alapjául szolgáltak. Az alapindok pedig nem lehet más, mint tényleg csak erkölcsi indok. Mert az legyen az alap, hogy mindnyájan tartozunk résztvenni a nagy küzdelemben és kivétel legyen az, aki nem veszi ki részét ebből a küzdelemből s a törvényjavaslat által módot nyújtunk arra, hogy valamiképpen, olyan módon, amely neki rendelkezésére áll, ő is hozzon áldozatot, amely távol áll attól az áldozattól és össze sem hasonlítható azzal, amelyet hős katonáink odakint hoznak szenvedéseikkel, sebesüléseikkel és életük feláldozásával. (Ügy van. Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Cselényi Pál képviselőtársamnak osak annyit mondhatok, hogy ez az indokolás nagyon jól illik egy konjunkturális nyereség megadóztatására _ vonatkozó törvényjavaslathoz, (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) de nem illik ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyben tulajdonképpeni a hősi szellemisé«.? kellene, hogy megnyilvánuljon. T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak ezen az alaphibáján kívül még számos részlethibája is van. Ezekről a részlethibákról óhajtok én most beszélni, éspedig ; mindjái t magáról ia címről, amelyet szintén igen elhibázott elnevezésnek tartok. Ha arról beszólüni:, hogy adót fizetünk, az sohasem szokott egyszeri adófizetés lenni és ha egyszeri szolgáltatásról van szó, akkor <az már nem adó; as, lehet illeték, vagy lehet díj, vagy nevezhetjük azt váltságnak is, azonban semmi körülménye': között sem adónak. A haidmenteeségii váltsáígot viszont* amefiy folytonosan fizetendő adló, adónak kellene neveznünk, mert hiszen visszatérő szolgáltatás. Ami visszatérő szolgáltatás, az egyáltalában