Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

556 Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. zunk el a hősi kultusz védelmében attól a gon­dolattól sen\ hogy mindenki, aki nincs kinn a harctéren és nem teljesít katonai szolgálatot, fizessen valami váltságot. Itt azután már rész létkérdés az, hogy ez a váltság bizomyos tekin­tetekből emelkedjék-e, vagy csökkenjen. Itt az­után figyelembe lehet venni, amit a törvény­javaslat is figyelembe- vesz, például a Károly csapatkeresztet, a háromihónapi frontszolgála­tot, atűzkeresztet; ezek lehetnek csökkentő kö­rülmények a hadmentességi váltság tekinteté­be«. Viszjont akkor ezenfeüül még ;ai katonát mi­nősítő egyéb tényekiet is figyelembe kell venni, így nevezetesen a vitézségi érmeket, a hadi ki­tüntetéseket, és miniden ilyen körülmény' után bizonyos százaiékinyi csökkentést kell adni. T. Ház! Ma már látjuk, hogy a régi világ­háború és a mai világháború tulajdonképpen egy. Ez a világháború csak folytatása a régi világháborúnak. Lehetetlenség tehát, hogy ez a törvényjavaslat kivételt tegyen a régi világhá­borúban résztvettek kárára a mai világháború résztvevőinek javarai (Horváth Géza: Igen! Borzasztó!) Teljesen lehetetlen, hogy az a ka­tona, aki a régi világháborúba« talán négy évig teljesített kiint a hlairötéren szolgálatot, hadi­mentességi váltfeágot: fizessen, viszont munkaszolgálatos, aki talán itt, valahol a Dél­vidéken hat hónapig árkot ásott, vagy a hát­országban valami munkát szolgáltatott a nem­zet részére (vitéz Jaross Andor: Abszurdum!), mentesítve legyen a haldmentességi váltság alól. Amint a kitüntetésekkel kapcsolatban mondottam, az is egészen furcsa lenne, hogy például egy aratny vitézségi éremmel kitünte­tett vitéz haidmentesfcégi váltságot fizessen, vi­szont az a munkaszolgálatos, aki a hátország­ban • teljesített munkát (Horváth Géza; A zsidó!), mentesüljön a váltság alól. T. Ház! Nem a gazdasági előnyt kell meg­birságolni, hanem a gazdasági hátrányt kell el­tüntetni. Ha ebben a javaslatban ezek a gon­dolatok, meglettek volna, akkor a részletes tár­gyalás alapja lehetett volnai. Nem látom azonr ban ebben a javaslatban még a számdékot sem ai gazdasági hátrány kiküszöböléslére. Itt kell hivatkoznom arra, hogy a régi hadmentességi díjról szóló törvény, az 1880 :XX VII. t.-o. meg­mondta azt a célt is, ami miatt a hadmentes­ségi díjat kivetették^ Akkor mindenki tudta, hogy miért fizet és éppen azért szivesen fize­tetű annak ellenére', hogy nem voilt háború. Ha tehát a pénzügyminiszter úr ma a háború kellős ^közepén megmondta volna törvényja­vaslatában azt a célt, hogy miért szükséges ennek a hadmentességi aldonak a fizetése, ez feltétlenül helyesebb lett volna, a nemzet lel­kületére jobbam hatott volna. Hiszen az elő­adó úr nagyon szépen kifejtette azt, hogy adó­kat nem szívese« fogad el egyik ortezág népe sem; ha ellenben ezt az adót, mint céladót te­kintjük és megmondjuk azt, hogy a nagy közös­ség, a nemzet érdekéért folyó harcból minden­kinek egyformán ki kiel! vmnie a részét, akár kint a harctéren való áldozattal, akár itt bent pénz áldozattal, akkor ezt az adót is sokkal szi­vesebben fizették volna. A régi hadmentességi díjról szóló törvény­javaslat kimondta azt, hogy a hadmentességi 'díjbpl külön alapot kell képezni, amely alap szolgáljon (olvassa): »elsősorban a rokkantak eltartásának javítására, a . hadsereg állomá­nyához tartozott, az ellenség előtt elesett, to­vábbá megsebesülés vagy hadi fiáradalmak kö­vetkeztében elhalt havidíjasok és legénység gyámoltalan özvegyeibek és árváinak ellátá­sára). Másodsorban az, említett összegek egy része a mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttiartialékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felse­gélésére fog fordíttatni.« Milyen szép a régi törvényben ez a meghatározott cél és. mennyi­vel helytelenebb az, hogy ia kormányzat ebben a törvényjavaslatban csiaik általános indokolást használ, mondván aizlt, hogy a rendkívüli viszo­nyok rendkívüli kiadásokat okoznak s e ki­adások fedezéséről gondoskodni kell. A közvé­lemény, amikor nem látja a céltj, amelynek ér­dekében az adót fizetniife kell, nem gondolhat másra, mint arra, hogy a pénzügyminiszter úrnak^pénzre van szüksége, meghúzza tehát az adóprést, keres valami indokot, hogy megint adót szedhessen be és erre a célra jó a had­mentességi} váltság és a hadkötelezettségi adó. T. Ház! Mielőtt a törvényjavaslat részletes tárgyalására rátérnék, kifogásolnom kell azt, hogy .bár a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában egyidőben jelentette be a zsidó­adó és a hadmentességi adó tervét, mégis a hadmentességi adóval jött először a Ház elé. Sajnos, úgy látom, hogy a hadmentességi adó letárgyalása után nem lesz már idő, hogy eb­ben az évben a zsidó-adót is letárgyalhassa a Ház. Ez nagyon helytelen és a nemzet közvéle­ménye előtt feltétlenül hátrányos, mert meg­nyugtatóbb ^Lett volna, ha a pénzügyminiszter úr vagy először behozza a zsidó-adót, vagy pedig a hadmentességi adóval együtt nyújtja be a zsidó-adóról szóló törvényjavaslatot, mert az ország közvéleménye tisztában van azzal, hogy a zsidó-adó behozatalával a zsidók csak azt fizetnék viissza a 1 nemzetnek, amit nemze­dékeiken keresztül a nemzettől elvettek. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De éppen így bejelentette a pénzügyminiszter úr a konjunk­turális adó behozatalát is. azonban ez az adó is késik, pedig a nemzet közvéleménye ugyan­csak meg lenne nyugodva, ha a hadmentességi adó behozatala előtt a háborús konjunkturális nyereségek megadóztatásáról szóló törvényja­vaslatot benyújtotta volna a pénzügy minisz­ter úr, mert mindenki' meg van győződve arról, hogy ezzel a konjunkturális adóval is nyere­ségüknek csak egy kis részét _ fizetnék vissza azok, akik a háború f oly tán ibdokolatlnn mó­don átlagon felüli nyereséget harácsoltak össze maguknak. T. Képviselőház! A javaslat címe . azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat aiz egyszeri hadkötelezettségi adóról és a hadimentességi váltságról szól. Talán nem is érdemes, de imégis kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a cím is megtévesztő, mert az egyszeri kivetés tér« gyát képező, bár a három éven keresztül fizetendő váltságot nevezi hadkötelezettségi adónak, vi­szont a folytoinossággal bíró adót, amelyet nem egy ízben vetnek ki, váltságnak nevezi Sokkal helyesebb lett volna nem ezt a kettős címet használni, hanem egy generális címet adni a javaslatnak, s akár' hadlmeintességi adónak akár hadmentességi váltságnak nevezni mindkét adó­nemet. Hiányolom a törvényjavaslat indokolásá­ban, hogy a pénzügyminiszter, úr sehol sem mondja meg, mennyi foe befolyni ebből az adóból. Pedig az ország közvéleménye ugyan­csak kíváncsi lenne arra, hogy ha már had­mentességi váltságot és hadkötelezettségi adót kell fizetnie, mennyi fog ebből ibeíolyni ß&

Next

/
Thumbnails
Contents