Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-320
562 Az országgyűlés képviselőházának 320. arra,, hogy a katonai szolgáltatót hősi teljesítménynek, irigylendő áldozatnak tartsuk és állítsuk he. Éekotmpenzálásiánál ist lehetőlteg domhorít-snk ki, hogy annak alnyagi vonalon való megváltása bizony esialkl egy sajnálatos szurrogátum,. Nagyon helyeslein ezt a, hősi életszemléletet, azt azonban állítom, bai fennáll az a tétel, hogy ä klatonali szolgálatot más módon nem lehet rekompenzálni, csak anyagi vonalon, a pénz, az anyagi áldozathozaital vonalán, akkor a miniszter úrtól sem kívánhatom, hogy az indokolásban mellébeszéljen (Meskó Zot tán: Még eslak az, hiányzik!) és ne azt mondja, hogy javaslatában azt a gazdasági előnyt óhajtja megadóztatni, amellyel a katonai szolgálatmentesség jár. Ebben az inidokolásibain benne van a. helyzetnek! az, a kényszere, amely annak következménye, hogy nem mindem hadviselés esetében kel hadra az egész hadsereg, hanem részleges mozgósítások történnek. Ezen változtatni senki nem tud 1 , nem tud tehát változtatni' azon az egyenlőtlen elbánáson sem, amely a, részletes mozgósításisal mindig együtt jár, hogy egyesek életüket, ecxisztenciájukát áldozzák, vagy teszik Ikloekára ugyanakkor, amíg mások itthon a: békés élet előnyeit élvezik. Ez kényszerhelyzet, ezen változtatni semmiképpen sem lehet s ha valaki azt kutatja, hogy hol kell keresni ezzel a kényszerhelyzettel szemben a kiegyenlítődést, akkor ideér ehhez a! ket javas' lathoz, amelyet véleményem szerint, máskent megindokolni nem lehet. (Helyeslés a jobbol' dalon.) Mélyen t. Ház! Éppen azért, én nem hogy kifogásolom, hanem egyenesen üdvözlöm azt, hogy végre idekerült ez a törvényjavaslat^ és ezzel együtt az a gondolat, hogy! az itthonlévő sem élheti a maga világát teljesen érintetlenül . a nagy időktől. Üdvözlöm ezt a gondolatot, mert ennék óriási kiegyenlítő hatása van,a fronton levőkre is;, akik vér áldozatuk s állandó életkodkázatuk mellett bizony odakinn is erősen mérlegelik a katonai szolgálat anyagi hátrányát is, tehát erősen mérlegelik azt az ellentétet, amely az itthoni zavartalan kenyérkereseti lehetőségek és az ő ottani szolgálatukkal járó anyagi áldozat között fennáll. (Padányi Gulyás Jenő: Jó morális hatása van!) Ez a két adójavaslat, t. Ház, bizonyos tekintetben válasz arra. a gyakran hallott kérdésre, hogy »miért éppen én!« Ezek a kérdezők most lássák meg tehát, hogy azon a vonalon, amelyen lehet, más is, meghozza a maga áldozatát. Ezért mondom és állítom, hogy a javas^ latnak nagy társadalmi kiegyensúlyozó és kiegyenlítő hatása van. T. Ház! Az előadó úr és az előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy ennék a háborús adójavaslatnak megvannak a történelmi előzményei. Ilyen előzmény volt a hadmentességi díj. De itt megint irigyelte az előttem szólott t. képviselőtársam ettől a két adójavaslattól, hogy nem olyan szép célt tűzött ki maga elé, mint amilyet a hadmentességi díjról szóló törvényjavaslat tűzött ki akkor, amikor az adó hozamát a hadirokkantak, hadiárvák, a hadat viselők ittlhonmaradt családtagjai számára biztosította. A hadmentességi díj kimondott céladó volt, amelyhez a, fiscusnak sokkal kisebb, mérvű és jelentőségű anyagi érdeke fűződött, mint amilyen fűződik az előttünk fekvő két adójavaslathoz és én csak helyeselni tudom, hogy ez a két adója. vaslat nem céladó formájában kerül elénk. Ma ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. teljesen elhibázott dolog volnia] az államháztartás rengeteg gondja és- kiadása közepette az adókat bizonyos célra leszögezni akkor, amikor " végeredményben arról kell gondoskodni, hogy a maga teljességében rendelkezésére álljon az államháztatásnak az az összeg, amely szükséges ahhoz, hogy kiadásait fedezni tudja. Ez a hadmentességi díj abban is különbözött ettől a két adótól, hogy egyetemes volt, mindenki fizette s ha jól tudom, körülbelül a hadfelszerelési adó nívóján mozgott. Viszont a hadmentességi díjat éppúgy nem fizették a nök^mint ahogyan a most tárgyalás alatt álló két. új adónem fizetési kötelezettsége sem vonatkozik a nőkre. Ezt szóvátette előttiem szólott t. képviselőtlálrsa.m is és ebben a tekintetben teljesen osztozom véleményében, mert szerény nézetem! szerint hogy jön ahhoz például egy tehermentes 6000 holdas ingatliam tulajdonosnője, hogy a két adójavaslatban kontemplált teherviselés alól kivonja magát? Én azoniban úgy látom, hogy hamarosan idekerül elénk novelláris formában a két új adó, vagy legalább is az adó válts ág fizetési kötelezettségének a nőkre való kiterjesztése is, ha előbb nem, (Füssy Kálmán: Miért nem most? Miért kell reparálni?), majd akkor, amikor a kormány a honvédelmi törvényben biztosított azt a jogát gyakorolni fogja, hogy a női honvédelmi szolgálatot kötelezővé teszi Ma még ugyanis — mint méltóztatnak tiudmi — egyelőre a^női honvédelmi szolgálat önkéntes alapon működik. Ha ez majd törvényes kötelezettséggé minősül, akkor logikailag is be ke-E következnie^ annak a kötelezettségnek, hogymindr azok a nők, akik a kötelező női honvédelmi munkaszolgálat alól akár egészségi körülimiényeiik folytán, akár más okból mentesülnek, szintén fizessék a hadmentességi váltságot. T. Ház! Ezek előrebocsátása után a javaslatot három szempontból leszek bátor bírálat tárgyává tenni. Az egyik a két ladónlemj hozama, nagysága és ezzel kapcsolatban a teherbíróképesség szempontja. Azután megvizsgálom, hogy a két adója vaslat megfelel-e az arányos teherviselés szellemének, s ezzel kapcsolatban az újabb adótörvényeinkbe parancsolólag bekapcsolt szociális követelményeknek. Végül 'bírálat tárgyává kell tennem azt is, (hogy a javaslat struktúráját, felépítettségét, áttekinthetőségét, egyszerűségét és eredményességét tekintve, megfelel-e azoknak a kívánalmak nak, (amelyeket egy modern adójavaslattal szemíben támasztunk' A hozammal, az adó nagyságával kaposoilatban az igen t. előadó úr mondott egy számot. Előttem szólott t. képviselőtársami is. megkísérelte hozzávetőlegesen megbecsülni, hogy mi lehet a két adó hozama. Én egyik vélemény mellé sem tudok állni és nemi merném azt mondani, hogy 60—70 millió várható jövedelmet jelent ez a két adó javas lat. Mert a becslésre semmi néven nevezendő támpontom nincs. Az adók hozamának elbírálásánál tehát csak azt nézem, hogy nem, mennek-e túl, különösen a kisegzisztenciák teherbíróképességének határán és hogy arányosan osztják-e el a terhet. Annak, hogy az adó mit hoz, van egy maximális határa és van egy alsó haltára. A maximális határia függ attól, amit pedig, azt hiszem, hozzávetőleg sem tudunk ma megállapítani, hogy az 1901-ik évben, vagy később születettek tömegében tmlicisoda szátmot képviselnek azok, akik katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak, de függ attól is, amit szintén igen nehéz ma mérlegelni, hogy