Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Ass országgyűlés képviselőházának 32Ö. lehetne alapul _ venni. Éppen ezért határozati javaslatot nyújtok be, amely a következőiket mondja (olvassa): »Ütiasítsa a t. Ház a magyar királyi pénzügyminiszter urat, hogy az; egyszeri hadkötelezettségi adóról és a hadmentességi váltságról szóló törvényjavaslat egyidejű visszavonása mellett 30 napon belül terjesszen be aj hősi kultusz ápolása elvének alapul vételiéi mellett egy új hadmentességi adó kivetését tártaik maizó törvényjavaslatot, de legkésőbb ezen új törvényjavaslat benyújtásáig terjessze be a »zsidók háborús kölrséghozzájárulásáról« és a háborús viszonyok folytán előállott átlagon felüli nyereség és többletjövedelmek megadóztatásáról (konjunkturális^ jövedelmek megadóztatásáról) szóló törvényjavaslatot is.« A törvenyjavalslatot ebben >a formájában elfogadni nem tudom. (Naps/ taps a szélső* baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno« kok közül? Haala Róbert jegyző: Cselényi Pál! Elnök: Cselényi Pál képviselő urat! illeti a szó. Cselényi Pál: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam szakszerű beszédében ai legerőteljesebb kifogást a két ellőttünk fekvő adó javaslat kötelezettségi körének megállapítása ellen emelte beszédében. Engedje meg nekem, hogy aa ő előadásába akkor kapcsolódjam be, amikor beszédem folyamán én is ezzel a témakörrel fogok foglalkozni. Mélyen t, Ház! Szerény megítélésem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslatot. két szempontból kell, elsősorban elbírálni. Először a cél, másodszor a vailószínű eredmény szempontjából. A törvényjavaslatnak elsődleges célja, mint azt az igen t. előadó úr és az előttem szólott képviselő úr is kifejtette, természetesen a magyar államháztartás bevételeinek növelése. Ez egészen kézenfekvő természetes célkitűzés különösen ma, amikor ihála Istennek már a köztudatba ment át, t. Ház, hogy igenis anyagi vonalon is meg kell hozni az áldozatokat ezekben a rendkívüli időkben. Ha a költségvetési vita folyamán a Háznak több szónoka, de maga a pénzügyminiszter úr is örömmel emlékezett meg az adómorál javulásáról, akkor ennek lélektani okai között, azt hiszem, feltétlenül ott van eninek a fokozott áldozatviselési kötelezettségnek a belátása a polgárság részéről. Itt mindjárt az igen t. előttem szóló képviselőtársam véleményével ellentétes álláspontot kell leiszögeznem. A polgárság ma egy adónál, egy új laidóneim behozatalakor nem azt nézi, hogy milyen az; indokolása, hanem azt^ nézi és azt tudja elsősorban, hogy az államháztartásnak fokozott bevételre van szüksége. (Meskó Zoltán: Hogy igazságos-e az adó. azt nézi! — Böres János: Tisztára azt nézi!) Azt isi nézi, majd rátérek, de elsődlegesen mégiscsak azt nézi m azt tudja, lezen van al hangsúly, hogy fokozott bevételekre van szükség 'és hogy az adózás és a hitelműveletek igénybevétele közötti arány dönti el jórészt azt, hogy a legnagyobb veszedelemtől, az inflációtól megszabadul-e az ország gazdasági élete, vagy sem. Ebből a szempontból, tehát a cél kitűzése szempontjából helyeselnünk kell, hogy a pénzügyminiszter úr egy bevételszaporító javaslatúlése 1942 december íö-en, csütörtökön. 561 tal jött a Ház elé. De vau ennek a törvényjavaslatnak egy másik, ha csak járulékos célja is, ez pedig abban a nagy társadalompolitikai célkitűzésben nyilvánul meg, amely a javaslat velejárója, abban a szociális kiegyenlítődési tendenciában, amelyet ez a javaslat akkor szolgál, amikor megkísérli gazdasági vonalon áldozattal sújtani mindazokat, akik a hadkötele. zettség, a katonai szolgálat vonalán mentesülnek a haza szolgálata alól. (vitéz Lipcsey Márton: Nagyon helyes! — Bodor Márton: De nem progresszív, alapon!) Mélyen t. Ház! És éppen itt, a javaslat eme másodlagos céljának megállapításakor kell nekem szembeszállnom az igen t. előttem szólott képviselőtársamnak azzal a kifogásával, hogy a javaslatnak ez a tendenciája és ez az ^indokolása kalmárszellemű volna, nem volna 'méltó a javaslathoz, ós nem is volna szabad a javaslatnak ebből kiindulnia, hanem egy bizonyos hősi életszemlélet talajáról kellett volna azt felépíteni. Igen t. képviselőtársam később, beszéde folyamán két ízben maga is belesiklik azért ebbe a »kalmárszellemű« indokolásba. Amikor például kifogásolja, hogy a javaslat a rokkantakat teljesen mentesíti, s azt javasolja, hogy itt bizonyos ceruzát kellene alkalmazni és a 25 százalékos rokkantat nem volna szabad mentesíteni: akkor belesikolva a javaslat indokolásának kalmárszellemébe, hozzáfűzi szórólszóra a következőket: ez a 25 százalékos rokkant igenis be tud állni a gazdasági életbe, tud keresni, méltó tehát, hogy ő is vegye ki aránylagosan a részét a gazdasági áldozathozatalból. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De belesiklik ebbe a »kalmárszellembe« akkor is, amikor bizonyos esetekben a váltság kulcsának nagyságát kevesli, csekélynek mondja és annak felemelését kívánja. Akkor megint szórólszóra — megpróbáltam megjegyezni magamnak — így indokolja kívánságát: igenis szükséges és méltó, hogy az, aki idehaza keres és jövedelme van, fokozottabb mértékben hozzon áldozatot anyagi vonalon. (Meskó Zoltán: Helyes!) A pénzügyminiszter sem mond mást a javaslat indokolásában, csak pont ezt mondja. (Bodor Márton: Nem részletezi! — vitéz Imrédy Béla: A mértéket illetően nagy a differencia! —Zaj a szélsőbaloldalon.) Kijelentem, képviselőtársam nem a mértéket illetően beszélt, (vitéz Imrédy Béla: De itt a mértékről volt szó, ismétlem!) Ugyanakkor azonban olyan indokolást használ... (vitéz Imrédy Béla: Kisegítő indoknak jó, de főindoknak nem! — Elnök csenget.) Akár a mértéket illetően, alkar nem, olyan indokolást használ, hogy ha az a mértéknél megáll, akkor a lényegnél is megáll, (vitéz Imrédy Béla: Mellékindoknak jó, de főnek nem!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Cselényi Pál: Én nem így fogom fel az igen t, előttem szólott képviselőtársam megnyilatkozását, de ennek ellenére kijelentem Imrédy képviselőtársainnak, hogy bizonyos elvi vonatkozásokban osztom (vitéz Jaross Andor; Na lássa!) és helyes is lesz, egyúttal azonban rögtön rá is mutatok arra (Meskó Zoltán: Netán, avagy!) hogy lehetséges-e egy adó javaslathoz ezen a vonalon, a katonai szolgálat pótlása vonalán más indokolással idejönni, mint azzal, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik. Nagyon helyeslem ugyanis azt a tendenciát, amely abból a kívánalomból fákiad, hogy igeniiö, minden

1 alkalmat meg kell ragadni • 77*